Szerencsés ember - Match Point

Match Point, Jonathan Rhys Meyers, Scarlett Johansson
Match Point 2005 Real Woody Allen Scarlett Johansson Jonathan Rhys Meyers. COLLECTION CHRISTOPHEL © Jada Productions / Kudu Films
Vágólapra másolva!
Woody Allen 2005-ös filmje, a Match Point sok szempontból formabontó volt a rendező életművében: a férfi-nő kapcsolatot, a társadalmi ellentéteket tőle ritkán látható komorsággal mutatja be, híján minden rá jellemző fanyar humornak. Allen európai körútjának első állomása az egyik legjobb filmje is egyben.
Vágólapra másolva!

Az egykoi teniszező, Chris Wilton (Jonathan Rhys Meyers) egy elit teniszklubban dolgozik oktatóként, mikor az opera iránti rajongásuk kapcsán összebarátkozik egyik tanítványával, a tehetős családból származó Tommal (Matthew Goode). Mikor a húgának, Chloénak (Emily Mortimer) megtetszik Chris, a férfit beveszik a családi üzletbe is. A biztos, vagyonos élet felé tartó útán csak egy bökkenő akad: Tom új barátnője, Nola (Scarlett Johansson), egy kezdő amerikai színésznő, akivel Chris viszonyt kezd, miközben elveszi Chloét és tovább építi a karrierjét apósa cégénél.

Jonathan Rhys Meyers Forrás: Collection Christophel via AFP/© Jada Productions / Kudu Films/Jada Productions / Kudu Films

Amikor a film elején megismerjük Christ, határozottan nem jött be neki az élet: a benne lévő tehetséget nem tudta kamatoztatni, helyette más módját keresi a boldogulásnak. Sok szempontból nem is lehet hibáztatni, hogy szó szerint beleházasodik a kényelmes életbe, azonban ennek árát nem ő, hanem mások fizetik meg. Amikor Nola bejelenti, hogy terhes, Chris drasztikus módon vet véget a tarthatatlan helyzetnek.

A Match Point egy drámai történet arról, hogy mit meg nem tesz az ember azért, hogy fenntartsa a látszatot.

Mert itt minden csak felszínes: Chris nyíltan bevallja, hogy nem boldog a feleségével, aki hiába tűnik kedvesnek, azért mégsem volt elég neki Chris egyszerű teniszedzőként. Tom is inkább olyan feleséget választ Nola helyett, aki jobban illik a családja elképzeléseihez. A látszat fenntartása mellett pedig nem nagyon marad idő boldognak lenni.

Nem véletlenül ez Wood Allen egyik kedvence a saját filmjei közül: több felejthető alkotás után készítette el, elsöpró sikert aratva. Hátrahagyva imádott New Yorkját a Match Point Londonban játszódik; ez volt az első filmje, ami teljes egészében Európában készült, és utána még többször is visszatért a kontinensre. Ugyancsak ez volt az első film, amiben Scarlett Johansson volt a múzsája: később a Füles-ben és a Vicky Cristina Barceloná-ban dolgoztak együtt.

Scarlett Johansson és Jonathan Rhys Meyers Forrás: Collection Christophel via AFP/© Jada Productions / Kudu Films/Jada Productions / Kudu Films

Utólag nehéz elképzelni, hogy eredetileg Kate Winslet játszotta volna Nolát, és csak az utolsó pillanatban lépett vissza, hogy több időt tölthessen a családjával. Johanssonnak ritka erős jelenléte van a vásznon, az első pillanattól fogva teljesen világos, hogy miért nem tudják elfeledni a férfiak. Rhys Meyers is kiválóan visszaadja a karaktere belső vívódását, még valamivel tovább is meg tudja tartani a néző szimpátiáját, mint ahogy az indokolt lenne.

Woody Allen és Scarlett Johansson Forrás: Collection Christophel via AFP/© Jada Productions / Kudu Films/Jada Productions / Kudu Films

A Bűn és bűnhődés-sel való párhuzamot nem titkolja a rendező: a film elején Chris Dosztojevszkij könyvét olvassa, így egyértelmű, honnan veszi később az "ihletet" a maga teremtette problémák megoldásához. Allen már korábban is utalt a regényre az 1989-es Bűnök és vétkek címével. Utóbbival több párhuzamot is mutat a Match Point: mindkettőben egy feleségét megcsaló férfi áll a középpontban, aki megdöbbentő lépésekre szánja el magát, mikor a szeretője színt akar vallani.

Amíg a Bűnök és vétkek az egyéni döntésekre helyezi a hangsúlyt, addig a Match Point a szerencse mellett teszi le a voksát.

Jonathan Rhys Meyers és Emily Mortimer Forrás: Collection Christophel via AFP/© Jada Productions / Kudu Films/Jada Productions / Kudu Films

A végzet és a véletlenek dilemmájának örökérvényűségét az állandóan szóló operaáriák is erősítik az olasz tenor, Enrico Caruso előadásában. Általa is kortalanná válik a film:

ez a történet játszódhatna bárhol, bármikor,

mindig lesznek hatalmas társadalmi szakadékok, és olyanok is, akik bármire képesek azért, hogy ezeket áthidalják. De bárhogy is döntsön az ember, mindig lesznek olyan erők az életében, amiket ő maga soha nem tud befolyásolni.