Toy Story 4: a játékok is felnőnek egyszer

2019.06.25. 15:18

A Toy Story – Játékháború több szempontból is történelmet írt az animációs filmek műfajában. Az 1995-ös film volt a Pixar első egész estés alkotása, ami egy csapásra meghozta a sikert a cégnek, sőt, ez volt a mozi történetének első, teljes egészében számítógéppel alkotott egész estés rajzfilmje, ami elindította az animációk új generációját. Az 1997-es folytatás után 13 évet kellett várni, mire trilógiává bővült a franchise. A minőségre nem lehetett panasz, a Toy Story 3 minden idők egyik legzseniálisabb animációs produkciója lett, amely tökéletesen lezárta a sorozatot. Kilenc évvel később úgy gondolták van még spiritusz a játékokban, így megérkezett a negyedik felvonás. De vajon tényleg szükségünk volt erre?

Woody sheriff és csapata már nem Andy, hanem a "szomszéd kislány" Bonnie tulajdonát képezik. Amikor Bonnie próbanapra megy az óvodába, készít magának egy játékot szemétből. A Villi névre hallgató tárgy nem könnyű eset, de Woody megérteti vele, hogy egy gyermek szereteténél és barátságánál nincs fontosabb dolog a világon. Egy családi túra során azonban Villit azonban elrabolják, Woody pedig eltökéli, hogy kiszabadítja.
A Toy Story 4 fent említett, legégetőbb kérdésére, miszerint szükség volt-e rá, talán nincs egyértelmű válasz. Az eredeti trilógiához ugyanis semmit nem ad hozzá, egy lezárt történetet vitt tovább kvázi indokolatlanul. A kész művet látva azonban nem lehet rásütni, hogy igénytelen és felesleges folytatás lenne. A harmadik epizód Andy felnövése és az ezzel járó konfliktusok köré épült, a negyedik sokkal inkább Woody múltba tekintésére, illetve az ő karakterének érésére fókuszál.

Természetesen visszatérnek a régi szereplők, mint Buzz vagy Jessie, de viszontlátjuk Bo Peepet is, kinek jelleme egészen pazar ívet írt le a filmben. Az új jövevények közül Villi mellett ki kell emelni a kaszkadőr Duke-ot, valamint a negatív hőst, Gabby Gabby-t. Ez utóbbit sokan gyenge antagonistának gondolhatják, de negédes stílusa és passzív-agresszív kisugárzása kifejezetten félelmetes ellenlábassá teszik. Mégis hiába a számos szereplő, a Toy Story 4, ízig-vérig Woody filmje. Az ő szülő-gyermek kapcsolata Villivel, a növekvő felelősségtudattal, majd az idő múlásának szembesülésével teszik igazán személyessé és érzékennyé Josh Cooley művét. A direktor ugyanakkor remek érzékkel találta meg a kontrasztot az érettebb tartalom és a gyermeki felszabadultság közt. Míg Woody és Villi szótlan gyaloglását csak az idősebbek tudják igazán átérezni, addig Duke pózolásán vagy Nyusziék akcióin egy emberként nevethet a nézősereg.

Toy Story 4Forrás: Fórum Hungary

Szintén elmaradhatatlan a Toy Story-filmek gerincét nyújtó kalandozás. A cselekmény úgy adagolja az akciójeleneteket, ahogy kell, amik kellően látványosak, intenzívek és izgalmasak. Az ütemes tempó az utolsó harmadra kicsit alább hagy, helyét átveszik az érzelmek. Gabby Gabby szálának lezárása, illetve Woody döntése garantáltan könnyet csalnak a szemünkbe, de ez a Pixartól már-már megszokott dolog a Wall-e, a Fel, az Agymanók vagy a Coco után.

Toy Story 4Forrás: Fórum Hungary

A Toy Story-saga az első három résszel vált egy koherens egész történetté, ami úgy kerek, ahogy van. A negyedik felvonás ennek fényében egy kissé idegennek hathat, de a játékok varázsa még mindig nagyon könnyen elkap és rabul ejti a szívünk. Josh Cooley alkotása egy igényes és végtelenül érzelmes utóirat, amin minden korosztály remekül fog szórakozni – innen nézve pedig, igenis, volt értelme folytatni egy lezártnak hitt trilógiát.