Zombieland 2: Móka és kacagás a holtak földjén

2019.10.17. 22:31

A Zombieland – A második lövés esetében is adja magát a folytatásokra vonatkozó kérdés: mi szükség volt rá? Igaz, a 10 évvel ezelőtti, a horrort humorban feloldó, az élőholtas szubzsáner bejáratott fordulatait parodizáló, végső soron a poszt-modern elidegenedést pellengérre állító Zombieland viszonyítási alap lett a műfajban, mégis (vagy épp ezért), félő volt, hogy gyenge folytatás születik. A végeredményt látva Ruben Fleischer rendezőnek valóban elgurult a gyógyszere, ennél jobb dolog azonban nem is történhetett volna a filmmel.

Tíz év telt el, mióta a zombik ellepték a világot. Columbus (Jesse Eisenberg), Wichita (Emma Stone), Tallahassee (Woody Harrelson) és Little Rock (Abigail Breslin) a körülményekhez képest boldogan élnek, tökéletesítették zombiölő technikájukat és befészkelték magukat a Fehér Házba. A családi légkör akkor törik meg, amikor Little Rock megunja a bezártságot és eltervezi, hogy szétnéz a világban. 

Zombieland: A második lövés (Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Abigail Breslin és Emma Stone)Forrás: Intercom

Fleischer már az első percekben megadja az alaphangot és gondoskodik róla, hogy a helyén tudjuk kezelni a filmet. Ez a fajta önreflexió remekül áll A második lövés-nek, segítve, hogy egy másodpercre se vegyük komolyan a látottakat. Erre azért van szükség, mert az első felvonás frissessége, autentikus atmoszférája a múlté. Könnyen lehet, hogy ez járt az alkotók fejében is, ha pedig nem tudnak felérni az első részhez, miért ne engedjék el teljesen a gyeplőt, s szabaduljon el a káosz. Kockázatos vállalás, kevés esetben működőképes, illetve sokkal megosztóbbá teszi a végeredményt. A húzás mégis bejött, de ez nem lesz mindenki ínyére.

A sztori alapkonfliktusa a már említett eltűnés, ami voltaképp alibi arra, hogy hőseink kedvükre kalandozhassanak a világban (ezt a posztapokaliptikus otthontalan otthonkeresést fejezte ki már az első részben is, hogy a főszereplők városneveken szólítják egymást).

A négy főszereplő semmit nem változott, a rájuk épülő szabályrendszeres, Elvis-mániás, szabadszájú attitűd megmaradt. Az új jövevények közül egyértelműen Madisont (Zoey Deutch) kell kiemelni, akinek személyiségével nagyjából keretbe lehet foglalni az összképet. Ő a butácska, sokszor fárasztó, két lábon járó túlzás. Hiába zsibbasztja le az agyunkat, jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy működjön Fleischer formulája. A második lövés ugyanis eleve iszonyatosan túltolja a műfaji elemeket, miközben a tényleges cselekményvezetésről megfeledkezik. Mintha egy óriási geghalmaz elevenedne meg a szemünk láttára. Ez a fajta elnagyolt erőszak és bárgyú humor nem fekszik mindenkinek, de akit beránt Zombieland világa, annak csodás utazásban lesz része.

Zombieland: A második lövés (Jesse Eisenberg, Emma Stone és Zoey Deutch)Forrás: Intercom

A kaotikus katyvaszból ugyanis sikerült kihozni az év egyik legszórakoztatóbb filmjét. Szökőévente készül olyan alkotás (ráadásul folytatásként), ami ennyire a javára tudná fordítani azt, hogy látványosan nem akar semmi újat mondani. Legfeljebb megmutatni, hogy Zombieland még mindig pokolian mókás hely.