Godard: „A magyarnak duplájára emelem a gázsiját!”

Bánfalvy Ágnes és Jean-Luc Godard a Passiójáték forgatásán

Minden rezdülésre érzékeny volt a környezetében, és válogatás nélkül nagyon szerette a színészeit, mindegy volt honnan érkezett és mekkora sztár volt az illető – emlékezett Bánfalvy Ágnes színésznő, Jean-Luc Godard-ral közös munkájára a Passiójáték (1982) című film forgatásán. A francia új hullám kiemelkedő egyéniségét – aki december 3-án töltötte be 90. életévét – mélyen érintette az is, ha valaki nem tanúsított szolidaritást kollégáival, vagy a filmbeli partnerség nem írta felül emberi gyengeségeit. Egy alkalommal habozás nélkül felmondott egy színésznőnek, mert az féltette kölcsönadni ballonkabátját egy jelenet erejéig.

Te tényleg nem adod oda a kabátodat a kollégádnak, egyetlen jelenetre, hogy felpróbálja?

– kérdezte döbbenten Jean-Luc Godard filmrendező, a mesés környezetben készült Passiójáték (Passion) című film forgatásának felvételi szünetében az egyik színésznőtől. Godard még egyszer visszakérdezett, hogy meggyőződjön, valóban jól hall-e, létezik-e az általa teremtett univerzumban efféle kisstílű viselkedés, azzal határozottan megköszönte a művész addigi munkáját, kifizette a gázsiját, a repülőjegyét, és azonnal elküldte a forgatásról.

Passiójáték Forrás: Parafrance Films

Bánfalvy Ágnes emlékei szerint Godard rendkívüli érzékenységgel viseltetett a művészek iránt, mindent megadott nekik a forgatáson, és nehezen tűrte, ha a művészek nem tanúsítottak egymás iránt partnerséget.

Számomra ez a ballonkabátos történet mindent elmond róla: egy kiszolgáltatott kolléganőt megvédett, közben úgy érezte, hogy olyannal nem tud együtt dolgozni, aki legalább a forgatás alatt nem együttműködő

– állapította meg Bánfalvy Ágnes, akit arra kértük, meséljen az Origónak Godard-ról, a nyolcvanas évek francia filmes miliőjéről és a Passiójáték-ról, amely eleve a szolidaritás jegyében fogant.

A Passiójáték-ban egy lengyel emigráns rendező 1981 telén egy svájci filmstúdióban forgat, klasszikus festmények életképeinek filmes rekonstrukciójával kísérletezik, de alkotói válságba kerül (az őt sürgető producert ugyancsak magyar színész, Godard több filmjének szereplője, Az ördög fehér kesztyűje és a Zig Zag rendezője, Szabó László alakítja), amit különböző események mélyítenek, főleg a Lengyelországból érkező hírek a szocializmussal szemben alakult nemzeti ellenállásról, a Szolidaritásról.

Passiójáték (Jerzy Radziwilowicz és Isabelle Huppert) Forrás: Parafrance Films

Godard filmjében Jerzy Radziwilowicz alakítja a rendezőt – ő volt a főszereplője Andrzej Wajda két, a szocialista ideákkal szembemenő filmjének: a sztahanovizmus valódi arcát megmutató A márványember-nek (1977) és a Szolidaritás születését megörökítő Vasember-nek (1981). Utóbbi 1981 májusában elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, de a Szolidaritás decemberi leverése, a szovjet tankokkal megtámogatott szükségállapot bevezetése után a filmjét a teljes szocialista tömbben betiltották, Wajdát pedig először letartóztatták, majd házi őrizetbe helyezték (amint tehette, Párizsba költözött, ahonnan nem is tért haza a rendszerváltásig).

A szocialista országokban ugyancsak betiltott Passiójáték 1982-ben tehát Godard kiállása volt Wajda és a lengyel Szolidaritás mellett – de vezeklés is: az 1968 után egyre radikálisabb baloldali nézeteket valló francia rendező ezzel a filmmel tette jóvá saját, az 1970-es években elkövetett maoista propagandafilmes ámokfutását, benne például a Pravdá-val (1970), amelyben egy másik kelet-európai szocialista ország demokratikus törekvéseiről, az 1968-as prágai tavaszról fogalmazott meg szélsőséges gondolatokat.

Bánfalvy Ágnes egy párizsi castingon keresztül került a világhírű rendező látókörébe, feltehetően a próbafelvételeken túl az is hozzájárult sikeréhez, hogy Szabó István Oscar-díjas Mephisto című remekművét egy évvel korábban mutatták be, melyben a színésznő szép szerepet kapott.

A második próbafelvételt már a forgatás helyszínén, a Genfi-tó káprázatos partján tartották.

Az én partnerem egy olasz színész volt, Godard vele nézett össze engem. Olyan nemzetközi hírű színészekkel dolgoztam együtt, mint Michel Piccoli, Hanna Schygulla és Isabelle Huppert. Hatalmas dolog volt akkor bekerülni ebbe stábba. Csodálatos környezetben laktunk heteken keresztül, elképesztő panorámában, ötcsillagos szállodában. Godard ennek a filmnek nemcsak rendezője, hanem producere is volt, így teljhatalma volt a film felett, bármikor dönthetett a pénzek elosztásáról

– emlékezett az Origónak a színésznő.

Már a castingon kiderült, hogy mennyire szabadon rendelkezik a filmmel és nyitott a véletlenre, ugyanis Bánfalvy Ágnes a Déry Tibor feljegyzéseiből készült Kedves Bópeer...! című darabban játszott szerepe után francia dalokat is ismert, amiket bedobott a castingon, ráadásul igen jó kiejtéssel. Godard-nak annyira megtetszett a produkció, hogy miután jókat kacagtak a felvételen, annyit mondott:

A magyarnak duplájára emelem a gázsiját!

És így is tett – emlékszik a színésznő.

Valóban kivételes ember Godard, mindenre és mindenkire nagyon érzékeny a környezetében. Sokszor fel-alá járkált abban a jellegzetes szemüvegében, nem tudtuk, hogy min gondolkozik, de mindent észrevett! Teljesen szabad kezet adott a dolgoknak, a mi ötletünket is értékelte, sokszor használta. Abszolút építkezett a színészekből, sokat számított, hogy közösen éltünk, amit a film története már eleve feltételezett

A Passiójáték ugyanis részben egy hotelben játszódik, ahol a történet szerinti filmstáb lakik, Godard pedig valóban beköltöztette színészeit a szállodába – itt reggelizett Bánfalvy Ágnes naponta Hanna Schygullával (a filmbéli hotel tulajdonosával) és került közeli kapcsolatba a nemzetközi stábbal.

Bánfalvy Ágnes és Jean-Luc Godard a Passiójáték forgatásán Forrás: Bánfalvy Ágnes: Aranycsillagom c. könyve

Októberben kezdődtek a castingok, és egészen decemberig forgattak, Karácsonykor leálltak, majd év elején Párizsban luxus környezetben stúdiófelvételeket rögzítettek.

Szerepem szerint modell voltam, a férjem pedig producer. Ennek megfelelően Godard tízcentis sarkú cipőket, bundákat tervezett rám. Egy közeli kis városban a szőrmebolt zárva volt, amikor a megfelelő bundát akarta megszerezni a jelenethez. Godard azonban elintézte, hogy nyisson ki, és megvetette nekem. Nagyon szerette a színészeit, és abszolút nem érdekelte, hogy ki honnan jött, lehetetlent meg nem ismert. Mindenkinek, bárhonnan is érkezett és bárki volt a szakmában, ugyanúgy járt minden

A színésznő a nyolcvanas évek elején nem sokáig maradt Franciaországban, útja hamar az Egyesült Államokba vitte, a Columbia Egyetemen kapott ösztöndíjat.

Jean-Luc Godard azt is elintézte, hogy Bánfalvy a francia színész szakszervezet tagja legyen, mert csak hivatásos színészeket, tagokat hívhatott filmjeibe. Akkoriban nyolcszáz művésznek volt tagsága a szervezetben: olyan alkotók között szerepelt a neve, mint Alain Delon, vagy Gérard Depardieu.

A Passiójáték később a New York-i kritikusok díját is megnyerte (Raoul Coutard pedig a cannes-i filmfesztivál operatőri díját kapta meg a csodás, valóban festői képeiért), Bánfalvy Ágnes évekkel később a film több alkotójával is találkozott Los Angelesben és New Yorkban.

Nem bánta meg, hogy a francia film élvonalának alkotói közé kerülve mégis az USA-ba költözött? – szegezzük a színésznőnek a kérdést, aki úgy látja, neki akkor mennie kellett.

Érdekes, mert így visszagondolva Godard-ral volt egy beszélgetésem a film után, amikor ő megpróbált marasztalni. Nem volt a nagy szavak embere, nem volt túlzó ember, és akkor, ott azt mondta nekem, hogy: „magából nagy sztár lehet még itt!" Súlya volt ezeknek a szavaknak, megdöbbentem, de addigra már mindent elintéztem az amerikai utamhoz, így nem hezitáltam tovább"

- feleli a színésznő, aki a rendszerváltás után tért haza, és később férjével, Horváth Csaba rendező-producerrel megalapította és máig sikeresen működteti a Bánfalvy Stúdiót.

A filmben az a csodálatos, hogy szabad. Godard munkamódszerét szokás a szabadsággal jellemezni. Pedig sokat dolgozott a forgatókönyvön, és a szövegeink is adottak voltak, pontosan tudta, mit akar, de ennek ellenére hagyta, hogy a véletlenek közbeszóljanak"

– emlékezett vissza a színésznő a rendező munkamódszerére a Passiójáték kapcsán.