50 éves Christopher Nolan, a Memento, az Eredet és a Dunkirk rendezője

Vágólapra másolva!
1970. július 30-án született Christopher Nolan ötszörös Oscar-jelölt rendező, olyan filmek rendezője, mint a Memento, a Tökéletes trükk, az Eredet, a Csillagok között és a Dunkirk, valamint a koronavírus-járvány miatt elhalasztott, de a tervek szerint augusztus végén a magyar mozikba is megérkező Tenet. A rendező már húsz éve (alig harminc évesen) világhírűvé vált a Memento alkotójaként, de azóta is egyre ambiciózusabb és érettebb filmeket készít.
Vágólapra másolva!

Nolan még a 2000-ben bemutatott Mementó-nál is korábban bizonyította tehetségét Követés című, 1998-as debütálása alkalmával, amely alapján a vérbeli self made man benyomását kelti: Angliában, minimális büdzséből (sőt, zsebből fizetve), alig tízezer fontból készítette el ezt a fekete-fehér, kevesebb mint 70 perces gerillafilmet, amit ő rendezett, írt és vágott. Ahogy az lenni szokott, ennek a magánakciónak alighanem személyes a cselekménye: az angol irodalmat tanult Nolan filmjében egy fiatal, válságban lévő írójelölt attól remél ihletet, hogy vadidegeneket követ az utcán, amivel persze vonzza a bajt egy karizmatikus betörő képében, akit nem is az anyagi haszon motivál, hanem az emberek életébe való bepillantás, sőt az életük megváltoztatása. Ahogy például a Kamerales című film, úgy a Követés is arra ébreszti rá a közönséget - két hasonszőrű főhősén keresztül -, hogy a mozinéző is egyfajta voyeur.

Christopher Nolan Forrás: Collection Christophel via AFP

Hasonlóan önreflektív, egyben elidegenítő "neo noir" a Memento: a 2000-es év világszerte egyik legnagyobb közönség- és kritikai sikerének bizonyult alkotáshoz Nolan a Követés sikerének köszönhetően tudott pénzt és profi színészeket - Guy Pearce, Carrie-Anne Moss, Joe Pantoliano - szerezni. A Memento főhőse anterográd amnéziában szenved: megtámadták, és azóta öt percenként elfelejti, ami azóta történt. A támadásban megölték a feleségét, őt pedig azóta is a bosszú élteti, de közben persze igencsak megnehezíti a dolgát ez az állapot. A nézőnek tehát egy kiszolgáltatott amnéziással kell azonosulnia, a közönség dolgát ráadásul - a főhős mentális állapotát rekonstruáló - visszafelé pergő történetszál is megnehezíti. Nolant Golden Globe-ra és Oscarra jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában, és elnyerte a Sundance Filmfesztivál forgatókönyvírói díját is. A film erőssége a története, de közben esszenciális, sőt felfokozott moziélményt nyújt: ezúttal nemcsak a néző kénytelen az épp látott jelenet(ek) információi alapján gondolkodni, hanem a főhős is (aki egyfajta üres avatár, így bárki azonosulhat vele), és akit ráadásul éppúgy manipulálnak az útja során, mint rendező a közönséget.

Nolan a nagy áttörését követően egy remake-kel (Álmatlanság, a főszerepben Al Pacino és Robin Williams) folytatta, ami a rendező addigi munkásságához tematikailag találó, profi iparosmunka, de Nolan egyik legkevésbé emlékezetes munkája (és egyetlen rendezése, aminek nem jegyzi a forgatókönyvét). Ezt követően a Warner stúdió megbízta a Batman-franchise újraélesztésével, ő pedig a gyökeres ellenkezőjét csinálta annak, amit legutóbb Joel Schumacher a rosszemlékű Batman és Robin alkalmával. A képregények játékosságának felvállalása és csúcsra járatása helyett igyekezett életszerű, realisztikus és aktuális filmeket készíteni, ami nemcsak kasszasikereket és Oscar-jelöléseket eredményezett, de egyfajta trendet is indított: Joaquin Phoenix pont egy ilyen rögrealista, és a korszellemet is meglovagoló Joker-ért kapott Oscar-díjat.

A hollywoodi sztárokkal (Christian Bale, Liam Neeson, Heath Ledger, Tom Hardy) telezsúfolt Batman-trilógia mellett-között készített még két személyesebb és eredetibb filmet: a Tökéletes trükk rajongóinak kedvence, ezúttal is két megszállott férfi (Hugh Jackman és Christian Bale mint bűvészek, azaz kvázi művész-alteregók) rivalizálását látjuk, a végén az ekkor már Nolan (egyik) védjegyének számító revelációval, egy csavarral, ami az addig történteket más megvilágításba helyezi. A Leonardo DiCaprio nevével fémjelzett Eredet a Követés-hez hasonlóan egyfajta heist ("rablós") film (mindkettő főhősét Cobbnak hívják), csak épp sci-fi, amiben az emberi elme és az álmok képezik az akció színterét. Visszatér a Memento mentális szubjektivitása, a Tökéletes trükk látvánnyal kapcsolatos manipulációi és a nolani komplex, revelatív és fordulatos történetszövés - utóbbinak ekkor már külön bejáratú paródiája készült a South Park Insheeption című epizódjának alkalmával. Összességében Nolan addigi leglátványosabb filmje, amit a film terének - a manipulációnak kitett tudatalatti mint egyfajta virtuális valóság - köszönhetünk.

Nolan ma már négygyerekes családapa, talán ezzel is magyarázható, hogy legújabb filmjei érettebb alkotóról árulkodnak: egyre kevésbé a védjegyének számító fordulatok, valamint formai játékok és trükkök mozgatják például a Csillagok között és a Dunkirk című filmeket. Előbbi sci-fi az emberiség és a Föld jövőjéről, utóbbi pedig - épp ellenkezőleg - a múltba kalauzol, nem annyira intellektuális és érzelmi utazás, hanem szenzuális élmény, amiben a néző egyenesen a dunkerque-i csata kellős közepébe csöppen (egyúttal hasonlóan dezorientáló "mélyvízbe", mint a Memento és az Eredet hősei). Nolan filmjei ma már egyre kevésbé irodalmiak (azaz történetvezéreltek), és egyre inkább filmszerűek (audiovizualitás mozgatja őket): eddig a Dunkirk a legesszenciálisabban cinematikus alkotása. Nolan érkező filmje, a Tenet című "időkavarós" sci-fi egyszerre ígéri a megszokott rejtélyes, rendhagyó és fordulatos cselekményt, valamint a filmkép idejével és látványával való kísérletezést, azaz visszalépés éppúgy lehet a pályáján, mint a fejlődés következő állomása.