Don Jon

A címszerepet alakító Joseph Gordon-Levitt által írt és rendezett Don Jon akár a dán A nimfomániás hollywoodi, férfi szemszögű, inverz párdarabja is lehetne, leszámítva, hogy mellőzi a szélsőségesen pornográf ("altesti" pornódublőrök bevonásával előadott, valódi szexet ábrázoló) jeleneteket –legalábbis, ami a cselekmény szereplőit illeti, a szexmániás Jon Martello ugyanis megszállottan szeret felnőttfilmeket nézni, így egy-két, magányos örömszerzéshez használt online pornórészlet látható a filmben.

Don Jon (Scarlett Johansson és Joseph Gordon-Levitt)Forrás: Big Bang Media

Gordon-Levitt debütrendezése tulajdonképpen annak a "fordított" folyamatnak a kezdetét mutatja be, ahogy egy modern Don Juan eljut az öncélú és érzelemmentes (és leggyakrabban magányos) szextől, valamint a felszínes és egyoldalú párkapcsolattól a kölcsönös örömszerzést is magában foglaló szerelem igényéig – azaz a kiüresedésből a kiteljesedés felé vezető lelki utat. 

Adèle élete

Abdellatif Kechiche filmje 2013-ban elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, valamint a filmkritikusok által odaítélt FIPRESCI-díjat. Mindezt úgy, hogy a két lány (egy gimnazista és egy főiskolás) szerelmét bemutató Adèle élete szolgáltatta a fősodorbeli filmek történetének eddigi legnyíltabb és leghosszabb leszbikus szexjeleneteit (igaz, az orális szexhez mű nemi szerveket használtak). 

Adèle élete (Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux)Forrás: Vertigo Média

A háromórás filmet legalább annyian bírálták, mint magasztalták – egyik legfőbb kritikusa azonban épp a film alapjául szolgáló képregény szerzője, Julie Maroh volt, aki szerint az erotikus jelenetek a pornográfia határát súrolták, ráadásul hiteltelenül, úgy, ahogy a férfiak elképzelik két nő testi kapcsolatát.

Idegen a tónál

Alain Guiraudie alkotása szintén a cannes-i filmfesztiválon mutatkozott be, a mustra Un Certain Regard szekciójában, ahol elnyerte a legjobb rendezés díját, valamint az LMBTQ-mozgalom 2010-ben alapított alternatív fődíját, a Meleg Pálmát. Az azonos neműek közötti testiséget illetően Guiraudie tovább is merészkedik Kechichénél is, noha a szexjelenetekhez ezúttal is testdublőröket alkalmaztak.

Idegen a tónálForrás: CirkoFilm

Az Idegen a tónál ugyanakkor jóval több, mint egy párkapcsolati melegdráma: a szürreális thrillerben és fekete humorban meghempergetett, zömében egy melegek ismerkedési helyéül szolgáló nudista strandon és környékén játszódó film egy fiatal férfi vonzalmát mutatja be a tóparton áldozatait szedő szexuális ragadozó iránt.

A nő

Spike Jonze sci-fibe oltott, a közeli jövőben játszódó romantikus filmjében egy zárkózott és a válása miatt búskomorrá is lett férfi (Joaquin Phoenix), valamint az általa használt új, mesterséges intelligenciával rendelkező operációs rendszer (az eredeti szinkronhang: Scarlett Johansson) között szövődik érzelmi viszony. 

A nő (Joaquin Phoenix)Forrás: InterCom

Noha A nő elsősorban az elmagányosodás és a kütyüfüggő modern ember érzelmi drámájaként vonultatja fel egy "párkapcsolat" mindazon állomásait, amelyek közül az erotikus filmek alkotói általában kiválasztanak egy-kettőt, hogy testiséggel felturbózott történeteik kiindulópontjául szolgáljanak, Jonze filmje sem mellőzi az erotikát, igaz kevésbé a látványra, és inkább a verbalitásra fókuszálva. 

Movie 43: Botrányfilm

A Peter Farrelly produceri és társ-rendezői közreműködésével készült, 14 (más-más rendező által dirigált) történetet egybefésülő antológiafilm valószínűleg 2013 legrosszabb amerikai mozgóképe – legalábbis az Aranymálna szégyendíj zsűrije szerint, a négy éven keresztül forgatott Movie 43 ugyanis elnyerte a legrosszabb film, a legrosszabb rendezés és a legrosszabb forgatókönyv korántsem dicsőséges elismerését, de a teljes szereplőgárdát is jelölték, külön nominációval kiemelve Naomi Watts és Halle Berry alakításait.  

Movie 43 (Kate Winslet és Hugh Jackman)Forrás: Relativity Media

A sekélyes humora és penetráns rosszízlése miatt bírált film mégis idekívánkozik, és nem csak azért, mert olcsó poénjaival vastagon érinti a nemiség és a szexuális túlzások témakörét. A film epizódjait felvezető, megszakító kerettörténetben egy hibbant forgatókönyvíró (Dennis Quaid) próbálja rásózni elvetélt filmötleteit egy producerre (Greg Kinnear) – az egyes szekvenciák az író förtelmes ötleteinek ábrázolása, kezdve Kate Winslet és az álla alatt méretes herezacskót himbáló Hugh Jackman vakrandijával. De szóba kerül például a vérfertőzés, a segédeszközök kérdésköre vagy a végletekig vitt plasztikai műtétek jelensége is – többnyire egy tizenéves fiú fantáziájának színvonalán. Ugyanakkor a Movie 43 szándéka ellenére mégis rávilágít arra a jelenségre, amelynek persze maga is áldozatául esik: a filmes szex akkor válik igazán öncélúvá, amikor egy sovány történetet elsősorban a testiség szenzációjával próbálnak letömni a néző torkán.