Rape and revenge, azaz nemi erőszak és bosszú: az elmúlt néhány évtized alatt műfajjá kristályosodott Hollywoodban és világszerte, aktualitását pedig hollywoodi ismert emberek (például Harvey Weinstein) különféle szexbűnei is adják (de ebbe a műfajba sorolható a friss négyszeres Golden Globe-jelölt Ígéretes fiatal nő is). A műfaj első ilyen darabja egy B-film, az 1978-as I Spit on Your Grave (Köpök a sírodra), amelynek sikerét követően ez a film a fősodorba emelkedett, és figyelemreméltó művek éppúgy készültek a témában, mint a műfaj hagyományaitól el-elkalandozó női bosszúfilmek is.

Az utolsó ház balra (1972)

Egyfajta prototípusa a műfajnak a későbbi legendás horrorfilmes, Wes Craven (Rémálom az Elm utcában, Sikoly) debütáló rendezése, amit az Ingmar Bergman rendezte, Max von Sydow nevével fémjelzett Szűzforrás ihletett. Az 1960-as, középkori svéd balladán alapuló Bergman-film szintén tételezhető a rape-revenge zsáner első előképeként: mindkét történetben szülő áll bosszút egy megerőszakolt és megölt lányért (Bergmannál Max von Sydow apa-karaktere, Cravennél mindkét szülő). Az utolsó ház balra a Bergman-remekmű brutális horrorverziója, amiben a horrorműfaj több neves alkotója is közreműködött (a Péntek 13-filmek rendezői, Sean S. Cunningham és Steve Miner is dolgoztak rajta), 2009-ben pedig remake-je is készült.

David Hess, Jeramie Rain és Fred J Lincoln (Az utolsó ház balra)Forrás: Collection ChristopheL via AFP

Bosszúvágy (1974)

Charles Bronson több folytatást és egy Bruce Willis nevével fémjelzett remake-et is megért klasszikusa az önbíráskodó (vigilante) filmek prototípusaként ismert, viszont a főhős pályafutását egy nemi erőszak indítja el. A főszereplő egy nagyvárosi értelmiségi, akinek megerőszakolják a feleségét és a lányát, előbbi meghal, utóbbit súlyosan traumatizálja a támadás. A közvetlen és célirányos bosszú helyett Bronson karaktere inkább a bűnözés ellen kezd harcolni, azaz hamar véget is ér a rape-revenge vonal, és kezdődik a főhős utcai igazságosztó-karrierje. Ebbe a közvetett bosszúálló-szerepbe itt tehát a férfitárs kerül, ilyesmit korábban láthattunk Sam Peckinpah 1971-es remekművében, a Dustin Hoffman főszereplésével készült Szalmakutyák-ban is, amiben az addig félszeg főhős a  felesége megerőszakolása után állt a sarkára.

Charles Bronson a Bosszúvágy-banForrás: Photo12 via AFP

Köpök a sírodra (1978)

Nemi erőszak, regenerálódás, felkészülés és bosszú, ezúttal saját kezűleg, nem pedig egyfajta helyettes által - ez a rape and revenge filmek sémája, ami először a Köpök a sírodra című, Meir Zarchi rendezte, a maga idejében nagy botrányt kavart filmben kristályosodott ki. A kifejezetten emancipált hősnő mintha a Bosszúvágy főhősének női verziója lenne - egy manhattani író - akit három férfi erőszakol meg vidéki nyaralójában. Meg is ölnék, de a nő életben marad és egyesével elcsábítja, majd megöli a férfiakat. A Köpök a sírodra elsősorban horrorfilm, és a rape-revenge filmek számos későbbi darabja is sorolható ebbe a műfajba, ahogy jelen film 2010-es remake-je és annak folytatásai is.

Ms. 45 (1981)

A legjobb hagyományos rape-revenge film egészen biztosan Abel Ferrara (Mocskos zsaru, New York királya) független, kis költségvetésű munkája. Egy néma nőt egy nap kétszer is megerőszakolnak: ebben a filmben a hősnő viszont nem áll meg a megerőszakolói megölésénél, hanem a Bosszúvágy hőséhez hasonló, de nemi erőszaktól közvetlenül traumatizált, női önbíráskodó sorozatgyilkossá válik. A film nem csak tartalmilag eredeti, de ez a legstílusosabb klasszicista rape-revenge film is egyben, a hősnő némasága például garantálja az érzékeny, képekkel való történetmesélést, az i-re a pontot pedig a finálé teszi fel, amikor a 45-ös Magnumot forgató nő (innen a cím) egy jelmezbálban rendez mészárlást apácának öltözve.

Zoë Lund mint Ms. 45Forrás: Photo12 via AFP

Az igazság útja (1983)

A második Piszkos Harry-film főhőse ismét Clint Eastwood a már-már önbíráskodó (de biztosan öntörvényű) nyomozó szerepében, viszont ezúttal, mint kiderül, egy olyan női önbíráskodó után kell nyomoznia, aki egykori megerőszakolóit öli meg. A bosszú egyfajta epizódszerepben tűnik fel, egyszerre antagonisztikus és romantikus szálként, így - egy sokkal konvencionálisabb, már bizonyítottan sikeres "önbíráskodó zsaru" történet mellékszálaként - került a hollywoodi fősodorba a film. Piszkos Harry történetéből aztán olyan, a rape-revenge műfajjal kacérkodó hollywoodi filmek születtek, mint A vádlottak című tárgyalótermi dráma, a Thelma és Louise, vagy A rém.

Clint Eastwood mint Piszkos HarryForrás: Photo12 via AFP

Visszafordíthatatlan (2002)

Gaspar Noé híres-hírhedt francia filmje Monica Belucci és Vincent Cassell főszereplésével már a szerzői művészfilm válasza a műfajra. A filmben Monica Belucci karakterét erőszakolják meg - a nő talán terhes is - ami után pasija, Vincent Cassell véres bosszút áll valakin, akit a tettesnek hisz. Noé nagy trükkje az, hogy visszafelé, fordított kronológiában meséli el a történetet: úgy mutatja be a bosszút, hogy a néző még nem ismeri annak motivációját, ráadásul a bosszú célt is téveszt, a rendező vastagon aláhúzza tehát a bosszú és tágabban az erőszak értelmetlenségét, sőt visszafordíthatatlanságát. "Az idő mindent elpusztít" ebben a melankolikus filmben, amiben legutoljára látjuk a már elvesztett boldogságot. (Szintén a művészfilm válasza a műfajra a Dogville, amiben Nicole Kidman egy kisebbfajta hadsereggel irtja ki a falut, aminek lakói befogadták, de aztán szexrabszolgának használták.)

Monica Bellucci a filmbenForrás: Collection ChristopheL via AFP

Cukorfalat (2005)

David Slade kamaradarabjában egy 14 éves lányt (Ellen Page) visz fel magához egy férfi (Patrick Wilson), ám itt jön a csavar: a lány csapdát állított, ezúttal Piroska kapja el a farkast. A lány foglyul ejti és szembesíti bűneivel a férfit, akiről tudni véli, hogy pedofil erőszaktevő és gyilkos: e kis büdzsés független film különlegessége, hogy David Slade nem mutatja meg a bonyodalomként tételezhető nemi erőszakot, illetve felcseréli a megszokott szerepeket, ezúttal a férfi kerül áldozati pozícióba (jódarabig nem tudjuk, meddig terjed a bűnössége), a bosszúálló önbíráskodót (aki egy tinilány) pedig démonikus, szinte emberfeletti figurának mutatja be (legalábbis ideig-óráig).

Ellen Page mint "Piroska"Forrás: Photo12 via AFP

Grindhouse: Halálbiztos (2007)

Egyfajta impotens erőszakot követő bosszúról szól Quentin Tarantino horrorfilmje: Kaszkadőr Mike (Kurt Russell) kiöregedett alfahím, szakmailag is egy őskövület, akinek nincs többé sikere a nőknél, így hát inkább megöli őket. A filmbeli bosszút olyan nők teljesítik be, akik nem is ismerték a Kaszkadőr Mike által a történet első felében megölt áldozatokat. A filmet ugyan inkább a slasher horrorok (Halloween, Péntek 13) moralitása dominálja, de Tarantino mindig is érdeklődött a bosszú műfaja iránt: női bosszútörténet a Kill Bill is, aminek egyik fontos ihletője a Lady Snowblood című japán bosszúfilm volt (ebben a megerőszakolt nő lánya áll bosszút), illetve látunk nemi erőszakot és bosszút a Ponyvaregény-ben is (ami pedig a Gyilkos túrá-t idézi meg, melyben homoszexuális nemi erőszak történik).

Kurt RussellForrás: Grindhouse: Death Proof

A tetovált lány (2009)

Ebben a filmben a nemi erőszakért járó bosszú is nemi erőszak: Lisbeth Salander (Noomi Rapace) műpénisszel erőszakolja meg gyámját. A hősnő tehát nemi erőszak túlélője, és hackerként egyfajta önbíráskodó is, félig törvényen kívüli (és tehetsége okán szinte emberfeletti hatalma van), aki egy férfi újságíró társaságában nyomoz egy régi eltűnés ügyében. A műfaj krimi, amiben a bonyodalmat képező múltbeli bűntény is egy rape-revenge történet, a megerőszakoláson maga is áteső hősnő pedig végül bosszúállóvá vedlik át. A film Stieg Larsson svéd újságíró Millenium-regénytrilógiáján alapul, eredeti címe "Férfiak, akik gyűlölik a nőket", és a hollywoodi remake sem váratott magára sokáig, David Fincher rendezte Daniel Craig és Rooney Mara főszereplésével.

Noomi RapaceForrás: Collection ChristopheL via AFP

Varga Katalin balladája (2009)

Tiszteletbeli magyar filmként is jellemezhető Peter Strickland rendezése: Erdélyben forgatták részben magyar stábbal és színészekkel, az angol rendező pedig több szállal kötődik Magyarországhoz (a film költségvetésére egy személyes örökségből futotta neki). A film címszereplő hősnője szörnyű titkot hordoz: tíz éve megerőszakolták, és ebből született a fia. Amikor a férj rájön, hogy nem ő az apa, a nő a fiával együtt kitaszítottá válik és útra kel, hogy elégtételt vegyen az évtizedes erőszak elkövetőjén. Nem csak morális árnyaltsága miatt jellemezhető ez a film is szerzői fogásként az erőszak-bosszú témán, de azért is, mert Peter Strickland tehetsége a B-kategóriás műfajok művészivé nemesítése, Berberian Sound Studio című filmje például az olasz horrort idézte meg, a The Duke of Burgundy pedig Jess Franco erotikáját.

 

Katalin Varga szerepében Péter HildaForrás: Collection ChristopheL via AFP