A rideg, tartózkodó szeretet filmje a Pilátus

Pilátus (Hámori Ildikó és Györgyi Anna)

Noha a vizsgafilm-vetítések után néhány tanár megpróbálta másfelé terelni az egyetemen, Dombrovszky Linda filmrendező érdeklődésének fókuszában az öregedő generáció problémái, az idős emberek társadalomban elfoglalt helye maradt. A feleslegessé válás dilemmáját érzékenyen ábrázoló, A kockaember (2017) című rövidfilmje után, Szabó Magda regényének adaptációja, a Pilátus ismét meggyőzött arról, hogy megtalálta alkotói útját. Ahogy a rendező fogalmaz, a filmbeli bonyolult anya- lánya viszony leginkább a megfejthetetlen, tartózkodó szeretetről szól. Az egészestés alkotás a legjobb külföldi film kategóriájában jelölést kaphat a Golden Globe-díjra is.

Huszonéves korában egyes tanárai nehezen fogadták el, hogy leginkább nem a generációját mozgató kérdések izgatják Dombrovszky Lindát, osztályfőnöke, Almási Tamás azonban engedte, hogy járja a maga útját. Filmterveiből már akkor is az elmúlás gondolata köszönt vissza.

Nem tudom az okát pontosan megmagyarázni, de ha az eredőjét kellene keresnem, talán az volna, hogy túl korán elvesztettem a nagyszüleimet mindkét ágról. Egyébként az elmúló, végüket járó helyzetek önmagukban is izgattak, nemcsak az idős generáció okán. Elsőévesen készítettem például egy dokumentumfilmet vidéki környezetben, ahol a tehenészet a végét járta, Búcsú a tehenektől címmel, de van egy portréfilmem a Ruswurm Cukrászda egykori, akkor 85 éves tulajdonosáról is

- emlékszik a rendező.

Pilátus (Hámori Ildikó és Györgyi Anna) Forrás: Magyar Média Mecenatúra

Szabó Magda Pilátus című regénye egy anya, Anna (Hámori Ildikó) és a lánya, Iza (Györgyi Anna) viszonyát követi, az idős asszony megözvegyülése után. Iza, édesapja halálát követően magához veszi anyját, mindent megad neki, de láthatóan az őszinte, feltétlen szeretetet - maga sem igazán tudja miért- képtelen gyakorolni felé.

Dombrovszky Linda redukált filmnyelven beszél a szóban forgó viszonyról, visszafogott dialógusok mentén, a belső folyamatok gesztusokra szorítkozó játékára koncentrál. Közben szinte semmi nem derül ki arról, miért is vált fagyossá ez a kapcsolat, amire a film alapjául szolgáló regény több helyen utalást tesz.

Hosszú dilemma előzte meg a döntést, de végül kihagytam ezeket a momentumokat, amelyek a rideg szeretet múltbeli okait megmutatják. Ezzel a nézőre bíztam, és azt látom, hogy többnyire mennek vele és odagondolnak a háttérbe dolgokat. Miért is választottam ezt? Mert nagyon nehéz filmművészileg megmutatni, csupán pillanatokra felvillantani a probléma eredőjét úgy, hogy ne a felszínen kapizsgáljuk. Volt ebben az írás során egy kis vita köztünk, hiszen többen hiányolták a filmből ezeket a magyarázatokat. Felmerült, hogy a mában játszódó történet közben hosszabb flashbackekkel, ne csak érzet szinten jelenjen meg a múlt, de ezt elvetettük. A narráció meg végképp nem illett volna a munkámhoz, végül nem nagyon maradt eszköz, hogy megmutassuk a múltat. Változatlanul azt mondom, hogy nem ezen áll vagy bukik a film és mind a nézői, mind a fesztiválsikere visszaigazolta, hogy megy vele a néző, értik és sokan szeretik a Pilátust

A film közepén egy kurta párbeszéd hangzik el: az idős asszony megkérdezi a lányát: Iza, szeretsz te engem? -A lánya vagyok - válaszol tömören a Györgyi Anna által megformált nő. Ezen a ponton rég túlmutat a szóban forgó elhidegült viszonyon a film, helyette egy filozófiai kérdést vet fel: szeretni kell, az valami elvárás, vagy pusztán lehetőség, választás kérdése?

Pilátus (Györgyi Anna) Forrás: Magyar Média Mecenatúra

Olaszországban erős Szabó Magda kultusza, talán ennek is köszönhető, hogy a Pilátus Milánóban nyert elsőként díjat. Az év a Milánói Filmdíj (MIFF Awards) legjobb film és négy másik kategória díjával indult, majd a Los Angeles-i South East European Filmfesztiválon nyert elismerést.

Milánóban a szakmai fogadtatás mellett Dombrovszky Lindának egy őszinte, hátborzongató nézői gesztus életre bevésődött az emlékezetébe.

Miután lejöttünk a színpadról, egy fiatal nő odalépett Hámori Ildikóhoz, forrón átölelte, majd annyit mondott, boldog, hogy ezt megteheti, ha már a lánya nem tette. Hámori Ildikó könnyek között fogadta a felé áradó nézői szeretetet és az egész stáb megrendült a gesztuson

- emlékezett az Origónak a rendező.

Pilátus (Hámori Ildikó) Forrás: Magyar Média Mecenatúra

A szakmai elismerésekről és visszajelzésekről szólva elmondta, egykori tanára, Báron György elemzését fontos írásnak tartja, úgy véli, a filmesztéta megértette a filmnyelvi részét, a redukáltság indokolt voltát.

Felismerte e párhuzamot is Ingmar Bergman, Őszi szonátájával, ami nagyon fontos előkép számomra, modellként lebegett előttem

- tette hozzá a rendező.

A filmet Magyar Média Mecenatúra támogatta, a fesztiváloztatást teljesen az alkotóra bízták. Dombrovszky Linda készített egy tervezetet, amelyben Olaszországot és az Egyesült Államokat jelölte meg elsőként és ezekben az országokban eddig nyitottan, érdeklődéssel fogadják a munkát. Az olasz társadalom jellemzően öregedő, ezért is lehetnek fogékonyak a Pilátus-ra, Amerikában pedig folyamatosan jelenlévő probléma az időskorúakkal való együttélés, illetve az ő kezelésük.

A koronavírus- járvány miatt egyszerűsítettek a szabályokon, ezért bár a regényadaptáció televíziós filmnek készült, a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége a legjobb külföldi filmek közé választotta (Foreign Language Film Series 2021), így esélyes akár a februári Golden Globe jelölésre is a legjobb idegen nyelvű kategóriájában.

Érdeklődésünkre Dombrovszky Linda bevallotta, sokáig nem volt kedvenc írói között Szabó Magda, talán a sok visszautalás és időbeli ugrálás nehezítette számára történetei befogadását.

„Szerintem fel kell nőni hozzá, de ami miatt Szabó Magda mégis kuriózum, az azért van, mert nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg az emberi viszonyokról, a karakterek pontosak, és az érzelmi töltet rendkívül erős a történeteiben. Én azt kezdtem egy idő után felismerni és élvezni, hogy mintha az egész életmű egy lenne, minden írásában mindig ott van egy apróság a másikból. Ha úgy tetszik, nagyon erős a saját univerzuma, és amikor az ember megérzi, hogy a részese ennek a sajátos világnak, az nagyon izgalmas felismerés. Két filmet tervezek még elkészíteni az életműből: a Für Elise-ét, amely nagy költségvetésű munka lesz és a Freskót is meg szeretném filmesíteni. Általában nyitottan kezelem, hogy miről készüljön a következő filmem, megtalálnak a történetek. De az élet újból azt igazolja, hogy nem tudom elengedni az időskorú emberek kérdéskörét. Bármiféle tudatosság nélkül találtam egy fotósorozatot, és megint csak belecsöppentem egy 90 éves asszony életébe. Az Alzheimer-kóros nőről a fia készített fotósorozatot, ami bejárta a világot, bennem pedig egy újabb filmtervet indított el.