Wasp Network - Az ellenállók: Hollywoodi remake-ért kiált

2020.02.21. 19:00

Olivier Assayas új francia-spanyol-brazil-belga koprodukciója, a megtörtént eseményeken alapuló Wasp Network - Az ellenállók tökéletes alapanyag lenne egy hollywoodi remake-hez, de sajnos nem azért, mert annyira jól sikerült volna. Hanem inkább mert annyira jó lehetőséget sikerült elszalasztania a francia rendezőnek, hogy ennek érdemes lenne még egyszer nekifutni.

Olivier Assayas francia rendező tőről metszett szerzői filmes, akinek az megy a legjobban, ha Juliette Binoche-t és Kristen Stewartot rendezheti egy művészekről szóló, igencsak áthallásos művészfilmben (ahogy azt tette néhány éve például a Sils Maria felhői alkamával). Ehhez képest a direktor most egy nagyszabású történelmi tablóra szánta el magát Wasp Network - Az ellenállók alkalmával. Próbálkozott már persze ilyennel, ez volt a Carlos című minisorozata, de ezúttal egy mozifilmbe próbálta belesűríteni számos karakter sorsának éveket felölelő alakulását, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Edgar RamírezForrás: Ronin Novoa Wong

Pedig a Kubai Ötös igaz története alapján ez a film lehetett volna a tökéletes poszt-hidegháborús kémthriller. A kilencvenes évek elején a főhős, a pilótaként dolgozó René González (Edgar Ramírez) elköt egy repülőgépet, és elrepül Kubából, maga mögött hagyva feleségét (Penélope Cruz) és lányát. Mint oly sok kubai menekült, Miamiban kezd új életet, majd harmadmagával (Wagner Moura és Gael García Bernal oldalán) Castro-ellenes terrorszervezetek zsoldjába lépnek, miközben persze sosem voltak egyszerű menekültek, Castro kémjei viszont annál inkább.

 

Wasp NetworkForrás: Ronin Novoa Wong

Mindezek alapján ez a film lehetett volna az új Szigorúan piszkos ügyek (csak épp A sebhelyesarcú miliőjében): Assayas csak úgy halmozhatta volna a fordulatokat kettősügynökök pálfordulásainak és árulásainak képében. Ehhez képest megelégedett azzal, hogy mintha csak könyvet írna, elmesélte karakterei történetét az elejétől a végéig. Arra már mintha nem maradt volna energiája (vagy tehetsége és szaktudása), hogy megfelelő ütemben adagolja az információt a közönségnek, rejtélyt és feszültséget teremtve.

 

Penélope CruzForrás: Big Bang Media

Hollywoodban (sőt, ma már leginkább mindenhol a világon) alapszabály, hogy a történet fordulatait képileg is meg kell mutatni, nem elég, ha az egyik karakter elmeséli a másiknak, hogy mi történt. Nos, ezzel szemben Assayas többször is él ezzel a megúszós megoldással, aminek köszönhetően a néző elveszíti az érzelmi kapcsolatot, azonosulást azzal a karakterrel, akinek épp lemaradtunk a sorsfordulatáról. Például González elmondásából tudjuk meg, hogy a felesége úgy döntött, csatlakozik hozzá Miamiban: hogy miért és hogyan jutott erre az elhatározásra Cruz karaktere, arról a néző legfeljebb találgathat.

 

Gael Garcia Bernal a filmbenForrás: Big Bang Media

Ráadásul amit csak hallunk egy beszélő fej szájából, az nem ég bele úgy a tudatunkba, mint amit látunk is. És akkor arról még szót sem ejtettünk, hogy ebben a filmben a főhősök hivatásszerűen hazudnak, vallomásaik tehát csak még jobban megnehezítik ennek az amúgy is túl sok karaktert mozgató és túl sok évet lefedő történetnek a befogadását. Assayas történelemleckét mond fel ahelyett is, hogy megpróbálná megérteni, miért kockázatják az életüket Castróért (vagy ellene) a karakterei.

 

Gael García Bernalnal és Penélope CruzForrás: Big Bang Media

Pedig a rendezés és a színészi munka hibátlan, ráadásul Assayas máris hollywoodi filmbe illő színészgárdát szedett össze, akik közben - spanyolajkúakként - hitelesek is a szerepeikben. Cruz mellett a női mellékszerepet egy bizonyos kubai származású színésznő, Ana de Armas játssza, aki azóta az új Bond-lány szerepét is megkapta (és hogy ez nem hollywoodi film, az abból is kiderül, hogy a MeToo-érával nem törődve fesztelenül pucérkodhatott benne). A férfiak közül az Elit halálosztók, az Elysium - Zárt világ brazil színésze, illetve a Narcos című sorozat Pablo Escobarja, Wagner Moura vészterhes kisugárzásával izgalmassá tesz egy alapjában véve felesleges karaktert is.

 

Ennek a témának tehát érdemes lenne még egyszer nekifutni, egy ilyen komplex és érdekes underground háború története csak profitálhatna Hollywood filmeseinek szaktudásából, legalábbis rontani nem igazán lehetne ahhoz képest, ahogyan Assayas ezt a történetet elmesélte. Hogy a film egyébként még így is nézeti magát, az pedig az igaz történetek erejét bizonyítja: hiába látjuk a történetmesélés hiányosságait, a film végéig nyitva marad a kérdés, képes-e az alkotó kibogozni a történet rejtélyét, aki így ideig-óriáig sikeresen odázza el az csalódásunkat.