A koronavírus-járvány előtt már a lengyel Netflixen sikerrel vetített, majd június elején a világszerte debütált 365 nap leginkább a filmet övező hisztériával hívta fel magára a figyelmet és érte el, hogy az utóbbi napok egyik legnépszerűbb mozgóképes tartalmává váljon. Rengetegen imádják (elsősorban hölgyek), míg mások kifejezetten károsnak tartják, mondván romantizálja a Stockholm-szindrómát. Az mindenesetre biztos, hogy a lengyel produkció a megérdemeltnél jóval nagyobb figyelmet kap.

Laura (Anna Maria Sieklucka) épp Olaszországban nyaral és igyekszik rendbe hozni zátonyra futott párkapcsolatát. Massimo (Michele Morrone), a szicíliai maffia újdonsült főnöke szemet vet a lányra és elraboltatja. Egy évig fogságban akarja tartani, s azt tervezi, hogy ennyi idő alatt magába bolondítja Laurát.

A Blanka Lipinska bestseller erotikus regénye alapján készült 365 nap-ot nyugodtan hívhatjuk (Közép-)Európa válaszának A szürke 50 árnyalatá-ra, elvégre számos tekintetben hasonlítanak. Mindkettő regényadaptáció, melyben adott a jóképű, sármos és gazdag aranyifjú, aki sajátos módszerével akarja elcsábítani a lányt. Szintén közös pont a történet alibi mivolta. Jelen esetben a gengszter-szál szolgáltathatná a bonyodalmakat, de a zárásig ennek semmi látszata nincs, Massimo akár vízvezeték-szerelő is lehetne.

365 napForrás: Netflix

Ez azonban csak a kisebb probléma, Barbara Bialowas és Tomasz Mandes alkotása ugyanis nagyjátékfilmként közel értékelhetetlen. A cselekmény teljes nonszensz, minden pillanata megalapozatlan, érzelem- és empátiamentes katyvasz, mely nem a szerelem (vagy legalábbis az érzelmeket is magába foglaló vágyakozás) lélektanára épít, csakis a testiségére. Jogosan érheti a vád, hogy a Stockholm-szindrómát természetesnek, netán jó dolognak állítja be, de ehhez először nem ártana szemléltetni a két fél valós viszonyát. Miként alakul ki a vonzalom, hogyan szeret bele a nő elrablójába? Az ezzel járó kettősség remek táptalajt biztosítana egy fajsúlyos drámához, ám ebből semmit nem kapunk a kész műben, így eleve komolyan vehetetlen a konfliktus. Folyamatos erőfitogtatást látunk, hogy aztán egy nevetséges baleset végül megadja a "kezdőlökést". A direktorduó rendre ellentmondásba kergeti magát, erre a legjobb példa Massimo ígérete: a gengszter kiköti, hogy semmit nem fog tenni, ami ellenkezik Laura akaratával, mindezt úgy, hogy a keze a nő mellét markolássza, aki ennek nyilván nem örül. Tele van a film ehhez hasonló öncáfolattal, illogikus és életszerűtlen szituációkkal.

Apropó életszerűség. A karakterek egytől-egyig antipatikusak, s ennek csak egy része a rosszul megírt forgatókönyv hibája. A másik, a színészek sara. Egészen elképesztő szinten űzik a teatralitást, semmi természetes nincs a játékukban, amire az is rátesz egy lapáttal, hogy nem az anyanyelvükön beszélnek. Egyedül a zárás tartogat némi meglepetést, ami jól is elsülhetett volna, ha az előtte levő 100 perc nem súrolná a nézhetetlenség határát.Tény, hogy a 365 nap-nak megvan a maga célközönsége, de egy, akár csak közepes szintű romantikus dráma nem így néz ki. Bialowas és Mandes munkája egy pofátlanul tolakodó popdalokra előadott szoftpornó, bárminemű tartalom nélkül. Felszínes, következetlen, még csak érzékinek sem nevezhető fércmunka, ami mellett még A szürke 50 árnyalata is felértékelődik.