Woody Allen letiltott filmjében idősebb rendezőre bukik egy 21 éves szépség

Vágólapra másolva!
Woody Allen négy filmre írt alá az Amazonnal, melyek közül az elsőt, az Egy esős nap New Yorkban-t - és vele az egész megállapodást - rögtön maguk alá temették a MeToo-val újjáéledő régi (annak idején megcáfolt) szexuális zaklatási vádak. Ahogy a Hollywoody történet-ben is a franciáknál robbant kasszát Allen karakterének vakon rendezett filmje, úgy a rendezőt most a valóságban is Európa mentette meg, legalábbis míg Amerikában nem tűzték műsorra az Egy esős nap New Yorkban-t, most idehaza is megérkezett a mozikba.
Vágólapra másolva!

Kereken ötvenedik filmjét látva viszont megkockáztatjuk, a 83 éves Woody Allen késői munkáinak színvonalán akár javíthatna is, ha nem sikerülne neki minden évben elkészíteni egyet. Allen sosem volt egy Terrence Malick (aki húsz évet is várt a Mennyei napok és Az őrület határán között), 1966-os debütálása óta szinte minden évben láthattunk tőle valamit, de egyre ritkábban van már annyi mondanivalója, mint a Játszd újra, Sam!, az Annie Hall, a Manhattan és a Hannah és nővérei idején.

Timothée Chalamet Forrás: Cinetel

Az Egy esős nap New Yorkban a legsajátosabb (vagy kevésbé hízelgőn: önismétlőbb) filmjei sorát gyarapítja a négyszeres Oscar-díjas szerzőnek. A film, mint címe is elárulja, Allen imádott városában játszódik, amiért ugyanennyire rajong főhőse, Gatsby (Timothée Chalamet) is. A fiú mégis elmenekült egyetemre a metropoliszból, annyira ki nem állhatja szupergazdag anyját (Cherry Jones) és sznob társaságát. Jár egy szintén dúsgazdag családból származó, gyönyörű arizonai lánnyal, Ashleigh-vel (Elle Fanning), aki egy nap megkapja élete nagy lehetőségét: az egyetemi lapnak ő készíthet interjút a legendás rendezővel, Roland Pollarddal (Liev Schreiber).

Elle Fanning, Jude Law és Liev Schreiber Forrás: Cinetel

Az interjúra visszautaznak New York City-be, ahol Gatsby egész hétvégén romantikázna Ashleigh-vel, számításait viszont nem a szakadó eső húzza keresztbe, hanem Roland Pollard, aki komoly alkotói válsága közepén szemet vet a 21 éves szépségre. És nem csak ő tapad Ashleigh-re, hanem a forgatókönyvíró, Ted Davidoff is (Jude Law), valamint egy jóvágású, bulvárhős sztárszínész, Francisco Vega is (Diego Luna). Gatsby azért nem marad társaság nélkül: belefut gimis exe húgába, az időközben gyönyörű nővé cseperedett Shannonbe (Selena Gomez), és persze anyját és elit köreit sem tudja sokáig elkerülni.

Elle Fanning Forrás: Cinetel

Bár a film a MeToo-mozgalom beindulása előtt készült, Allent láthatóan már korábban is foglalkoztatták a szexuális visszaélések: a filmszakma nagyágyúi és éppen 21 éves (egy jelenetben még személyit is mutató) női rajongójuk kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt, legalábbis a művészlélek rendező múzsára, a házasságát sirató író támaszra, az üresfejű színész szexre vágyik, a nő pedig leginkább a hírnevet akarja megérinteni, és végül csalódnia kell. Gatsby azon morfondírozik, vajon mit esznek a nők az idősebb férfiakon, a film azonban nem ad válaszokat efféle kérdésekre, Allen inkább főhőse jellemfejlődésére fókuszál.

Elle Fanning Forrás: Cinetel

A karakter meglehetősen tipikus alteregója Allennek: neurotikus, koravén, melankolikus és szellemes humorú entellektuel, régi filmek és korok rajongója, aki előtt ezúttal nem is a két nő közti választás tornyosul a legnagyobb kihívásként, hanem a szüleivel és értékrendjükkel való szembenézés. A buborékban nevelkedett főhős egyfajta megkésett felnőtté váláson esik át (amire pedig rímel, hogy közben Ashleigh is veszít illúzióiból). A 23 éves, máris Oscar-jelölt Timothée Chalamet (Szólíts a neveden, Csodálatos fiú) ideális alleni főhős, nagy kár, hogy hiába várjuk majd a következő közös filmjüket (legalábbis a gázsiját ő is jótékony célra adományozta a MeToo nyomására). Nem marad el tőle alakításban az egyik ámulatból másikba eső, a sztároktól megbabonázott Elle Fanning (aki egyébként pont 21 éves, mint a karaktere) és a felvágott nyelvű, érzékien vonzó hősnőt alakító Selena Gomez sem.

Ahogy mondani szokás, a szerzői rendezők mindig ugyanazt a filmet készítik, és ki példázná ezt jobban, mint a híresen nosztalgikus és egocentrikus Allen, akinek új filmjében a színészgárda jelenti a legfőbb újdonságot. És a rengeteg eső: Gatsby persze korántsem az első alleni hős, aki imád esőben sétálni (neurotikussága dacára fittyet hányva a megfázás veszélyére), de az eső még sosem kapott ilyen fontos szerepet Allen-filmben (legalábbis a címet is ez dominálja). A film javarészében úgy esik, mintha dézsából öntenék (esőgéppel, súlyos cseppekben), ami e sorok írójára különös hatással volt: a stáblista legördülésekor csak arra tudtam gondolni, hogy "de szörnyű lesz kimenni ebbe a pocsék időbe", így aztán meglepetésként ért, hogy odakint semmi nyoma esőnek. Az eső tehát egészen biztosan nincs mindenkire olyan romantikus hatással, mint Woody Allenre, és az is sokat elmond a filmről, hogy én legfeljebb erről fogok emlékezni rá.