Martin Scorsese 40 éve vitte be a nézőt a ringbe a dühöngő bika mellé

Robert De Niro

40 éve mutatták be Martin Scorsese rendezését, a Dühöngő biká-t Robert De Niro főszereplésével, aki a második Oscar-díját is megkapta alakításáért. A film Jake LaMotta világbajnok ökölvívó életén és memoárján alapul, de éppúgy sokat elárul rendezője, Martin Scorsese megszállott zsenialitásáról is, és utóbbinak köszönhető, hogy egyszerű sportfilmből a nyolcvanas évek egyik legfontosabb klasszikusa lett a Dühöngő bika.

Jake LaMotta élete filmes szempontból sem akármilyen történet: a hírhedten jó állú középsúlyú bokszoló, aki előszeretettel nyelte be a legpusztítóbb ütéseket, nemcsak hogy élt még, amikor elkészült a róla szóló film, hanem 37 évvel túl is élte a bemutatót, 2017-ben halt meg 95 évesen (és azon túl, hogy a forgatókönyv az emlékiratain alapul, De Niróval is dolgozott az alakításán). Film sem elsősorban azért készült róla, hogy Hollywood pénzt keressen a hírnevén (szemben például napjainkban a Bohém rapszódia sikere nyomán elszaporodott zenész-életrajzokkal), ahogy a film is inkább koncentrál önpusztítására és magánéleti problémáira, mint sikereire.

Robert De Niro és Jake LaMotta a forgatáson Forrás: AFP

A bronxi olasz-amerikai LaMotta emlékiratai Robert De Niro figyelmét keltették fel, aki közös filmjeik (Aljas utcák, Taxisofőr, New York, New York) után megpróbálta meggyőzni Scorsesét, hogy rendezze meg a filmet, de a direktor hallani sem akart róla: semmit nem tudott az ökölvívásról, nem érdekelték a sportok, a véresebbektől pedig egyenesen irtózott. A rendező véleménye bevallása szerint akkor változott meg, amikor kishíján belehalt egy túladagolásba, és De Niro meglátogatta a kórházban. Párhuzamot látott saját és LaMotta önsorsrontása, valamint a sportkarrier és a művészeti ambíciók között. Azaz gyakorlatilag maga is jellegzetes "szerzői filmként" gondolt a projektre, olyan filmként, ami valójában róla is szól.

Robert De Niro és Martin Scorsese Forrás: Collection Christophel via AFP/© United Artists/© United Artists

A Rocky sikerének köszönhetően Hollywood is érdeklődött a terv iránt, bár a végeredmény - noha hasonlít is a két történet - inkább egyfajta anti-Rocky lett. Egyrészt a fekete-fehér képi világ okán, amit a házi videókat rekonstruáló színes ál-amatőr felvételek törnek meg néhány percre. Másfelől LaMotta egészen másféle utat jár be, mint Rocky az első, 1976-os film alkalmával. Rocky esélytelenebb, egyfajta "underdog", LaMotta viszont mindenkit péppé ver a ringben, de mégis alulértékelik, a filmben a nézők nagy felháborodására pontozással vesznek el tőle győzelmeket. Mivel nem fekszik le a maffiának - szó szerint, nem ad el nekik meccset - a boksz korrupt világában nem adnak neki címmérkőzést, pedig már kiállni sem mernek ellene. Stallone karaktere veszít végül, de erkölcsileg győztes, LaMotta végül kénytelen belátni, hogy meg kell alkudnia, elad egy mérkőzést, majd végre-valahára bajnok lesz, de ezzel elkárhozik, és egyenes út vezet számára a lecsúszáshoz. Rocky szerelmet talál, LaMotta mindent elveszít.

Robert De Niro a filmben Forrás: Collection Christophel via AFP/© United Artists/© United Artists

A stúdiónak és a producereknek nem is tetszett a végeredmény, pedig tagadhatatlanul mestermű a Dühöngő bika. Scorsese egyik nagy vívmánya az volt, hogy bevitte a kamerát a ringbe: Michael Chapman operatőrnek (akiről itt kérdeztük Csupó Gábor rendezőt a nagyszerű operatőr halálakor) nagyon kijárt volna az Oscar-díj a találóan (sportfilmhez illően) dinamikus és kreatív munkájáért, viszont a vágásért szerencsére meg is kapta a díjat Thelma Schoonmaker. A mérkőzések jelenetei tökéletesen rekonstruálják a bokszolók nézőpontját és adják át a meccsek intenzitását és brutalitását. Nem mintha a többi jelenetből hiányozna a feszültség, Scorsese tanítani valóan hegyezi ki drámai konfliktusokra a történetet: Jake a felesége(i)vel bánik durván, menedzsere és öccse, Joey LaMotta (Joe Pesci) majdnem halálra veri a maffia egyik nehézfiúját, amiért az Jake feleségéhez közeledik, és legvégül a fivérek is egymásnak esnek (pontosabban Jake veri össze az öccsét).

Joe Pesci és Robert de Niro a filmben Forrás: AFP

Mesteriek a színészi alakítások is: a színészgárdából ki kell emelni természetesen Robert De Nirót, aki dráma átalakuláson ment át a szerephez: miután felvették vele a fiatal Jake jeleneteit, a forgatás több hónapnyi szünetet tartott, a színész pedig hízókúrára ment Európába, és végül harminc kilóval nehezebben tért vissza megformálni az idősebb, lecsúszott karaktert. A drámai hízás, fogyás és testépítés ma már - az Oscar reményében - bevett, klisének számító szokássá vált Hollywoodban, szinte sportot űznek belőle. De Nirónak ez már a második Oscar-díja volt, Joe Pesci viszont ekkor futott be: korábban főleg kis szerepei voltak szegénysori filmekben, évek óta nem játszott és egy olasz éttermet vezetett, amikor megkapta élete szerepét, és ahogy mondani szokás, a többi már történelem, felejthetetlent alakított például a Nagymenők-ben (Oscar-díjat ért neki), a Casinó-ban, a Reszkessetek, betörők-ben és legutóbb sokadjára is Scorsesével és De Niróval Az ír alkalmával.

Robert De Niro Forrás: AFP

"Másodszor is magukhoz szólították a farizeusok az embert aki azelőtt vak volt, és azt mondták: mondd meg az igazat az Úr előtt, tudjuk, hogy ez az ember bűnös". "Hogy bűnös-e vagy sem, azt nem tudhatom, csak annyit tudok, hogy vak voltam, most pedig látok." Ezzel a bibliai, János evangéliumából származó idézettel zárul a film, ami találó, hiszen a címszereplő főhős egy árnyalt és gyarló karakter, aki viszont átmegy egyfajta jellemfejlődésen, színeváltozáson. Ami egyben a Dühöngő bika egyik tanítani való mozgatórugója, és az sem csoda, hogy Scorsese tudott azonosulni Jake LaMotta történetével: a Boxcar Bertha B-kategóriás rendezőjéből, aki majdnem meghalt túladagolásban, ő lett a Taxisofőr, a Dühöngő bika, a Nagymenők és a Casino alkotója, aki még hetven fölött is olyan mesterműveket alkot, mint a Némaság vagy Az ír.