Hubie Dubois (Adam Sandler) Salemben él, ahol az átlagosnál is nagyobb hagyománya van a halloweennek. Az esetlen, szellemileg enyhén visszamaradott, de csupaszív protagonista rendre nevetség tárgya (pontosabban: kegyetlen ugratások elszenvedője), ám eltökélt szándéka, hogy megóvja a várost egy elmegyógyintézetből szökött rabtól.
Sandler nem árul zsákbamacskát, az első tíz percben ránk zúdítja azokat az ingereket, amiktől sokan undorodnak, míg mások nevetésben törnek ki. Rögtön a második jelenetben előkerülnek a hányós-fingós poénok, teljesen öncélúan, bárminemű funkció nélkül.
Mintha szándékosan heccelné a nézőket, de ezen már meg sem lepődik senki, aki kettőnél több Sandler filmet látott.
A színész hasonszőrű produkcióinak sablonjai nemkülönben visszaköszönnek. Adott a meg nem értett főhős, aki csak jót akar, az őt elnyomó közösség, a régi szerelem, illetve egy központi konfliktus, mely köré fel lehet építeni a cselekményt – az más kérdés, hogy a komédia tragédiája, ha egy vígjáték képtelen épkézláb poénokkal előrukkolni.
A már említett bélgáz, testnedvek kétes értékű humorforrásai mellett olyan dolgokon kéne nevetni, mint a kegyeletsértés, mások megalázása, illetve, hogy a komplett város egy óvodás értelmi szintje alatt áll. Az obszcenitás, illetve a prosztó stílus képes vicces lenni bizonyos környezetben, ezúttal azonban még az alpári humor sem működik.
Szó nincs róla, hogy összetettséget, esetleg komolyan vehető konfliktusokat, következményeket várna bárki egy ilyen filmtől, de itt semminek nincs értelme. A légből kapott szerelmi szálak röhejesek, az önismétlő gegek idővel egyre frusztrálóbbak, a mellékalakok zöme pedig csak azért tűnik fel, hogy Sandler ismét a haverjai körében csinálhasson hülyét magából. Tény, hogy ezen cameók közt akad egy-egy valóban frappáns, kár, hogy az élmény ettől függetlenül a kínszenvedés határát súrolja. Egy elem menti meg a végeredményt a katasztrófától, maga a halloween.
A kosztümök, a díszletek, az ünnep sajátos atmoszférája gondoskodnak róla, hogy tartogasson szórakoztató pillanatokat Steven Brill rendező műve.
Sőt, ha a főszereplőt teljes mértékben kiírták volna a történetből, talán egy valóban kedves alkotással lennénk gazdagabbak. Sajnos nem így lett, de legalább újfent jöhet a cseppet sem elcsépelt üzenet arról, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat is felebarátainknak.
Sandler szemmel láthatóan nem unja, hogy idióta vígjátékokat készít, saját, belső közegében lehet, itt érzi jól magát. Ez a már említett Csiszolatlan gyémánt fényében különösen frusztráló, s egy tehetség eltékozlásának sem utolsó, de úgy tűnik be kell érnünk ennyivel. A Hubie, a halloween hőse ugyanis tökéletesen illik a színész életművébe. Hogy ez kinek jó, illetve rossz hír, azt mindenki maga döntse el.