40 éves az Alien, amit már 14 évvel korábban elkészítettek

Alien
Vágólapra másolva!
1979. május 25-én mutatták be az Alien – A nyolcadik utas: a Halál című filmet Ridley Scott rendezésében, amit máig a sci-fi-horror műfajkombináció egyik legnagyobb klasszikusaként jegyeznek. Pedig nem volt markánsan újszerű film, olyannyira nem, hogy filmtörténészek szerint Ridley Scott (és csapata) egy 14 évvel korábban bemutatott, filléres olasz sci-fi-horrorból, a Vámpírok bolygójá-ból merített ötletet. Ezt Scott sosem ismerte el, és nem kizárt, hogy valóban furcsa véletlenről van szó, de ettől még tény, hogy Mario Bava olasz rendező már 1965-ben elég sokat kitalált abból, amitől az Alien is működött.
Vágólapra másolva!

Egy űrhajó rejtélyes rádiójelet fog be egy elhagyott bolygóról. Leszállnak, de meglehetősen ellenséges űrlényekre bukkannak. Menekülőre fogják, de az ufók a testükben jutnak fel az űrhajóra, és egyesével számolnak le velük. Ez nemcsak az Alien cselekménye, de a Vámpírok bolygója című film is erről szól. Mario Bava 1965-ös rendezésének a címe egyébként félrevezető: vámpírból egy szál sincs benne, és az olasz cím egészen más, mint az amerikai (Terror az űrben – egyébként könnyen lehet, hogy ez a cím ihlette az olasz horrorért rajongó Quentin Tarantino és Robert Rodriguez Grindhouse: Terrorbolygó-jának címét). A Vámpírok bolygója cím egyedül a műfajt találja el, ami sci-fi-horror, a két zsáner ötvözete.

Forrás: Vámpírok bolygója

A helyszín egy idegen bolygó, azaz a miliő alapján sci-fi a Vámpírok bolygója, de a horrorszörny nem vámpír, hanem valamiféle láthatatlan és rejtélyes faj, ami képes megszállni az élő testet és feléleszteni a holtakat. Mario Bava rendezőt A testrablók támadása című 1956-os hollywoodi sci-fi, illetve a zombihorrorok inspirálták (pl. I Walked with a Zombie, és a Fehér zombi Lugosi Bélával). Az olasz rendezőt a többi munkája alkalmával is elsősorban amerikai és brit horrorok ihlették meg: részben tisztelgésként szerepeltetett olyan horrorikonokat, mint a Hammer stúdió Drakulája, Christopher Lee (The Whip and the Body) és Frankenstein szörnye, azaz Boris Karloff (Black Sabbath – igen, ez a film ihlette Ozzy Osbourne emblematikus rockbandájának nevét).

Forrás: Vámpírok bolygója

Ridley Scott (vagy valamelyik alkotótársa) már csak azért is láthatta a Vámpírok bolygójá-t, mert a film amerikai-olasz-spanyol koprodukció, amit az AIP stúdió pénzelt, és az Egyesült Államokban is bemutatták. Sőt, Amerikában nagyot kaszált, míg Olaszországban megbukott. Az AIP, a szegénysori stúdió, ami Roger Corman horrorjait és B-filmjeit is gyártotta, már korábban is kasszát robbantott Bava olyan filmjeivel, mint a már említett Black Sabbath és a Mask of Satan, utóbbi ráadásul sztárrá tette Barbara Steele-t Amerikában is. (Ironikus módon az angol Steele egy olasz filmmel lett világsztár, és ennek köszönhetően szerepelhetett Fellini Nyolc és fél című klasszikusában is.) Mint az éra számos olasz zsánerfilmjében, a Vámpírok bolygójá-ban is szerepeltek amerikai színészek (a főszereplő: Barry Sullivan), és készült belőle angol nyelvű változat is az amerikai és brit piacra. Bava pedig talán még népszerűbb is volt Amerikában, mint Olaszországban: ugyan ő kövezte ki az utat olyan italohorror-rendezők előtt, mint Dario Argento vagy Lucio Fulci, Hollywoodban olyanok méltatták és ismerték el fontos ihletőjüknek, mint Martin Scorsese, Joe Dante és Tim Burton.

Forrás: Vámpírok bolygója

A legmarkánsabb különbség a Vámpírok bolygója és az Alien között, hogy előbbiben nincs látható szörny, utóbbiban pedig a xenomorph a fő attrakció. Mintha Ridley Scott csak egy szörnyet adott volna Mario Bava receptjéhez. Erre az a magyarázat, hogy Bava minimális büdzséből, papírmasé díszletekben dolgozott, Scottnak pedig már rendelkezésre állt Hollywood pénze és speciális effektusai. Bava szörnye nem más, mint a költségvetés hiánya, viszont a szűkös körülmények meglepően kreatív és hatásos megoldásokat eredményeztek. A Vámpírok bolygója pont attól félelmetes, hogy a szörny megfoghatatlan: bárkiben lakozhat, és embernek néz ki.

Bava filmje nemcsak az Alien-t inspirálhatta, de John Carpenter minimalista munkáit is (köztük A dolog-gal és A Mars szellemé-vel), vagy akár Brian De Palma A Mars-mentőakció-ját, illetve az Alien forgatókönyvírója, Dan O'Bannon által jegyzett Életerő című filmet. A Vámpírok bolygója ma már trashfilmnek néz ki, de megoldásai nem sokat veszítettek a hatásukból, sőt, a film meg is előzte a korát, elég a záró fordulatra gondolni, ami megelőlegezi még az 1968-as Az élőhalottak éjszakája demoralizáló pesszimizmusát is. Aki nem szeretné, ha lelőnénk a poént, ugorjon a következő bekezdésre: tehát a fináléban az idegenek által megszállt legénység a legközelebbi bolygót készült meghódítani, ami nem más, mint a Föld, amiből kiderül, hogy hőseink sosem voltak emberek, csak humanoidok egy másik bolygóról.

Habár Scott és O'Bannon sosem ismerték el, hogy megihlette őket Bava filmje, a két legjobb Bava-monográfia (Tim Lucas: Mario Bava: All the Colors of Dark; Luigi Cozzi: Mario Bava, Master of Horror) szerzői emellett érvelnek, 2016-ban, a cannes-i fesztiválon pedig a Bava-rajongó sztárrendező, Nicholas Winding Refn (Pusher-trilógia, Drive) azzal konferálta fel a Vámpírok bolygója felújított változatát, hogy aki megnézi a filmet, annak nem lehet kétsége afelől, hogy Scott és O'Bannon innen lopták az Alien-t.