25 éve mutatták be a Szemtől szemben (Heat) című filmet, ami nem csak Robert De Niro és Al Pacino első közös jelenete miatt emlékezetes: ez a 170 perces, számos karaktert (és remeklő színészt) felvonultató bűnügyi film a négyszeres Oscar-jelölt Michael Mann rendező máig legjobb filmje, ami viszont érthetetlen módon még csak Oscar-jelölésig sem jutott a maga idejében, pedig ma már okkal tartják a kilencvenes évek egyik legjobb hollywoodi filmjének.

A cselekmény látszólag meglehetősen szokványos: egy csalhatatlan szimatú nyomozó, Vincent Hanna (Al Pacino) üldöz egy bűnügyi lángelmét, Neil McCauley-t (Robert De Niro), aki Los Angelesben hajt végre bravúros rablásokat. Valójában kevés ennél autentikusabb és realisztikusabb bűnügyi film készült: eleve igaz történeten alapul, Pacino karakterét Chuck Adamson nyomozóról mintázták, aki hasonló körülmények között kapott el a hatvanas évek Chicagójában egy McCauley nevű, nagystílű rablót. Chuck Adamson egyébként visszavonulása után tévés forgatókönyvíróként és producerként helyezkedett el, ő lett a Crime Story című sorozat alkotója, valamint epizódokat írt Michael Mann kultikus sorozatába, a Miami Vice-ba (tanácsadóként pedig a Szemtől szembe stábjában is dolgozott).

Robert De Niro és Val Kilmer a filmbenForrás: Collection Christophel via AFP

Megtörtént - Adamson bevallása szerint legalábbis - a film talán legjobb, ámbár szinte hihetetlen jelenete, melyben az akkor már nyomon lévő Hanna meghívja kávézni McCauley-t, és már-már régi barátokként, őszintén elbeszélgetnek (a második - egyben utolsó - találkozásuk a valóságban is halálos tűzpárbaj volt). Rokonszenvezni kezdenek: más szakmát választottak, de mindketten csak egy dologhoz értenek, és eszük ágában sincs mást csinálni. Ez volt Robert De Niro és Al Pacino első közös jelenete: szerepeltek már közös filmben, de A Keresztapa II. alkalmával karaktereik sosem találkoztak.  Mindennek azért is van jelentősége, mert a Szemtől szemben kifejezetten színészközpontú bűnfilm, sőt, talán nincs is még egy ennyire drámacentrikus film a műfajban. A 170 percre alig néhány akciójelenet jut, mindössze két rablás, valamint pár fegyveres összecsapás a karakterek között.

Al Pacino és Robert De NiroForrás: Collection Christophel via AFP

A roppant komplex és fordulatos bűnügyi (pontosabban: heist, azaz rablós) szálat is lassan, visszafogottan és részletgazdagon meséli Michael Mann, de filmjével sokkal inkább karakterei emberi oldalára fókuszál, pontosabban arra, hogyan rombolja a gengszter- és nyomozólét a magánéletet. Erre utal az eredeti cím is, a Heat, ami szó szerint hőséget jelent, a szlengben viszont a rendőrséget, illetve azt, ha a bűnözők talpa alatt forróvá válik a talaj. McCauley krédója erre vonatkozik: "Ne kötődj semmihez és senkihez, amit nem tudsz otthagyni fél perc alatt, ha forró lesz a talpad alatt a talaj". Az is feszültséget költöztet a történetbe, hogy De Niro bandájának (Val Kilmer, Tom Sizemore, Danny Trejo) minden tagja családos vagy házas, és a magányos farkas McCauley is épp belép egy párkapcsolatba - amit végül jó eséllyel maga mögött kell hagynia, már ha képes lesz rá. Nem jár sokkal jobban persze Al Pacino nyomozója sem, akinek épp a harmadik házassága megy tönkre a filmben.

Al PacinoForrás: Collection Christophel via AFP

A film megmagyarázhatatlan módon Oscar-jelölésig sem jutott, pedig igazi szuperprodukció volt még a mellékszerepekben is emlékezetes színészekkel, amilyen az Oscar-díjas Jon Voight (Éjféli cowboy, Gyilkos túra), a talán legjobbját nyújtó Val Kilmer (Top Gun, Mindörökké Batman), a pályakezdő Ashley Judd és Natalie Portman, a rocksztár Henry Rollins, a közkedvelt karakterszínész Danny Trejo, vagy akár a legkisebb szerepekben felbukkanó Jeremy Piven és Hank Azaria. Az Oscar-díjakkal ellentétben a siker nem maradt el, a film hatvanmilliós büdzséje háromszorosát hozta vissza, popkulturális hatása pedig szinte felmérhetetlen: inspirálta Christopher Nolan népszerű Batman-filmjeinek realizmusát, a Grand Theft Auto-konzoljátékokat (ezzel A sebhelyesarcú és a Miami Vice nyomdokaiba lépve), sőt még valós rablásokat, illetve azok médiavisszhangját is.

Val Kilmer és Ashley JuddForrás: Collection Christophel via AFP

Hogy mi Michael Mann titka, arra is rájöhetünk a filmből, amiben azt is igyekezett feltárni, hogy milyen személyiség alkalmas arra, hogy kitűnjön rablóként vagy pandúrként. Megszállott, maximalista, munkaalkoholista, monomániás, épp amilyen maga Michael Mann lehet a filmográfiáját elnézve. Az író-rendező-producer a bűnügyi műfaj fáradhatatlan történetmesélője: az ő nevéhez fűződik a Miami Vice (illetve annak kevésbé sikeres mozifilmes remake-je), készített már filmet mesteri tolvajról az 1981-es Thief (magyar keresztségben: Az erőszak utcái) alkalmával, még a Szemtől szemben sorozatgyilkosos mellékszálát is elpróbálta Az embervadász Hannibal Lecter-filmjében, azóta pedig olyan gengszter-thrillerekkel jelentkezett, mint a Collateral - A halál záloga, a Közellenségek és a Blackhat. A Szemtől szemben is évtizedes munka eredménye részéről: Mann 1979-ben írta a forgatókönyv első verzióját, majd tévésorozatként képzelte el, viszont az NBC csatorna kikosarazta (a pilot L.A. Takedown címen, tévéfilmként debütált 1989-ben és Magyarországon a VHS-forgalmazás furcsa "fordítása" miatt Made in L.A. címen is ismert), így aztán mozifilmet készített, és a történelem igazolta a kitartását.