Szexmániás filmek

2020.07.15. 21:56

Az elmúlt évtized legizgalmasabb erotikus filmjeit szemléző cikksorozatunk második részében 2011-ből válogattunk össze 10 filmet, amelyek részben vagy egészben kiemelten foglalkoznak a szexualitással.

A 2010-es évek kétségtelenül a szex évtizede volt a moziban – ezzel a megállapítással kezdtük el az évtized erotikus tartalmú filmjeit összegyűjtő/elemző cikksorozatunkat, amelynek első részében 2010-ből válogattuk ki azt a 10 filmet, amelyek leginkább alátámasztják azt a felvetést, hogy az évtizedben a korábbiaknál markánsabban jelent meg a szex a vásznon. A soron következő év, 2011 kapcsán két "trend" szembeszökő, de ezek közül csak az egyikkel foglalkozunk kiemelten. Először is, a fősodorbeli (korhatáros) vígjátékokban a jelenetek merészségét illetően újult erővel jelent meg az erotika, miközben e komédiák jellemfejlődést beindító konfliktusai is eleve a szexhez –  leginkább az alkalmi kalandok problémájához és a "csak szex és más semmi" kapcsolati dilemmájához – kapcsolódnak, ráadásul gyakorta a főhősnők csetléseire fókuszálva (Rossz tanárKoszorúslányokTestcsereBarátság extrákkal). 

Barátság extrákkal (Mila Kunis és Justin Timberlake)Forrás: InterCom

A második "trend" némiképp kapcsolódik az elsőhöz: 2011 erotikus tartalmú filmjei között számos darab foglalkozik az elhajlásokkal: a promiszkuitással és/vagy a különböző "perverziókkal", szerencsés esetben lélektani és szociológiai kontextusban is vizsgálva a "hagyományos" (vagy legalábbis: a szeretetalapú) párkapcsolatok keretein kívül eső nemiséget. 

Természetesen a felsoroltak egyáltalán nem új keletű jelenségek (illetve jelenségvizsgálatok) az erotikus tartalmú filmekben – a 2011-es "termés" csupán azt az érzetünket erősíti, hogy a testiség, adott esetben a mértéktelen szexuális étvágy kendőzetlen ábrázolása gyakrabban jelenik meg egy egy életválság történetébe ágyazva, mint egy szerelem beteljesülésének csúcspontjaként. 

Shame - A szégyentelen

A brit Steve McQueen New York-ban játszódó második játékfilmje egyenesen a szexfüggőséget helyezi a középpontba: egy harmincas yuppie agglegény (Michael Fassbender) szenvedélybetegségének állomásait dokumentálja, egy olyan férfi "kalandjait", aki számára a prostituáltak látogatása, az egyéjszakás kalandok és a maszturbálás napi rutin – a kiüresedés legfőbb pótléka, gyötrő késztetés.

A szégyentelen (Michael Fassbender)Forrás: Budapest Film

Az emberi kapcsolatokra, lelki (és valódi testi) intimitásra alkalmatlanná vált szenvedélybeteg ember egy helyben toporgó kálváriájának bemutatásához ráadásul McQueen szembe megy a 2000es-2010-es trenddel és a szexjelenetekből szándékosan elhagyja a pornográfiát, de még az erotika fülledt izgalmát is – amivel egyrészt ellenpontozza a címet, de ami ennél fontosabb: mivel a függőség pszichológiai állapotát, a kiégettséget igyekszik megragadni, így a nemiség szenvedélymentes látványjeleneteinél is az önmagáértvaló szükséggel együttjáró lelki sterilitás áll a középpontban. 

Caged

A holland Stephan Brenninkmeijer erotikus thrillere ennél jóval fülledtebben, olykor a pornográfiától sem mentesen mutatja be a promiszkuitás veszélyeit. Igaz, a Caged főszereplőnője – a házasság "önmegtartóztatásából" a szexklubok és orgiák izzadt világa felé kacsintgató, abban elmerülő asszony –sokkal inkább kéjsóvár, mintsem szexfüggő.  Ugyanakkor a házassággal járó elköteleződést kalitkaként megélő, egyre szabadosabb (kettős) életet élő nő (Chantal Demming) számára a promiszkuitás is lelki – és a történet szempontjából: fizikai – börtönhöz vezet, s e tekintetben a Caged nagyon is rokonítható McQueen filmjével. Még akkor is, ha az először csak megerőszakolt, majd később elrabolt, raktárépületben fogva tartott nimfomániás nő történetében Brenninkmeijer előszeretettel használja nem csupán az erotikus film és a thriller, de a horror eszköztárát is, s kevésbé a szexuális megszállottság pszichológiai és szociális vizsgálata, sokkal inkább a test szenzációja izgatja.

Q - Érzékek birodalma

A Shame - A szégyentelen-ben a szexfüggés alig sejtetett (egyik) kiindulópontjaként a gyermekkori traumákat jelöli meg. Laurent Bouhnik erotikus drámája, a szexualitás normáit – benne a monogámiával – a modern francia társadalomban megkérdőjelező Q - Érzékek birodalma huszonéves, erotomán főhősnője (Déborah Révy) mintha csak az apja elvesztése utáni természetes fájdalmat, a gyászt próbálná elfojtani magában szexuális szabadosságával. A lélektani alibi apropóján Bouhnik próbálja ugyan a túlzott nemiséget (úgy is, mint ellenállhatatlan vágyat) társadalmi és gazdasági kontextusban értelmezni, de a Caged-hez hasonlóan a Q... is megreked a közhelygyűjtemények és a soft-pornó szintjén, ahol a kétes értékű izgalmat leginkább a szexjelenetek erőteljes ábrázolása szolgáltatja.

Léa

Az ugyancsak francia Léa (r.: Bruno Rolland) némiképp árnyaltabb képet ad a családi trauma és a szexuális szabadosság összefüggésében, hogy a címszereplő – az egyetemi tanulmányait és az őt felnevelő, demensé vált nagyanyja intézeti költségeit sztriptíztáncosnőként finanszírozó – fiatal lány (Anne Azoulay) mértéktelensége elsősorban a férfiak elleni agresszióban ölt testet.  Persze a film bővelkedik erotikában – főleg a színpadon előadott nyilvános maszturbálás, a vendégek ölében lejtett erotikus táncok és a kocsma tulajdonosával folytatott viszony (egy szimulációmentes orális szex kíséretében) biztosítják a film fülledtségét –, de a Léa sokkal kevésbé a szabadjára engedett nemiség, mintsem az elfojtott indulatok filmje.

Izgass fel, az istenit! 

A norvég Jannicke Systad Jacobsen tinikomédiája is az elfojtások, de legalábbis a meg nem élt tapasztalatok felől közelít a hiperszexualitáshoz. Főhősnője, Alma (Helene Bergsholm) egy fiktív norvég kisváros 15 éves gimnazistája, aki rendszeresen hívja az emeltdíjas szextelefonokat, pornólapokat olvas, és önkielégítés közben gyakran fantáziál a szintén diák Arturról (Matias Myren). Az ébredező érdeklődés szexkomédiáját Jacobsen az iskolai zaklatások drámájába ágyazza: a fiú egy házibulin hozzáérinti merev hímtagját Almához, majd amikor az elmeséli a barátainak (egy gyors maszturbálást követően), a fiú tagad, ezzel pedig az iskolai csúfolódás céltáblájává teszi a lányt – hogy aztán persze, végül, győzzön a kölcsönös vonzalom.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!

Előző
  • 1
  • 2
Következő