Boszorkányokkal forgatna a magyar Oscar-nevezett film rendezője

Tóth Barnabás rendezése, az Akik maradtak az Oscar-díj előszobájaként jegyzett Telluride Filmfesztiválon debütált, majd Magyarország ezt a filmet nevezte a 2020-as Oscar-díjra. A rendező már második alkalommal versenyezhet az Oscar-díjért: tavalyi kisjátékfilmjét, a Susotázs-t beválogatták a 2019-es Oscar-díj legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriájának 10 kisfilmet tartalmazó rövidlistájára. A hazánkban a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon debütált Akik maradtak a Magyar Média Mecenatúra Program támogatásával készült, a magyar mozik pedig szeptember 26-ától játsszák. Interjúnk a rendezővel.

Origo: Hogyan találkozott F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című regényével, és mi fogta meg benne?

Tóth Barnabás: Zsuzsa elismert pszichológus, de nem tudtam, hogy írt egy fikciós regényt is. Ismertük egymást, kértem tőle egy példányt, és így olvastam el. A tévéfilmes pályázaton kimondva előnyben részesítették a történelmi filmeket, ezért is pályáztunk ezzel. Leginkább a két főhős karaktere tetszett meg benne: a középkorú nőgyógyász, Aldo, és a dacos kamaszlány, Klára. Hiteles, szerethető, rétegzett figurák. De összességében nagyon olvasmányos a regény, jók benne a párbeszédek, és találó a címe, olykor tényleg lányregényesen könnyed olvasmány, a magyar történelem és a főszereplők életének nyilvánvalóan súlyos tragédiái ellenére.

Tóth Barnabás Fotó: Polyák Attila - Origo

Origo: A film premierje utáni közönségtalálkozón azt mondta, mindig is érdekelték a holokausztfilmek.

Tóth Barnabás: Nézőként mindig megérintenek, de szerintem ez nem holokausztfilm. Számomra inkább arról szól, hogyan lehet folytatni az életet egy trauma után. Hogy a szeretet hogyan képes sebeket begyógyítani. A film a későbbiekben pedig inkább a vörösterrorról és a Rákosi-diktatúráról szól, a játékidő nagyja inkább ezt az érát mutatja be. De a történelem csak háttér, kulissza, én inkább a karakterek érzelmeire fókuszáltam. Egy éra vagy egy trauma tárgyilagos bemutatásánál jobban szeretem a pozitív, felemelő történeteket.

Origo: Mi alapján választotta Hajduk Károlyt és Szőke Abigélt a két főszerepre, és hogyan zajlottak a próbák?

Tóth Barnabás: A casting Ascher Irma irányításával három hónapig tartott, és természetesen a két főszereplő kiválasztása volt a legfontosabb, mivel a történet főleg a kettejük között kibontakozó, rendkívül gazdag és sokrétű kapcsolatról szól. Elég hamar felmerült mindkettejük neve, és végül Szőke Abigélt választottuk ki először, Hajduk Károlyt pedig hozzá próbáltuk. A forgatásra csak 19 napunk volt, úgyhogy nagyon sok múlott a tervezésen. Rengeteget próbáltunk hármasban egy berendezett próbateremben, a végére szinte már színdarabként is elő tudták volna adni a történetet. Ez fontos volt, mivel a forgatáson már nagyon drága az idő. Úgy a legjobb, ha ott már csak a megtanultakat kell magasabb szintre emelni a kellékek segítségével és a pillanat varázsával.

Tóth Barnabás Fotó: Polyák Attila - Origo

Origo: Muhi Klárával írták a forgatókönyvet. Sokat változott a történet a regényhez képest?

Tóth Barnabás: A forgatókönyv írása nagyon izgalmas volt, számomra ez mindig egészen misztikus és megfoghatatlan munka, mivel itt csak az agy dolgozik, bárhonnan jöhet inspiráció. Először Várady Zsuzsival ültünk neki a regénynek ceruzával, és kihúztuk azt, amiről úgy gondoltuk, hogy vagy nem elég érdekes, vagy a büdzsébe, vagy a filmidőbe nem fér majd bele. A regény vége például hosszú éveket foglal össze egy-egy levél formájában. Egy regény mindig sokkal beszédesebb, mint egy film, legalábbis a szavak szintjén. Írtam egy első verziót, de én sem éreztem elég jónak. Mécs Mónika producer ajánlotta Muhi Klárát, aki tapasztalt dramaturg és író, és már a Brazilok-on is együtt dolgoztak. Elolvasta a regényt és az én első verziómat is, a javaslatai pedig rögtön megtetszettek.

Fontosnak tartottuk bemutatni, ahogy az ébredező Rákosi-diktatúra gyanakvó szemmel figyeli a középkorú férfi és a tinilány teljesen ártatlan kapcsolatát, pedig csak az fűzi össze őket, hogy nincs senkijük, egymásra vannak utalva. Csoda, hogy megtalálták egymást, és épp gyógyulni kezdenének, amikor elkezdik rossz szemmel nézni őket. Mindenki belelát valami olyasmit ebbe a kapcsolatba, amit nem kellene, és ez persze hatással van a két főhősre. Klára javasolta azt is, hogy hagyjuk nyitva a kérdést, hogy teljesen alaptalan-e a gyanakvás. Aldo egyre inkább visszanyeri a vitalitását, a lány pedig gyönyörű, és szép lassan felnő. Ragaszkodtam a regény erkölcsi tisztaságához, de a nézők értelmezhetik többféleképpen a történetet.

Origo: Egy nagyjátékfilmet rendezett eddig Rózsaszín sajt címen. Milyen tapasztalat volt az Akik maradtak rendezése?

Tóth Barnabás: Először volt igazi nagy stábom, ahol mindenki gyorsan dolgozó, tapasztalt profi. Most csak arra kellett koncentrálnom, hogy rendezzek: hogy nézzem a képet és instruáljam a színészeket. Korábban hol szerveznem is kellett, hol szerepeltem is a filmben, azaz olyasmit kellett csinálnom, ami nem feltétlenül a rendező feladata. Most könnyebb dolgom volt, de még mindig csak tanulgatom, hogyan ne legyek rendezőasszisztens és gyártásvezető is egy személyben. Sokat segített a feleségem, Lisztes Linda, aki állandó alkotótársam, a forgatókönyvtől a vágásig végigkíséri a filmek készítését, és a forgatásra is eljön. Rajta nincs akkora nyomás, mint rajtam, így észre tud venni olyasmit, ami felett én elsiklanék.

Hajduk Károly és Szőke Abigél a filmben Forrás: Budapest Film

Origo: A jövőbeni filmtervei között szerepel egy boszorkányos történet Könyves Kálmán korából.

Tóth Barnabás: Részben Könyves Kálmán dekrétuma ihlette, mely szerint boszorkányok nincsenek. Inspirálta az is, amikor Kongóban olyan utcagyerekekről forgattam, akiket - lányokat és fiúkat vegyesen - kiátkoztak a családjukból boszorkányság vádjával. Az Akik maradtak-hoz hasonlóan ez is egy markáns történelmi korszakban játszódna, a XII. század elején, de látványos és fordulatos akciófilm lenne, sok humorral, szeretettel és színes, vicces, olykor ijesztő női karakterekkel. Leginkább olyan lenne, mint egy Tarantino-film.