Ragadozók: A Legyek Ura a nápolyi maffiában

2019.11.16. 20:00

Jó éve van az olasz maffia- és gengszterfilmeknek: ilyen műfajú az Oscar-nevezettjük, Az első áruló, és a Ragadozók is, ami az idei Berlinalén versenyzett az Arany Medvéért és nyerte el a legjobb forgatókönyvért járó Ezüst Medvét. Utóbbi a héten a magyar mozikba is megérkezett: a nagy hollywoodi elődöket idéző, hagyományos gengszterfilmről van szó, a Campania tartománybeli maffia szakértőjeként számon tartott Roberto Saviano (Gomorra) tollából, tini szereplőkkel.

Roberto Saviano nem akármilyen múlttal büszkélkedő alkotója a filmnek: a Camorráról szóló Gomorra című, 2006-ban publikált, 51 országban kiadott tényregénye világhírűvé tette (azóta rendőri védelem alatt él), a könyvből aztán Golden Globe-jelölt és Cannes-ban díjazott film is készült Matteo Garrone rendezésében, amit egy négy évadnál járó sorozat követett. Saviano ZeroZeroZero című 2013-as könyvéből szintén sorozat készült el idén, a Gomorra tévés verziójához hasonlóan Stefano Sollima (A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék, Suburra) rendezésében.

 

RagadozókForrás: ADS

Matteo Garrone Gomorra-adaptációja vérbeli szerzői művészfilm volt a fesztiválok és artmozik közönségének, a Drót-ra hajazó sorozat-verzió pedig ugyancsak a legmodernebb trendeket követte (csak épp a tévés történetmesélés világából); a Saviano fikciós regényén alapuló Ragadozók pedig akár Hollywoodban is készülhetett volna, legalábbis klasszikus műfaji mintákra épül. Ami már csak azért is stílszerű, mert számos nagysikerű hollywoodi gengszterfilmet olasz-amerikaiak rendeztek (elég Francis Ford Coppola A Keresztapa-trilógiájára vagy Martin Scorsese Nagymenők és Casino című munkáira gondolni).

 

RagadozókForrás: ADS

A Ragadozók leginkább két, szintén olasz (vagy olasz származású) rendező nevéhez fűződő kultikus gengszterfilmre hasonlít, a Sergio Leone rendezte Volt egyszer egy Ameriká-ra (legalábbis a gyerekszereplőket felvonultató flashback fejezeteire) és a klasszikus ó-hollywoodi gengszterfilmeket (A viharos húszas évek, A Kis Cézár, A közellenség) remake-ként is megidéző A sebhelyesarcú-ra Brian De Palmától (említhetnénk Alan Parker abszurd Bugsy Malone-ját is annak gyerek-gengsztereivel, de a műfaj ezúttal korántsem vígjáték). A Ragadozók főhősei mind tinédzserek, egy banda tagjai, akik Nápoly egyik negyedében eleinte gyerekes vandalizmussal és a többi bandával való rivalizálással ütik el az időt.

 

Francesco Di Napoli a Ragadozók-banForrás: ADS

A főhős a tinédzser Nicola (Francesco Di Napoli), akinek anyja alig bírja fizetni a védelmi pénzt a maffiának, amiből a helyi gengszterek fényűző életet élnek. Nicola a haverjai élén dolgozni kezd a Camorrának: füvet árulnak és védelmi pénzt szednek, majd amikor a rendőrség lekapcsolja a helyi főnököket, egy korábban kiszorított család túlélőivel összefogva magukhoz ragadják a hatalmat a negyedben. A kerület tini maffiózói élén Nicola védelmi pénzt sem szedne a helyiektől, amit viszont társai nem néznek jó szemmel.

Egyszerre rokonszenves (azaz a nézői azonosulásra alkalmas), és bűnbe eső gengszterhős felemelkedését és bukását látjuk, pont mint A sebhelyesarcú-ban és a húszas-, harmincas évek Hollywoodjának klasszikusaiban. Persze Brian De Palma filmjének operai stílusa messze esik a Ragadozók Nápoly utcái közé szorított kisrealizmusától, ami viszont jól áll Claudio Giovannesi rendezésének (aki korábban Gomorra-epizódokat is rendezett). Bár Giovannesi elsősorban a fiatal színészek vezetésében alkot nagyot, a film sokat (és kevés szépet) mond az emberi természetről azzal, hogy még a romlatlan fiatalok sem tudják benne belülről megreformálni a Camorrát.