1990. augusztus 17-én mutatták be az amerikai mozikban David Lynch Veszett a világ című, Cannes-ban Arany Pálmával díjazott, Nicolas Cage és Laura Dern főszereplésével készült filmjét. Már Cannes-ban is vegyesen fogadta a közönség, a kritikusok fanyalogtak, tesztvetítéseiről pedig tömegek távoztak egy olyan jelenet miatt, amit végül Lynch nagyrészt ki is vágott a filmből. Napjainkra a film megítélése sokat javult, és immár biztosan az amerikai filmtörténet egyik legkülönösebb egyénisége, David Lynch egyik legemlékezetesebb filmje marad.

Tökéletes pillanatban olvastam ezt a könyvet, mert a világ akkoriban vált szét az illesztékeinél. Ott volt a drog a Hollywood Boulevardon, éjjel félelmetes volt odamenni; a Völgyben bandák garázdálkodtak, minden este lövéseket lehetett hallani- írja Lynch Aminek álmodom című memoárjában a film inspirációjáról. Meglehetősen szabad adaptációját készítette el Barry Gifford azonos című regényének, ráadásul hirtelen ötlettől vezérelve: eredetileg egyik akkori alkotótársa, Monty Montgomery akarta megrendezni, Lynch az executive producer lett volna, de annyira tetszett neki a regény, hogy elkérte a projektet.

 

Nicolas Cage a filmbenForrás: Collection Christophel via AFP

Lynch egyik leginkább konvencionális filmjének tartják, és okkal. Habár Lynch-et az amerikai filmtörténet egyik legmarkánsabb szerzői filmesének tartják, legyen bármennyire is híres kompromisszummentes alkotásairól - aminek köszönhetően ő az önjelölt művészfilmesek első számú példaképe -, Lynch a hagyományos történetmeséléshez is ért, amit még tanult is: az American Film Institute berkeiben Frank Danieltől, a neves forgatókönyvírótól sajátíthatta el a filmdramaturgia mesterfogásait. (Frank Daniel fiát, Martin Daniel szkriptdoktort 2017-ben meghívták Budapestre a Fast Forward Program keretein belül előadást tartani a magyar filmszakmának, amiben azt elemezte, milyen dramaturgiai trükkökkel segíti a néző tájékozódását Lynch a Mulholland Drive híres-hírhedt útvesztőjében).

Nicolas Cage és Laura DernForrás: Collection Christophel via AFP

Ami a film cselekményét és műfajait illeti, menekülő szerelmesek road movie-ját látjuk bűnügyi és gengszterfilmes miliőben: Sailor (Cage) és Lula (Dern) halálosan szeretik egymást, de előbbit meg akarja öletni utóbbi anyja, mert a férfi talán túl sokat tud a családfő halálának körülményeiről. Amennyire konvencionális viszont a műfaj és a történet fő vonala, annyira rendhagyó a megvalósítás. Ez egyfajta posztmodern zsánerfilm: játékos humor, sőt önirónia jellemzi, valóság mellett fikció is ihlette. Lynch folyvást L. Frank Baum Óz-meséit (és annak ó-hollywoodi filmváltozatait) idézi a filmben, végül még a kötelező happy endet is a "jó boszorkány" színre lépésével oldja meg.

Sheryl LeeForrás: Collection Christophel via AFP

Vígjátéki és melodrámai túlzásai mellett fülsiketítő rockzene, szex, durvaság és erőszak dominálja a filmet: a rendezőnek a szerződése szerint R (Magyarországon leginkább 16-os karikának felel meg) korhatáros filmet kellett leszállítania, de az első vágása X-es korhatárt (itthon: 18-ast) kapott volna, így meg kellett kurtítania például a jelenetet, amiben Willem Dafoe véletlenül a saját fejét lövi szét egy vadászpuskával, vagy amikor úgy ölik meg Harry Dean Stanton karakterét, hogy a film két tesztvetítéséről összesen körülbelül kétszázötven ember távozott a jelenet miatt (az első vetítést azzal intézték el, ez "Disney-közönség" volt, de a második ugyanazt az eredményt hozta).

Willem Dafoe és Nicolas CageForrás: Collection Christophel via AFP

 A film a cannes-i ősbemutatóján is szélsőséges reakciókat váltott ki, a kritikusok lehúzták, de megkapta az Arany Pálmát a Bernardo Bertolucci vezette zsűritől (Diane Laddet pedig később Oscar-díjra jelölték a legjobb női mellékszereplőként). Barry Gifford utóbb arról beszélt, hogy az amerikai médiában mindenki Lynch bukásának szurkolt, és nagyon csalódottak voltak, amikor ő a regény szerzőjeként megdicsérte a filmet. Lynch akkoriban épp a Twin Peaks-sorozattal tartotta lázban a világot, így ez a filmje nem kavart nagy port, de ma már a legjobbjai között tartják számon (a Radírfej, Az elefántember, a Kék bársony, a Lost Highway és a Mulholland Drive mellett). A túljátszott alakításairól híres-hírhedt Nicolas Cage talán máig legjobbját nyújtja az Elvis Presley által inspirált, végletesen maszkulin szerepében. A mellékfigurák sem kevésbé emlékezetesek, Diane Ladd "gonosz boszorkányától" a műfogsorral játszó Willem Dafoe-n át Lynch akkori partnere, Isabella Rossellini feltűnéséig.

Nicolas CageForrás: Collection Christophel via AFP

Bár Lynch korának lenyomataként beszélt a filmről (az esztéták pedig gyakran a hollywoodi mozi szatírájaként), a Veszett a világ szerzői filmként ugyanennyire szól róla, mint alkotóról is. Sailor és Lula útját gengszterek és bérgyilkosok, balsors, szenvedés és halál szegélyezi, de ők sem különbek, a Lynch-alteregóként is tételezhető, öntörvényű Sailor legalábbis egészen biztosan nem. A szinte sztereotíp "őrült művész" hírében álló Lynch mintha a két fiatal főhőse szerelmi őrületét tette volna meg a film stílusának is: legalább annyira volt féktelen és energikus rendezőként, mint szenvedélyes hősei útjuk során.