Az elmúlt évtized legizgalmasabb vagy épp legkiábrándítóbb erotikus – pontosabban: szexjelenetekkel tarkított – alkotásait szemléző cikksorozatunk negyedik részében 2013-ból válogattunk össze 10 filmet.
A 2010-es évek kétségtelenül a szex évtizede volt a moziban – ezzel a felütéssel kezdtük az elmúlt évtized legizgalmasabb erotikus tartalmú alkotásairól szóló cikksorozatunkat. 2013-ra különösen igaz, hogy a szex (meztelenségtől az explicit jelenetekig) hol csupán kísérőjelenségként, hogy egyenesen a cselekmény szervezőjeként uralta a vásznat – sőt, a televízióban is fülledtebbé vált a levegő, aminek egyik 2013-as "csúcspontja" a Robin Thicke Blurred Lines című számához Diane Martel által rendezett alternatív, feltnőtt közönséget megcélzó videóklip, amelyben a három modell (Emily Ratajkowski, Elle Evans és Jessi M'Bengue) félmeztelenül, testszínű bugyiban vonaglott a nőket finoman szólva sem méltósággal kezelő (egyesek szerint egyenesen a szexuális erőszakot mentegető) dalszövegre.
A Wall Street farkasa
Martin Scorsese 5 Oscar-díjra jelölt életrajzi tőzsdefilmjében kitüntetett figyelmet szentelt a hamis értékpapírokkal üzletelő Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio Golden Globe-díjas alakításában) és barátai-kollégái tivornyáinak és hódításainak. Belfort felemelkedésének és bukásának történetét példának okáért prostituáltak fenekéről felszívott kokaintól mámoros orgiák, testnedvekkel és droggal átitatott partik és dollárkötegek borította ágyon folytatott szeretkezés kísérik.
Scorsese filmje mindemellett rövid időre beállította a filmes káromkodás Guiness-rekordját is: az angol "f" betűs szó 569 alkalommal hangzik el (percenkénti átlagban közel háromszor), de e kétes világcsúcsot 2014-ben megdöntötte a Swearnet: The Movie című kanadai komédia, amelyben 935-ször ejtik ki a leggyakoribb angol csúnya szót.
Máskülönben, ami A Wall Street farkasa – sokszor az anyagiasság és a hatalmi téboly melléktüneteként megjelenített –testiséggel kapcsolatos jeleneteit illeti, Scorsese igyekezett visszafogni magát és a kedvezőbb korhatárbesorolás miatt alaposan megcsonkította a szexjeleneteket Számos országban így is csak a sikamlósabb képsorok kivágásával engedték moziba, de volt ahol be sem lehetett mutatni a filmet.
A szenvedély királya
Michael Winterbottom ugyancsak életrajzi alkotásában Scorsesehez hasonlóan mélyül el az erotikus jelenetekben. Már csak azért is, mert a film a Soho királyaként is emlegetett üzletember, sztriptízbár-tulajdonos, illetve szex- és pornómagazin-kiadó (Men Only, Escort, Club International, Mayfair) Paul Raymond életét dolgozza fel az 1950-es évek végétől a lánya 1992-ben, herointúladagolás miatt bekövetkezett haláláig.
A komédia és a dráma között finoman egyensúlyozó Winterbottom igyekezett minél többet megmutatni Raymond szélsőségesen hedonista életstílusából (egy ízben a főszerepet alakító Steve Coogan egyszerre három nővel hempereg az ágyban), amelynek hátteréül a szex szenzációjára felépített revük és férfimagazinok világa szolgál kulisszául.
Lovelace
Noha Scorsese és Winterbottom filmjeinél jóval vértelenebb, mégis idekívánkozik a kétszeres dokumentumfilmes Oscar-nyertes Rob Epstein és az Oscar-jelölt Jeffrey Friedman sztárszereposztással (Amanda Seyfried, Peter Sarsgaard, Sharon Stone, Adam Brody, James Franco, Chloë Sevigny, Juno Temple, Eric Roberts) készült életrajzi filmje az amerikai pornóipar aranykorának (1969-1984) csillagáról, majd később az iparág elleni küzdelem élharcosáról, Linda Lovelace-ről.
A forgatókönyv (Andy Bellin) Lovelace 1980-ban megjelent Ordeal (megpróbáltatás, istenítélet) című önéletrajzi kötetén alapul és azt az utat térképezi fel, hogyan vált a katolikus családban nevelkedett Linda Susan Boreman az első férje, Chuck Traynor miatt (fegyverrel fenyegette és megverte) pornószínésznővé, majd – miután sikerrel kilépett az iparból és a megnyomorító házasságából – a pornót támadó feminista vezérszónokká.
Epstein és Friedman filmjében néhány visszafogott jelenetet leszámítva inkább beszélnek a szexről, mintsem eljátszák – ami nem is akkora baj, tekintve, hogy Lovelace elsősorban arról az orálisszex-technikáról lett pornósként híres, mint amit a hírhedt Deep Throat (Mély Torok) című 1972-es kétes értékű "pornóklasszikusban" előadott, nem is szólva a kényszer alatt elszenvedett zoofil, anális és csoportos aktusokról.
Vétkek völgye
Martin Scorsese számos filmjének (így például a Taxisofőr és a Dühöngő bika) forgatókönyvírója, Paul Schrader 2013-as filmjében egy valódi pornószínész, James Deen alakítja a férfi főszerepet. A tragikus sorsú sztár, James Deanre emlékeztető művésznevű Deen szerepe szerint alacsony költségvetésű horrorfilmeket pénzelő aranyifjú, aki biszexuális csoportos szex tarkította nyitott kapcsolatban él színésznő barátnőjével ((Lindsay Lohan).
A Bret Easton Ellis (Amerikai pszichó) írta történetben Hollywood a legrosszabb arcát mutatja – szex, drog, hazugságok, elmejáték, bizalomvesztés, féltékenység és gyilkosság –, ugyanakkor elsősorban a színészek olcsó szappanoperává züllesztik a máskülönben ígéretes történetet, amelyet így aztán csak szoftpornó jelenetei miatt érdemes az emlékezetesebb erotikus filmek között említeni, máskülönben nem érnek fel Schrader valamelyes témába vágó rendezései (Kőkemény pornóvilág, A szexfüggő) cselekményének izgalmához sem.
A nimfomániás - 1. rész
A dán dogma mozgalom botrányrendezője egyszerre kísérelt meg művészpornót (ha úgy tetszik: cselekménnyel megszakított pornófilmet) készíteni és valami érvényeset állítani a szexfüggésről. A két külön filmre bontott A nimfomániás–ban egy összevert és az utcán magára hagyott, önmarcangoló fehérmájú nő, Joe (Charlotte Gainsbourg, illetve "fiatalon": Stacy Martin) meséli el szexkarrierjét az őt megsajnáló és felkaroló agglegénynek (Stellan Skarsgård). Az antológiaszerűen fejezetekre (vagy inkább: stációkra) bontott, a férfi tudományos értelmezési kísérleteivel "megtámogatott" duplafilm első része kevésbé brutális és pornográf, mint a 2014-es második, de így is eléggé célba veszi a közízlést.
A szüzesség anális szexet is tartalmazó elvesztése; a két barátnő vonatúton folytatott versenye, hogy melyikük tud több idegen férfit kielégíteni, amíg beérnek a pályaudvarra csupán "előjáték" a függőség okozta fizikai kiüresedéshez, a szomorú rádöbbenéshez, hogy Joe már a szerelmével folytatott szenvedélyes szeretkezés közben sem érez semmit.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik!