1990-ben, furcsamód karácsonykor mutatták be Amerikában A Keresztapa III. című filmet, Francis Ford Coppola rendezésében Al Pacino, Diane Keaton, Andy García és Eli Wallach főszereplésével. A film minden idők talán legjobb és legsikeresebb trilógiáját zárta le, és habár Francis Ford Coppola pont a 30. évfordulóra jelentkezett egy - a hírek szerint kevés változtatást tartalmazó - rendezői változattal, az 1990-es verzió vitathatatlanul mestermű.

A harmadik A Keresztapa-filmet tizenhat évvel a második rész után mutatták be, és Coppola bevallása szerint el sem akarta készíteni, de az 1981-ben bemutatott Szívbéli című filmje akkorát bukott, hogy pénzre volt szüksége, a Paramountnál pedig régóta várták a folytatást. Nem tért vissza minden főszereplő: Robert Duvall keveselte a honoráriumát Pacino sztárgázsijához képest, de Coppola nem zavartatta magát, kiírta Tom Hagen karakterét (aki így kvázi meghalt a két film között), és a dramaturgiai szerepét helyettesítette George Hamilton figurájával (még ha Tom Hagen és Michael kapcsolata komplexebb is lett volna, ha Robert Duvall visszatér).

Al Pacino és Francis Ford CoppolaForrás: Collection Christophel via AFP/Zoetrope Studios

Coppola nem először csinált ilyet: miután az első részben a Peter Clemenzát alakító Richard S. Castellano nem tudott megegyezni a Paramounttal, Coppola kiírta a karaktert, de megtartotta a történetszálát, csak épp egy új figurával, a Michael V. Gazzo által megformált Frank Pentangelivel. (Ennél alighanem jobban zavarta Coppolát, hogy Marlon Brando nem jelent meg a forgatási napján a második rész záró flashback-jelenetéhez, amit így improvizálniuk kellett, és amiben Vito Corleone így a hiányával tüntet).

Andy Garcia és Al PacinoForrás: Collection Christophel via AFP/Paramount Pictures / Zoetrope Studios

Coppola bevallása szerint kerek egésznek érezte A Keresztapa-duológiát, és afféle epilógusként gondolt a harmadik részre. Ma már viszont nem tűnik másodrangúnak a harmadik rész: bár a kritikusok és a rajongók ezt a részt tartják a leggyengébbnek minden idők egyik legjobb (ha nem a legjobb) trilógiájából, mai szemmel csonka lenne enélkül A Keresztapa-saga. (A kritikusok egyébként a második részt is vegyesen fogadták, pedig azt ma már minden idők egyik legjobb folytatásaként tartják számon.)

 

Csoportkép a filmbenForrás: AFP

Az első film egyfajta bevezető volt a közönségnek a maffia titkos világába (amiről itt írtunk bővebben): egy kívülálló, a fiatal Michael Corleone veszi át apja, Vito helyét a bűncsaládban és szilárdítja meg a hatalmát. A második rész leginkább Michael totális elkárhozásáról szól: itt már nem csupán a trónt veszi át, de mesterévé is válik a "szakmájának", az első rész beavatási rituáléja után felér a csúcsra, nehéz nála halálosabb maffiafőnököt elképzelni, és romlottabbat is, legvégül a testvérgyilkosság bűnébe esik, ezzel elveszíti felesége szeretetét (miközben párhuzamosan látjuk, hogyan emelkedett fel a família a semmiből Vito Corleonénak köszönhetően).

Andy Garcia és Sofia CoppolaForrás: Collection Christophel via AFP/Zoetrope Studios

A harmadik részben Michael a megváltást keresi: maffiavezérként szinte visszavonult, legális vállalkozások érdeklik. De persze "pont amikor azt hiszi, hogy kiszállt, rögtön visszahúzzák". Rég halott bátyja, Sonny törvénytelen fia (egyben temperamentumos reinkarnációja), Vincent (Andy Garcia máig legjobb alakítása) keresztapa szeretne lenni, rivalizál a regnáló Joey Zasával (Joe Mantegna), közben baljós vérfertőző románcba kezd Michael szerető lányával, Mary-vel (az azóta Oscar-díjas író-rendező Sofia Coppola), a szálakat pedig az egész trilógia talán legemlékezetesebb antagonistája, Don Altobello mozgatja (Eli Wallach, A Jó, a Rossz és a Csúf utóbbi címszereplője).

 

Al Pacino és Diane KeatonForrás: AFP

Coppola beleszövi a történetbe I. János Pál alig egyhónapos pápaságát és a vatikáni bank akkori botrányát is, amivel hű marad a két korábbi rész szellemiségéhez, hiszen ő és Mario Puzo gyakorlatilag az olasz–amerikai maffia történetét (pontosabban legendáriumát) fikcionalizálták, valós személyeket és megtörtént eseteket gyúrva össze. Ami Hollywood világát illeti, Frank Sinatra alteregója is belekerült a trilógiába, hozzá fűződik a híres lófejes jelenet az első filmből, Sinatra pedig a fáma szerint Vito Corleone és Don Altobello szerepére is esélyes volt, noha már Mario Puzo regényének megjelenésekor is dühítette a nem túl hízelgő hasonlóság közte és Johnny Fontane karaktere között.

 

Al PacinoForrás: Collection Christophel via AFP/Zoetrope Studios

A végig szövevényes és fordulatos film fináléja pedig méltó megkoronázása a trilógiának: az egyik legjobb - és megint: ha nem a legjobb - jelenet, amit Coppola valaha rendezett, és ha Alfred Hitchcock rendezi, talán az ő életművében is a legjobbak között lenne. Coppola több cselekményszál között párhuzamosan vágva csúcsra járatja a hitchcocki feszültségteremtést a szicíliai operában játszódó nagyjelenetben, amiben Michael énekes fia, Anthony lép fel, miközben a torzsalkodó felek mind ekkorra időzítették az ellenségeikkel való leszámolást. A végkifejlet Michael sokkoló, szívszorító és méltó bűnhődése, ami végképp minden idők talán legfurcsább karácsonyi premierfilmjévé avatja A Keresztapa III.-at.