Henry James kisregényének klasszikus adaptációja, Az ártatlanok közel hatvan évvel a bemutatója után is lehengerlő hatással van a nézőire. Horrort látunk, vagy egy asszony megőrülését? Az árván maradt gyerekek kísértetek, vagy egy beteg nevelőnő áldozatai? Jack Clayton filmje kiváló választás Halloween alkalmából a rettegésre vágyóknak.

Henry James kisregénye, A csavar fordul egyet 1898-as megjelenése óta jelen van a populáris kultúrában, és nem véletlenül kerül elő újra és újra valamilyen formában. Bemutatták Broadway-n, készült belőle opera-, és balettelőadás, számtalan film és televíziós adaptáció, közülük is a leghíresebb Jack Clayton 1961-es filmje, Az ártatlanok.

A történet szerint egy nevelőnő érkezik egy vidéki kastélyba két árván maradt gyerek, Flora és Miles mellé. Miss Giddens (Deborah Kerr) azonban hamar rájön, hogy az első látásra idillinek tűnő hellyel, és a bűbájosan viselkedő gyerekekkel valami nincs rendben. A felkavaró módon felnőttként flörtölő Miles (Martin Stephens) és a mellébeszélő Flora (Pamela Franklin) mintha titkolnának valamit, a nevelőnő pedig arra kezd gyanakodni, hogy kísértetek szállták meg őket. Elődje, Miss Jessel (Clytie Jessop) és az inas, Peter Quint (Peter Wyngarde) szeretők voltak, azonban már mindketten meghaltak, Miss Giddens szerint pedig arra használják a gyerekeket, hogy folytatni tudják kapcsolatukat.

Peter Wyngarde és Deborah KerrForrás: Origo

Az ártatlanok már az első képsorokkal zavarba hozza nézőjét. Ugyanis csak Florát halljuk, ahogy egy szerelmes balladát énekel, a 20th Century Fox logója is csak a 45. másodpercben jelenik meg. (A korabeli mozigépészek közül jónéhányan azt hitték, hibás tekercset kaptak, amiért a hanghoz képest késve indult el a film.) Ezután a főszereplő Deborah Kerr imádságra kulcsolt kezét látjuk, és több mint két perc telik el, mire végül arcot is tudunk párosítani a jelenethez. Ez a felütés rögtön megadja a film alaphangulatát: bemutatja a felnőttként viselkedő gyerekeket, a kétségbeesést, és a befejezés ismeretében is új megvilágítást nyer.

Az ártatlanok azonban a szellemektől való félelmen túl valami másról is beszél: a természetfeletti helyett akár egy nagyon is valós alapja lehet a rémületnek, nevezetesen Miss Giddens elmeállapota. Amíg a kisregényben egy húszas évei elején járó nőről van szó, addig a filmben Deborah Kerr játssza, aki a forgatás idején már közel 40 éves volt. így nála már nem is annyira a naivitás merül fel problémaként, sokkal inkább a frusztráltság, és annak bizarr kivetítése a testvérpárra, akiket látszólag egy halott szerelmespár szállt meg.

Közben pedig hiába egy gyönyörű vidéki kastély a kamaradarab helyszíne (a nevelőnőn és a gyerekeken kívül csak a szakácsnő van a birtokon), a terek egyre szűkebbnek és sötétebbnek tűnnek. 

Martin Stephens és Pamela FranklinForrás: Collection Christophel via AFP/© Achilles / Twentieth Century Fox Film Corporation/Achilles / Twentieth Century Fox

Az, hogy melyik a "valós" értelmezés, a kisregény óta vita tárgya, az olvasóra és a nézőre van bízva, hogyan értelmezi a történteket, nincs egyértelmű igazság. A kérdésben még a forgatókönyvírók, William Archibald (aki korábban már színdarabot írt a történetből) és Truman Capote sem értettek egyet. Előbbi szerint egyértelmű, hogy a kísértetek járják a kastélyt, és teszik tönkre a szereplők életét, utóbbi viszont olyan pszichológiai elemeket vitt bele a filmbe, amelyek megkérdőjelezik Miss Giddens tetteit és személyiségét. 

A hatás szempontjából ugyanakkor talán mindegy is, mi történik valójában. Lehet itt szó egy zavarodott nőről és az ő felügyelete alatt álló, a szüleik halála miatt zaklatott és csalfa gyerekekről, vagy ténylegesen ártó szellemekről, a rettegés érzete nem múlik el az utolsó perc után se.

Ugyanis mind a kisregény, mind a film egyik legemlékezetesebb aspektusa a szokatlanul kiábrándító befejezés, ami jóval a megtekintés után sem hagyja nyugodni a nézőt. 

Deborah Kerr és Martin StephensForrás: Photo12 via AFP/Archives du 7e Art/20th Century Fox/20Th Century Fox

A korabeli közönség alig két évvel később már találkozhatott is egy hasonló tematikájú filmmel. 1963-ban mutatták be Shirley Jackson gótikus horroregénye alapján A ház hideg szívé-t, amely azóta szintén klasszikussá nemesedett. A főszerepben itt is egy látszólag kísértetjárta ház, valamint egy zaklatott nő áll, akinek a józan esze újra és újra megkérdőjeleződik.

 

Pamela Franklin és Deborah KerrForrás: Collection Christophel via AFP/© Achilles / Twentieth Century Fox Film Corporation/Achilles / Twentieth Century Fox

Az ártatlanokhoz 1971-ben egy előzményfilm is készült, Marlon Brando főszereplésével. Az Éjszakai jövevények-ben Brando alakítja Peter Quintet, az ő kapcsolatát Miss Jessellel, valamint a haláluk körülményeit dolgozza fel Michael Winner filmje, amit akkor mind a közönség, mind a kritika negatívan fogadott. Az Éjszakai jövevények-ből maximum a bizarr képzavarokra emlékezhet a néző: Florát és Milest a karaktereknél jóval idősebb, tizenéves színészek alakítják, mivel a két gyerek több zavarbaejtő jelenetben is utánozza a felnőttek "szórakozását".

Marlon Brando és Christopher Ellis az Éjszakai jövevények-benForrás: Collection Christophel via AFP/© Elliott Kastner Jay/Elliott Kastner Jay

A csavar fordul egyet azóta számtalan feldolgozást megért, most csak a legfrisebbeket emelném ki. Idén visszatért a mozikba is: az év elején mutatták be az Egyesült Államokban a The Turning című adaptációt, ami viszont nagyot bukott, kritikailag és anyagilag egyaránt. Egyáltalán nem sikerült egy sajátos atmoszférát teremtenie, a kisregény sokkoló befejezését pedig egy megalapozatlan és hatásvadász fordulattal próbálta helyettesíteni.

Október pedig a Netflix készített minisorozatot a történetből: A Bly-udvarház szelleme komplett mitológiát épít a szellemek köré, és Henry James több írását is feldolgozza. A csavar fordul egyet így inkább csak inspirációként jelenik meg, a végeredmény pedig egy kiváló, 9 felvonásos horrortörténet.

Az ártatlanok közel 60 év után sem vesztett erejéből. Nincsenek benne elavuló trükkök, vagy kiszámítható filmes eszköztárak, helyette folyamatosan felkavarja a nézőjét, hogy a végén aztán kétségek között hagyja. Aki egyszer látta, többet biztosan nem felejti el.