Az elmúlt évtized legizgalmasabb, vagy épp legkiábrándítóbb erotikus – pontosabban: szexjelenetekkel tarkított – alkotásait szemléző cikksorozatunk hetedik részében 2016-ból válogattunk össze 7 filmet.

Ha a 2010-es évek a szex évtizede volt a moziban, akkor a 2016-os évre jutott a legtöbb bizarr testiség megjelenítése: hullagyalázás, 18 percnyi tömény homoszexuális orgia, vérfertőzés, szex egy csápos-nyálkás földönkívüli lénnyel... Ráadásul nem csupán "rétegfilmek" kísérőjelenségéről van szó, az összegyűjtött 7 alkotás között egyaránt megtalálható a hollywoodi szuperhősfilm, a mexikói művészhorror vagy a jelentős nemzetközi díjakkal kitüntetett dél-koreai erotikus thriller. 

Deadpool

Cikksorozatunk korábbi részeiben is említettük, hogy a perverzió – de legalábbis a nem szokványos értelemben vett, szélsőséges vágyak – ábrázolása a 2010-es években erőteljesebben szivárgott át a B-filmek és szerzői alkotások területéről a (papírforma szerint) szélesebb közönséget elérő stúdiómozik közegébe. Markáns példa e jelenségre a 20th Century Fox és a Marvel Entertainment égisze alatt készült szuperhősfilm, a Deadpool

Igaz, a Fabian Nicieza és Rob Liefeld azonos című képregényein alapuló Marvel-film eleve (mintegy magát a műfajt és persze Hollywoodot is parodizálva) szembemegy a szuperhősfilmek fősodrával. A kommandósból zsoldossá, majd rákbeteggé és egy titkos kísérlet következményeként öngyógyító képességű szuperhőssé lett Deadpool sztorija mellőz bármiféle politikai korrektséget, sőt, egyenesen gúnyt űz belőlük – így aztán az sem meglepő, hogy a nemiség terén sem szab gátakat sem a szókimondásnak, sem a zavarba ejtő vizualitásnak.

Deadpool (Ryan Reynolds és Morena Baccarin)Forrás: 20th Century Fox/Marvel

A Deadpool a romantikát eleve egy mocskos világ prizmájának fénytörésében mutatja be: a piti ügyeket vállaló zsoldos megismerkedik egy utcalánnyal és egymásba szeretnek. Szenvedélyes együttléteik során pedig feszegetik saját határaikat. Ennek részeként a főhős rektális szüzességét prostituált szerelme egy felcsatolhatós segédeszközzel veszi el – amely aktus jól jelzi azt is, mit gondolnak a Deadpool alkotói a testre feszülő jelmezekben rohangáló férfiak identitásáról.

Neon démon

Nem kimondottan erotikus film Nicolas Winding Refn (Elátkozott város-trilógia, Bronson, Drive) a cannes-i filmfesztiválon bemutatott alkotása sem. A Neon démon pszichológiai horror, amely egy fiatal és feltörekvő modell (Elle Fanning) Los Angeles-i kalandjai során igyekszik bemutatni az amerikai divatvilág talmi csillogását, egy olyan kiüresedett világot, ahol a szépség az egyetlen érték.

Neon démonForrás: Amazon Studios

A pofonegyszerű, ugyanakkor tömény vizualitású és atmoszférájú filmben az erotika is kiüresedett, de leginkább visszataszító. A helyezkedés, a hatalomgyakorlás aktusai (beleértve a kannibalizmust is) eltörpülnek a film e téren legemlékezetesebb jelenetsora mellett, amelyben hátborzongató módon jelenik meg a lélekvesztett, tárgyiasult testiség: a főhősnő által visszautasított, mesterségét nemcsak modelleken, de halottakon is gyakorló leszbikus make-upos a hullaházban egy fiatal nő holttestére mászik, s miközben az élő lányra gondol, a halottat csókolva és tapogatva elégíti ki magát.

Tenemos la carne

Míg Refn filmje a nekrofilia, addig az ugyancsak a horror zsánerében készült mexikói Tenemos la carne (Van húsunk) a vérfertőzés tabuját sérti. Emiliano Rocha Minter a rotterdami filmfesztiválon bemutatott felkavaró víziója posztapokaliptikus világban játszódik, amelyben az újabb borzalmakhoz egy testvérpár, Fauna (María Evoli) és Lucio (Diego Gamaliel) természetellenes viszonya az előjáték.

Igaz, ezt a viszonyt nem saját vonzódásuk, sokkal inkább a kényszer szüli: amikor a fedél és élelem után kutató testvéreket befogadó férfi kéri tőlük, hogy közösüljenek, miközben ő maszturbál. Emiliano Rocha Minter zsigeri, határokat átlépő filmje messze esik a közönségfilmek világától – s a felkavaró vizualitásnak csak egy részét képezik az explicit, pornófilmeket idéző képsorok.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!