Bonnie és Clyde történetét szinte mindenki ismeri. A filmesek is feldolgozták számos alkalommal, a legnépszerűbb változat Arthur Penn 1967-es klasszikusa, Warren Beatty és Faye Dunaway főszereplésével. A Dreamland noha nem mondja ki nyíltan, de egyértelműen a bűnözőpáros sztoriját veszi alapul, kár, hogy nem tud vele mit kezdeni.

Eugene (Finn Cole) egy farmon él családjával, apja még ötéves korában hagyta el. Anyja újraházasodott, s próbálnak éldegélni, de a folyamatos homokviharok terméketlenné teszik a földet. A fiatal fiú elvágyódik, s erre lehetősége is nyílik, amikor a sors összehozza egy veszélyes bankrablóval, Allisonnal (Margot Robbie).

A sztori nem nagy ördöngösség, ki lehet következtetni, hogy férfi és a nő közt romantikus kapcsolat szövődik, mely bonyodalmakat, netán halált szül. Eddig világos, ám nem mindegy milyen úton jutunk el idáig, illetve miként mesélik el Eugene kálváriáját. A cselekményt a fiú húga narrálja. Érdekes döntés, de túl sok jelentősége nincs. Elviekben azt szimbolizálná, hogy mennyire jó kapcsolatot ápoltak és szerették egymást, ám a filmből ez nem igazán derül ki. Ahogy sok minden más sem.

Dreamland (Finn Cole)Forrás: Paramount Pictures/Amazon

Miles Joris-Peyrafitte rendező mintha megelégedett volna az alapötlettel, hogy aztán tehetetlenül álljon a forgatás során, ahol majd megoldódnak a dolgok. Ez sajnos nem így működik, a direktor bár próbálkozik, de rendre rossz döntéseket hoz, karaktereit nem tudja irányítani, a dráma pedig nagyjából annyira mély, hogy egy pocsolya hozzá képest a Grand Canyon. Ki is fejteném a már említett problémát. Eugene viszonylag hamar megismerkedik Allisonnal, s kis túlzással egyből jóban is lesznek. A nő fegyvert ad a fiúnak, míg a srác szinte kérdés nélkül elkezdi ápolni a körözött bűnözőt. Erre okkal lehet felhozni az empátiát vagy a szerelmet, elvégre ki ne akarná Margot Robbie sebeit nyalogatni, de némi távolságtartás, óvatosság nem ártott volna. Érthető a főhős elvágyódása, kár, hogy maga a karakter pocsékul van megírva. Fiatalság ide vagy oda, a kishúga érettebben viselkedik mint ő, folyamatos rimánkodása, féltékenységi hisztijei rettentő antipatikussá teszik.

Dreamland (Margot Robbie és Finn Cole)Forrás: Paramount Pictures/Amazon

Allison szerencsére egy fokkal érthetőbb, emberibb alak, akinek érdeke jóban lenni új ismerősével, tetteiben a manipulációt is felfedezhetjük, a történet egy pontján ez mégis megszűnik és helyét felváltja a szerelem. A megalapozottságot hírből sem ismerve vált a film stílust, majd Peyrafitte kipipálja a műfaj olyan sablonjait, mint a kötelező szexjelenet és a rablás. A legszomorúbb az egészben, hogy ezek nem rossz elemek, szimplán nem tesznek eleget dramaturgiai feladatuknak. A záróakkordról ez újfent elmondható: túlmisztifikálja, romantizálja saját magát, de ehhez nem ártott volna az előtte levő másfél órát úgy felépíteni, hogy az epilógus valóban gyomorba vágó legyen.

A Bonnie és Clyde mellett egy másik, nem is olyan régi műre emlékeztetett a Dreamland. A 2013-as Vétkező szentek felépítése volt hasonló, mégis más. Annak szellemisége, hangulata sokkal markánsabb, a szereplők vágyai átélhetőbbek, szenvedésük, vívódásuk sokkal mélyebb érzéseket váltott ki a nézőből, mint jelen esetben. S ha Peyrafitte azt a vonalat követte volna, a Dreamland sem lesz ennyire sekélyes.

A Dreamland-nek így is vannak erényei: Margot Robbie remek, a pocsék karaktere ellenére Finn Cole korrekt, illetve Travis Fimmel is jól hozza a sheriff-helyettest. A fényképezés pazar és helyenként kifejezetten szórakoztató a film, de az átgondolatlansága, szétszórtsága és rosszul megírt konfliktusai tönkrevágják az élményt. A film így aztán sajnos maximum az ágyunkban található álomföldre képes elkalauzolni.