Az elmúlt évtized legizgalmasabb, vagy épp legkiábrándítóbb erotikus – pontosabban: szexjelenetekkel tarkított – alkotásait szemléző cikksorozatunk nyolcadik részében 2017-ből válogattunk össze 5 filmet.

Az elmúlt évtized erotikus filmjeit vizsgáló cikksorozatunk nyolcadik részében öt filmet válogattunk össze 2017-ből – ezúttal csak olyan alkotásokat, amelyek bemutatását négy évvel korábban nagy figyelem kísérte, és vagy díjakkal elismert fesztiválszereplésük, vagy jelentős jegypénztári bevételük (esetleg e kettő együtt) miatt sikeresnek számítanak.

Igaz, ezúttal csak egy akad köztük, amelynek műfaját az alkotók eleve erotikus filmként határozták meg, ugyanakkor a másik négy filmnek nagyon is helye van e sorozatban, mivel az ezekben ábrázolt szexualitás explicit mivolta miatt, vagy a testiséget érintő megközelítésük okán minimum az erotikus filmek műfaját is érintik – adott esetben átlépik a határát, s a pornográfia vizeire eveznek.

A sötét ötven árnyalata

Az erotika a nemzés eszközével győzi le a nemzést. Vajon a szerelem is képes legyőzni az erotikát? És képes ezt az erotika eszközeivel tenni? – teszi fel a kérdést a kiváló filmesztéta, Király Jenő 1993-ban megjelent Frivol múzsa című, a tömegfilm alkotásmódját vizsgáló nagyívű tanulmánykötetének szexuálesztétikát tárgyaló fejezetében. A 2015-ben bemutatott A szürke ötven árnyalata folytatása, az ugyancsak E. L. James slágerregényéből készült, Valentin-napi kasszasiker A sötét árnyalata (r: James Foley) kevésbé mélyenszántó gondolatok mentén, de részben arra keresi a választ: legyőzheti-e a szerelem a szexuális vágyat, egészen pontosan, hogy a fiatal milliárdos Christian Grey képes-e a szerelemre, s kevésbé megszállottan engedelmeskedni szadista preferenciáinak, amikor választottjához, Anastasia Steele-hez közeledik. 

Az előzményfilmhez képest ezúttal valóban nem annyira durva a férfi dominancia központú szex, s csak néhány elemében – fenekeléssel, kikötözős és bilincses játékokkal, egyezményes vadsággal – színesíti az egyébként meglelehetősen hollywoodias, romantikára kihegyezett "ágyjeleneteket".  És éppen az ábrázolást illetően A sötét ötven árnyalatá-ban az erotika úgy gyűri maga alá a szerelmet, hogy közben a giccs is győzedelmeskedik az erotika felett.

Szerelmem Ana

Ha már A sötét ötven árnyalata esetében a mélyen szántó gondolatot hiányoltuk, érdemes a berlini filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat nyert román Szerelmem Aná-val folytatni a listát. Călin Peter Netzer filmjének két bölcsész diák főszereplője, Ana és Toma ugyanis egy Nietzschéről és az antiszemitizmusról folytatott heves vitát követően kezdenek hasonlóan heves szexcsatába.

Ami a testiséget illeti, Netzer meglehetősen nyílt, aligha megjátszott szexjelenetekre vette rá a főszerepeket alakító Diana Cavalliotit és Mircea Postelnicut – de nem csak e tekintetben múlja felül a Szerelmem Ana a hollywoodi erotikus közönségfilmet, hanem a szerelmi kiszolgáltatottságot illető vizsgálódásában, kapcsolati pszichoanalízisében is (igaz, A sötét ötven árnyalata nem helyezte túl magasra a lécet). 

A rabbi meg a lánya

A torontói filmfesztiválon bemutatott, Alessandro Nivola alakításáért brit függetlenfilmes BIFA-díjjal kitüntetett A rabbi meg a lánya (r.: Sebastián Lelio) műfaja hivatalosan romantikus dráma, de nyugodtan besorolható lenne az erotikus filmek közé is, elvégre a Naomi Alderman Engedetlenség című regénye alapján készült film egy ortodox zsidó közösségben kibontakozó leszbikus szerelem története.

Igaz, a mássága miatt a londoni diaszpórából kitaszított, rabbi apja temetésére hazatérő fotográfusnő, és egykori szerelme, az időközben az ifjú tanítóhoz feleségül ment, s ugyancsak saját neméhez vonzódó asszony – a kitagadott és a megtért bűnösök – újralobbanó kapcsolatát nem kísérik mezitelen jelenetek, ám Rachel Weisz és Rachel McAdams hosszú szexjelenete nem mellőzi a fülledtséget. Sőt, heves csókcsatájuk nem csupán a korábbi "fősodorbeli" leszbikus drámák merészségét múlja felül, de a mély átélés, ahogy egymás felé közelednek egyenesen elbizonytalanítja a nézőt affelől, hogy a két családanya sztár valóban csak színészkedik-e.

A négyzet

A svéd Ruben Östlund cannes-i Arany Pálma-díjjal és 6 Európai Filmdíjjal (köztük a legjobb film és rendezés) kitüntetett botrányfilmje műfaját illetően szatíra. Egyszerre veszi célba a posztmodern sznobériát és a nyugatos polgári jóízlést, alkot markáns véleményt a szólásszabadságról és a politikai korrektségről – s mint ilyen mű, természetszerűen érinti a szexualitást is.

Abszurd erotikus jelenetében a film főszereplője, a stockholmi X-Royal múzeum vezetője (Claes Bang) ágyba bújik a rámenős amerikai újságírónővel (Elisabeth Moss). Az izzasztó, de merőben személytelen aktus után a férfi nem hajlandó megválni a gumióvszertől, amit a nő eleinte kedvesen próbál magához venni, hogy kidobja a szemetesbe. A férfi attól tart, hogy a nő, miután megszerezte az óvszert, gyorsan megtermékenyíti magát annak tartalmával. Komoly huzavona kezdődik (szó szerint, az óvszer egyik végét a nő, a másikat a férfi fogja, a gumi pedig pattanásig feszül) – majd miután a férfi hajlandó megválni a "hulladéktól", a nő sietve elmenekül a szemetessel.

A jelenetben elsősorban nem az erotika minőségén van a hangsúly. A film tanulsága szerint a 21. századra a nyugati ember alapvető létélménye lett a bizalmatlanság (a bizalom, és főleg: az önbizalom hiánya) – ami megmérgezi még az olyan, kölcsönös elfogadáson és odaadáson alapuló tevékenységeket is, mint a szex (még abban az esetben is, ha csupán röpke kalandról van szó).

A víz érintése

Guillermo del Toro romantikus fantasy-jében egy néma takarítónő és egy ismeretlen eredetű, ember-hüllő hibrid kétéltű lény szeret egymásba egy szupertitkos amerikai katonai kísérleti bázison, valamikor az ötvenes években. A kétségkívül pazar vizualitású, de alapvetően sekély mondanivalójú A víz érintése az utóbbi idők legsikeresebb blöffje – számos elismerése között elnyerte a velencei filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt, kitüntették a legjobb film és rendezés Oscar-díjával (összesen négy díjat kapott az amerikai filmakadémiától), de a rendezést díjazták a BAFTA- és Golden Globe-gálákon is. 

Blöff, már csak azért is, mert bár del Toro a filmet saját ötletként hirdeti, legfeljebb az 1954-es A fekete lagúna szörnyé-re hivatkozva ihletforrásként, de a korlátokat nem ismerő szeretet hatalmáról és az elfogadásról szóló mesét korábban már olyan filmekben is elmondták, mint a King Kong (1933), A szép és a szörnyeteg (1946) vagy del Toro alkotásának két másik szorosabban vett "előzményfilmje" a Csobbanás (1984) és főleg A kétéltű ember (1962). De főleg azért blöff, mert a legszélesebb értelemben vett másság elfogadásának hirdetéséhez del Toro egy olyan műfaji keretet választott, amelyet aztán nem tudott valódi gondolattal megtölteni – a fantasy látványvilága ügyesen leplezi, hogy valójában nincs se mélysége, se tétje a mesének. 

A víz érintése (Sally Hawkins és Doug Jones)Forrás: Fox Searchlight Pictures

Egy dolgot illetően azonban mégis újat hozott A víz érintése: ez az első Oscar-díjas alkotás, amelyben egy ember és egy kétéltű idegen lény szexuálisan érintkezik. A fajok keveredését illetően ráadásul del Toro meglehetősen precíz – legalábbis, ami a technikai, biológiai kivitelezést illeti. Bár az elárasztott fürdőszobában megejtett, víz alatti légyott igen szemérmes (szemben a gonosz tisztet alakító Michael Shannon és Lauren Lee Smith romantikamentes házastársi szexével vagy a takarítónőt játszó Sally Hawkins önkielégítésével), de később a néma takarítónő jelbeszéddel segít megértetni barátnőjével, hogyan lehetett képes az aktusra a meztelenül fogva tartott, így ránézésre nemiszerv nélküli lény. A kézjelek alapján az olyan óriáshüllők, mint például a mississippi aligátorok anatómiáját lehet elképzelni: a hasüregben megbújó, folyamatosan merev pénisz a megfelelő pillanatban kitolul a kloákából, majd a párzás végeztével visszahúzódik.

Nagyjából ennyiben ki is merül A víz érintése következetessége – ugyanakkor a tény, hogy a szex a mesék világába is beférkőzött (még ha e mese alapvetően felnőtteknek készült is), jól jelzi, hogy a 2010-es években az erotika lényegében legyőzte a szerelmet a filmvilágban.