Élősködők: Szegényen gazdagok

2019.12.05. 18:00

Bong Joon-ho a koreai filmművészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Olyan művekkel örvendeztette már meg a világot, mint A halál jele, A gazdatest vagy a Snowpiercer. Témaválasztásai rendre merészek, provokatívak, illetve ambiciózusak. A cannes-i Arany Pálma-díjas Élősködők esetében is ez a helyzet, s bátran ki lehet jelenteni, hogy az ázsiai rendező felért a csúcsra.

Kim Ki-taek (Kang-ho Song) és családja életét követjük nyomon, akik szegénységben élnek, s a napi betevőt apróbb munkákkal, valamint csalással, simlis húzásokkal szerzik meg. Ki-taek fia, Ki-woo (Woo-sik Choi) lehetőséget kap, hogy korrepetálja angolból egy gazdag família lányát. A lehetőség adott, "hőseink" pedig rövidesen parazitaként veszik birtokukba a tágas házat.

A nyitány rögtön szemlélteti, hogy a naplopó család mennyire nem tud, illetve nem is akar a saját lábára állni. A szomszéd wi-fijét lopják, majd amikor az jelszóval védi le, kétségbeesetten kezdik keresni az ingyenes lehetőségeket az internet eléréséhez. A szituáció pikánssága, hogy nem ostoba, tanulatlan emberekről van szó, egyszerűen csak így élnek és igyekeznek kihozni a legtöbbet a körülményekből.

Élősködők (Woo-sik Choi, Kang-ho Song, Hye-jin Jang és So-dam Park)Forrás: Mozinet

Nem derül ki miért, illetve hogyan csúsztak idáig, de nem is lényeges a sztori szempontjából. A cselekmény első fele tipikus szélhámosfilmet sejtet. Ki-woo rafinált ötlete nyomán behízelgi magát a tehetős polgárokhoz, s élmény nézni, ahogy szépen lassan a család minden tagja munkát kap, másnak kiadva magukat. A látottak alapján zsigerből antipatikusnak ítélhetnénk a főszereplőket, ez azonban nem így van. Bong mindig is mesterien játszott a jellemekkel, keverte a műfajokat és árnyalta az összképet. Jelen esetben csúcsra járatta a többrétűséget, minden tekintetben. Az Élősködők fő konfliktusa a gazdag-szegény problémakörben rejlik. Gondolhatnánk, hogy vannak jók, rosszak, bűnösök és áldozatok. A rendező épp ennek a határvonalnak az elmosásában annyira kiváló. Nem mond ítéletet, helyette felvázol egy képet, melyben mindkét fél álláspontját megismerjük.

Az érdekellentétek a felszínen egyáltalán nem ütköznek ki, mindenki kedves mindenkivel, megvan a kölcsönös tisztelet. Ugyanakkor ott lapul az irigység, az apróbb különbségek, mint például az ember szaga, mely elsőre irrelevánsnak tűnhet, mégis kulcsfontosságú a történetben. Bong sokrétű elbeszélői stílusának másik bravúrja, hogy a film felénél, pillanatok alatt műfajt vált. A szélhámos-sztori egy csavar kapcsán átmegy pattanásig feszült thrillerbe, melyet lélegzetvisszafojtva nézünk. Groteszk események sodrásában találjuk magunkat, ahol lesz okunk hüledezni, meghökkenni és tövig rágni a körmeinket. A direktor mindezek mellé olyan finom szimbolikával operál, ami megemeli egyes jelenetek jelentéstartalmát.

A bő 130 perces játékidő hamar elrepül, egyedül az utolsó 10 percet lehetett volna elhagyni, noha ott sem veszít erejéből a film, szimplán egy korábbi, kicsit thrilleresebb jelenet jobban dukált volna epilógusként. Érthető miért így lett vége, világos az üzenet, s kétségtelenül frappáns, ám mégsem üt akkorát a dráma, mint az várható lenne.

Élősködők (Yeo-jeong Jo)Forrás: Mozinet

Bong ismét megmutatta, hogy nemcsak az ázsiai régió, hanem a világ filmes elitjében is számolni kell a nevével. Műve változatos, kreatív, izgalmas és remek érzékkel kidolgozott történet. Idén a Mi, illetve a Joker is erőteljesen foglalkozott a szegények és gazdagok közti ellentétekkel, de a legaprólékosabban (és valóságközelien) ezt az Élősködők-nek sikerült kivitelezni. A helyenkénti abszurditása ellenére is képes hiteles maradni, társadalomkritikája velős, mégsem szájbarágós. Nem akarja lenyomni a néző torkán a mondanivalót, helyette egy minden ízében különleges sztorit tár elénk, melynek ott a helye az év legjobb alkotásai közt. Ettől a parazitától nem fogunk egyhamar megszabadulni, de ennek csak örülni tudunk.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKK