Adam Sandler tavaly a Csiszolatlan gyémánt-tal letudta az öt évre elegendő filmes jócselekedetet, így visszatért a kaptafához, a kretén vígjátékokhoz. A Hubie, a halloween hőse ennek a legújabb állomása.

Hubie Dubois (Adam Sandler) Salemben él, ahol az átlagosnál is nagyobb hagyománya van a halloweennek. Az esetlen, szellemileg enyhén visszamaradott, de csupaszív protagonista rendre nevetség tárgya (pontosabban: kegyetlen ugratások elszenvedője), ám eltökélt szándéka, hogy megóvja a várost egy elmegyógyintézetből szökött rabtól. 

Hubie, a halloween hőse (Kevin James és Adam Sandler)Forrás: Netflix

Sandler nem árul zsákbamacskát, az első tíz percben ránk zúdítja azokat az ingereket, amiktől sokan undorodnak, míg mások nevetésben törnek ki. Rögtön a második jelenetben előkerülnek a hányós-fingós poénok, teljesen öncélúan, bárminemű funkció nélkül. Mintha szándékosan heccelné a nézőket, de ezen már meg sem lepődik senki, aki kettőnél több Sandler filmet látott. A színész hasonszőrű produkcióinak sablonjai nemkülönben visszaköszönnek. Adott a meg nem értett főhős, aki csak jót akar, az őt elnyomó közösség, a régi szerelem, illetve egy központi konfliktus, mely köré fel lehet építeni a cselekményt – az más kérdés, hogy a komédia tragédiája, ha egy vígjáték képtelen épkézláb poénokkal előrukkolni.

A már említett bélgáz, testnedvek kétes értékű humorforrásai mellett olyan dolgokon kéne nevetni, mint a kegyeletsértés, mások megalázása, illetve, hogy a komplett város egy óvodás értelmi szintje alatt áll. Az obszcenitás, illetve a prosztó stílus képes vicces lenni bizonyos környezetben, ezúttal azonban még az alpári humor sem működik.

Hubie, a halloween hőseForrás: Netflix

Szó nincs róla, hogy összetettséget, esetleg komolyan vehető konfliktusokat, következményeket várna bárki egy ilyen filmtől, de itt semminek nincs értelme. A légből kapott szerelmi szálak röhejesek, az önismétlő gegek idővel egyre frusztrálóbbak, a mellékalakok zöme pedig csak azért tűnik fel, hogy Sandler ismét a haverjai körében csinálhasson hülyét magából. Tény, hogy ezen cameók közt akad egy-egy valóban frappáns, kár, hogy az élmény ettől függetlenül a kínszenvedés határát súrolja. Egy elem menti meg a végeredményt a katasztrófától, maga a halloween. A kosztümök, a díszletek, az ünnep sajátos atmoszférája gondoskodnak róla, hogy tartogasson szórakoztató pillanatokat Steven Brill rendező műve. Sőt, ha a főszereplőt teljes mértékben kiírták volna a történetből, talán egy valóban kedves alkotással lennénk gazdagabbak. Sajnos nem így lett, de legalább újfent jöhet a cseppet sem elcsépelt üzenet arról, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat is felebarátainknak.

Sandler szemmel láthatóan nem unja, hogy idióta vígjátékokat készít, saját, belső közegében lehet, itt érzi jól magát. Ez a már említett Csiszolatlan gyémánt fényében különösen frusztráló, s egy tehetség eltékozlásának sem utolsó, de úgy tűnik be kell érnünk ennyivel. A Hubie, a halloween hőse ugyanis tökéletesen illik a színész életművébe. Hogy ez kinek jó, illetve rossz hír, azt mindenki maga döntse el.