3D Sex and Zen: Extreme Ecstasy

A tárgyilagos című hongkongi erotikus film nem kevesebbet állít magáról, mint hogy ez a világ első térhatású erotikus filmje. A valóság ezzel szemben az, hogy ezt a kétes értékű címet az 1969-es szexkomédiába csomagolt szoftpornó The Stewardesses birtokolja, mégis, Christopher Suen 2011-es kosztümös "testkalandfilmje" éppolyan előfutára Gaspar Noé 2015-ös Szerelem című 3D-s artpornójának, mint a légikisasszonyok földi gyönyörei köré szervezett 1969-es darab vagy a cikksorozat első részében tárgyalt, a horrorba szexet csempésző Piranha 3D.

3D Sex and Zen: Extreme EcstasyForrás: One Dollar Distribution

A kínai irodalom 17. századi jeles megújítója, Li Jü A szerelem imaszőnyege című pikáns regénye ihletésére készült, az 1991-es Sex and Zen-t (r.:Michael Mak) újraismétlő filmben a főhős Éjfél Előtti Tanítvány (Hayama Hiro) úgy dönt, hogy életcélját, a tökéletesedést elsősorban a szerelem művészetének gyakorlása útján igyekszik elérni. Míg a 20. század derekán újrafelfedezett (korábban betiltott, de később is botrányos), "a Ming-dinasztia Shakespeare-ként" is emlegetett Li Jü erotikus művében a pajzán kalandok irodalomtörténetileg jelentős lélektani fejlődésregénybe ágyazva jelennek meg, addig a háromdimenziós változat végletesen beleragad a (sokszor eltúlzott) szex mákonyába.

Gyilkos Joe

Li Jü regényében a főhős belefárad az élet (pontosabban: a nemi élet) örömeibe, és a megtisztulás és megvilágosodás iránti vágyától vezérelve kasztrálja magát. A térhatásban kilúgozott adaptációban viszont a romantikusra hangszerelt végkifejletet szadista pornót karcoló jelenetekkel cifrázott erőszak előzi meg –mintegy a bosszú, de főként a hatalomgyakorlás rutinjaként. Noha  az Oscar-díjas (Francia kapcsolat, 1971) William Friedkin 2011-es (eddig utolsó) játékfilmje nem kimondottan az erotikus filmek sorába tartozik, a Gyilkos Joe egészének és "szexhez kapcsolódó" jelenetének köze van mind a (nemi) vágyhoz, mind pedig az erőszakos hatalomgyakorláshoz.

Gyilkos Joe (Juno Temple és Matthew McConaughey)Forrás: LD Entertainment/Voltage Pictures

A Tracy Letts által saját, 1993-as regényéből írt, fekete humorban meghempergetett thrillerben egy huszonéves, bajba került texasi drogdíler (Emile Hirsch) a biztosítási díj reményében megöletné tulajdon anyját, ráadásul apja (Thomas Haden Church) és annak új felesége (Gina Gershon), illetve kishúga, Dottie (Juno Temple) beleegyezésével. A kiszemelt bérgyilkos, főállásban rendőrnyomozó Joe Cooper (Matthew McConaughey) szemet vet Dottiera, s mivel a munkájáért a család nem tud előre fizetni, a lányt kéri "zálogként" – hogy aztán az egyre mélyebbre süllyedő família felett is végzetesen átvegye az irányítást. A megfélemlítés és megalázás, végsősoron a hatalomgyakorlás erotikától mentes, de nagyon is szexuális tartalmú képsorában Matthew McConaughey előbb betöri Gina Gershon orrát, majd a maga elé tartott rántott csirkecombbal (gyorséttermi családi vacsora) "orális szexre" kényszeríti – a minden tekintetben erőszakos, sokkoló és gyomorforgató jelenet Pier Paolo Pasolini 1975-ös botrányfilmje, a De Sade márki motívumait a fasizmus korába helyező Salò, avagy Szodoma 120 napja mellé kívánkozik, ahogy számos vonatkozásában Friedkin filmje is azt mutatja be, hogyan lehet tárggyá aljasítani az embereket.

Salò, avagy Szodoma 120 napjaForrás: United Artists/Les Productions Artistes Associés/PEA

A tetovált lány

A svéd Stieg Larsson 2005-ös bestselleréből készült, David Fincher rendezte hollywoodi adaptáció ugyancsak nem erotikus film, hanem sorozatgyilkosos lélektani thriller, ám a történetben fontos szerepet játszik a hatalomgyakorló szexuális zaklatás, mind az áldozatok, mind a címszereplő, személyi átvilágítással foglalkozó hackerlány, Lisbeth Salander szempontjából. A bántalmazó apjával végző, rendkívül intelligens, de antiszociális Salander (Rooney Mara) újonnan kijelölt állami gondozója (Yorick van Wageningen) igazi ragadozó: a Salander pénzügyeit is felügyelő gyám megfenyegeti a lányt, hogy ha nem tesz a kedvére, akkor intézetbe küldi. Először csak orális szexre kényszeríti, majd a következő alkalommal análisan megerőszakolja a lányt, aki később bosszút áll: a sokkolóval ártalmatlanná tett, megbilincselt férfit – miközben a korábbi erőszakról készült videofelvétellel megzsarolja –  egy fémdildóval rektálisan bántalmazza (s hogy a férfi ne követhessen el máson is gyalázatot, a mellkasára tetoválja: "erőszaktevő disznó vagyok").

A tetovált lányForrás: InterCom

A bőr, amelyben élek

Még mindig távolabb sodródva a kimondottan erotikus filmektől: Pedro Almodóvar – Thierry Jonquet Tarantula című regénye alapján készült – idősíkokat váltogató, műfajokat házasító, a stanfordi börtönkísérlet pszichológiai tanulságait és a Pügmalión-effektust számos elegytő sötét drámája egyszerre járja körbe az erőszakkal nővé operált férfi identitásválságát és a frankensteini "őrült tudós" (plasztikai sebész) tragikus vonzalmát teremtménye iránt. 

A bőr, amelyben élek (Elena Anaya és Antonio Banderas)Forrás: Warners España/El Deseo S.A.

A BAFTA- és cannes-i Ifjúság díjas A bőr, amelyben élek merész szexjelenetekkel (különös tekintettel a Roberto Álamo és Elena Anaya által előadott erőszakolási jelenetre) tarkítva mutatja be, hogyan kerül belső ellentmondásba a női testbe zárt férfi lélek, illetve, ezzel párhuzamosan, hogyan alakul át a fogvatartó-teremtő bosszúvágya vonzódássá. 

Alvó szépség

S ha már – kelletlenül – ilyen mélyre merülünk a hatalmi perverziókban, érdemes szót ejteni Julia Leigh ausztrál erotikus drámájáról is. Az Alvó szépség-ben egy sajátos parafília (szexuális deviancia) kerül bemutatásra: a Csipkerózsika-szindrómaként is ismert somnofília, azaz amikor valakiben egy alvó vagy ájult ember idéz elő szexuális izgalmat. 

Alvó szépség (Chris Haywood és Emily Browning)Forrás: ADS Service Kft.

Az Almodóvar-filmhez hasonlóan szintén a 2011-es cannes-i mustrán bemutatkozó, az ausztrál rendezők céhének díját elnyerő Alvó szépség egy pénzszűkében lévő egyetemista lány történetén keresztül enged bepillantást egy olyan, főként tehetős idős férfiak látogatta intézmény világába, ahol a kliensek az altatóval elkábított fiatal nőkön kiélhetik vágyaikat (igaz, a ház szabályai szerint szigorúan behatolás nélkül). Kétségkívül a deviancia bemutatása tartogat izgalmakat, de mert a film a kiüresedést kiüresedett eszközökkel igyekszik átélhetővé tenni, Alvó szépség többnyire maga is álmosító unalomba merül – hacsak nem az volt Leigh célja, hogy rávilágítson: bármilyen nézőcsalogató szenzáció ellenére, valódi tartalom nélkül a mozierotika voltaképp meglehetősen unalmas dolog.