John Carpenter korábban a Sergio Leone rendezte olasz westernekből ismerte Morricone munkásságát:
a Volt egyszer egy vadnyugat zenéje minden idők egyik legjobbja, epikus operává nemesíti a filmet. Ennél mélyebb zenét nehéz szerezni.
Carpenter általában maga szerzi a filmjei - meglehetősen minimalista - zenéjét, így volt ez A 13-as rendőrörs ostroma, a Halloween és a Menekülés New Yorkból alkalmával is. A Dolog alkalmával a stúdió akart más zeneszerzőt, Carpenter így Rómába repült és ott találkozott Morriconéval.
Nekem túl gazdag és burjánzó volt, amit játszott nekem, úgyhogy mondtam neki, hogy használjon kevesebb hangot, és ebből lett a zene fő témája
- mondta a találkozóról Carpenter.
Morricone aztán Los Angelesbe repült, és a leforgatott anyag megnézése után a Universalnál vették fel a filmzenét.
Megnéztem, ahogy vezényel, és még jobb volt, mint amire számítottam. A zenéje azt a tragikus érzést keltette, hogy vége van mindennek.
- mondta Carpenter, aki nem állta meg, hogy a saját munkáját is beleszője a zenébe:
a hangkeverés végén rájöttünk, hogy lyukak vannak a filmzenében. Egy jelenetbe például egyfajta vészjósló zsongás kellett, amit én adtam hozzá.
A rendező végül így méltatta Morricone életművét:
Egyfelől hagyományos zeneszerző volt, de az experimentális zene felől érkezett. A zenéi olyan mélységet, témákat és érzéseket hoztak elő a filmekből, amikre senki nem gondolt volna.