80 éves lenne George A. Romero, aki sosem akart zombifilmes lenni

George A. Romero A holtak napja forgatásán

1940. február 4-én született George A. Romero, Az élőhalottak éjszakája és a Holtak hajnala rendezője, akit a zombihorror (al)műfajának, illetve a modern zombinak a megteremtőjeként tartanak számon. Valójában a horror műfajára specializálódott filmrendezők között sincs nála emblematikusabb, de ugyanígy tételezhetjük egyszerűen csak egy nagy hatású rendezőként is, főleg, mert sosem akart zombifilmeket készíteni: a műfajt, illetve a modern zombit megteremtő Az élőhalottak éjszakája alkalmával bevallása szerint nem is zombikban gondolkodott, utána pedig kénytelen volt azzal szembesülni, hogy csak a zombihorrorjaival tud széles közönséget megszólítani.

Romero bevallása szerint Az élőhalottak éjszakája alkalmával még nem zombikban, hanem ghoulokban gondolkodott (a filmben nem is hangzik el a zombi szó). A ghoul az arab mitológiából szivárgott be a nyugati tömegkultúrába: ez a humanoid szörny a folklórban leginkább emberi húst evő, temetőkben előforduló démon volt, a fikció világában viszont már élőhalott, azaz az életbe visszatérő halott. A horror-ikon Boris Karloff (Frankenstein, Frankenstein menyasszonya) már 1933-ban eljátszotta a The Ghoul című film címszerepét (szintén élőhalottat alakított A múmia, a The Walking Dead és a The Man They Could Not Hang című filmekben). Ami a zombit illeti: a klasszikus zombi egészen más volt, mint Romero megfertőződött, a halálból visszatérő és emberi húsra éhes, rothadó-sétáló hullái.

Az élőhalottak éjszakája Forrás: AFP

A zombi (mint „járó halott") fogalma egy 1819-es Oxford szótárban szerepelt először, a tömegkultúrába pedig William Seabrook 1929-es Magic Island című könyve vitte át, ami a szerző karibi élményeiről szólt. Eszerint a zombi vudu varázsló által életre keltett, és kontrollált, dehumanizált rabszolga, így jelentek meg olyan filmekben is, mint az 1932-es A fehér zombi Lugosi Bélával a főszerepben, vagy az I Walked with a Zombie című horrorklasszikus 1943-ból. Napjainkra a klasszikus zombi gyakorlatilag kihalt a popkultúrából, egyetlen emlékezetes felbukkanása egy másik horror-specialista sztárrendező, Wes Craven (Rémálom az Elm utcában, Sikoly) A kígyó és a szivárvány című 1988-as filmjében látható.

George A. Romero 2016. november 5-én Az élőhalottak éjszakája felújított változatának premierén a New York-i modern művészetek múzeumában Forrás: AFP/2016 Getty Images/Lars Niki

Bár számos sikeres horrorfilm ihlethette meg A testrablók támadásá-tól a Lelkek karneváljá-ig, Romero a maga részéről Richard Matheson 1956-os, vámpírhordát felvonultató Legenda vagyok című regényét említette inspirációként, sőt a történet egy korábbi változata idején egy földönkívüli támadás eszközeinek tekintette a szörnyeit (a kész filmbe ebből végül csak egy sci-fibe illő "tudományos magyarázat" került bele egy radioaktív sugárzással a Föld légkörébe visszatérő űrszondáról). Ami a modern zombit illeti, fokozatos evolúcióról éppúgy beszélhetünk (erről itt írtunk), mint a közönség szerepéről a filmbeli szörny felcímkézésében, ettől függetlenül sokatmondó, hogy Romero mindig is vonakodott a zombi szót használni Az élőhalottak éjszakájá-ról beszélve, mintha maga sem a teremtményeire, illetve azok popkulturális hatására lenne a legbüszkébb.

George A. Romero A holtak napja forgatásán Forrás: Collection Christophel

Ami érthető lenne, Az élőhalottak éjszakája erényei ugyanis korántsem merülnek ki a modern zombi megteremtésében. Szakított a természetfeletti szerepeltetésének horrorfilmes hagyományával, egzotikus óvilág helyett a modern Amerikába "szállította házhoz" szörnyeit, akik nála egy globális kataklizma, egy apokalipszis serege (a film dramaturgiája a katasztrófafilmekétől sem áll távol). Míg a klasszikus (mai szemmel: kissé rasszista) zombifilmekben a zombik voltak színesbőrű bennszülöttek, nála a főhős afro-amerikai (Duane Jones). A sci-fi horrorok "őrült tudós" archetípusa helyett nála egy őrült társadalom a szörnyűségek forrása: nem a szörnyekre, hanem az emberekre (és az ő kamaradrámájukra) fókuszál, a filmet merész társadalomkritikája miatt is dicsérik a mai napig, és Romero ezzel a függetlenül, minimális büdzséből készült B-filmmel tagadhatatlanul ügyesen lovagolta meg 1968 Amerikájának korhangulatát, a vietnami háborúval, valamint a polgárjogi és ellenkulturális mozgalmakkal együtt. Amellett is lehet érvelni, hogy Romero nemcsak a modern zombit, de a modern horrort is megteremtette, kikövezve az utat olyan szintén merész, tabudöntögető és brutális filmeknek, mint Az utolsó ház balra és A texasi láncfűrészes mészárlás.

Romero a Holtak földje forgatásán Forrás: Collection Christophel

Hogy mennyire nem érdekli a természetfeletti, azt bizonyította The Crazies című 1973-as filmjével is, amiben szintén egyfajta veszettség hozza ki az állatot az amerikai átlagpolgárból (de Az élőhalottak éjszakája nem áll messze John Carpenter A 13-as rendőrőrs ostroma című western-parafrázisától sem, amiben egyszerű csőcselék zárja körül a címszereplő őrsöt). Romero összességében a filmtörténetben egyedülálló zombi-hexalógiája alkalmával (még öt film: Holtak hajnala, A holtak napja, Holtak földje, Holtak naplója, Survival of the Dead) is egyre emberszerűbbé formálta a monstrumait, nemegyszer protagonistát csinált belőlük, ilyen például A holtak napja fejlődőképes Csepp nevű karaktere vagy a Holtak földje vezéregyénisége, Big Daddy. Míg a 2000-es években a zombik már nem sétáltak, hanem sprinteltek (28 nappal később, Resident Evil), addig nála csak okosabbak lettek.

Cikkünk folytatódik, lapozzon!