Kilencven évvel ezelőtt, 1931 májusában mutatták be a német mozik Fritz Lang M – Egy város keresi a gyilkost című nagy hatású bűnfilmjét. 

A művészetben, főként az irodalomban régi és visszatérő gondolat, hogy az elkövetett bűn letörölhetetlen stigmaként ég az emberre, láthatóvá téve a bűnöst a többi ember számára. Már a Bibliában Isten megjelöli a testvérgyilkos Káint (igaz, azért, hogy a többi ember felismerje ugyan, de ne ölhesse meg),  a bűntudattól mardosott Lady Macbeth megszállottan mossa kezéről a vért, amit csak ő lát, s hasonlóan őrül meg Arany János Ágnes asszonya is, de előfordul, hogy maguk az emberek jelölik meg a bűnöst, mint például Nathaniel Hawthorne A skarlát betű című regényében. 

Fritz Lang első hangosfilmjében, az M – Egy város keresi a gyilkost-ban egy "láthatatlan" rém, egy kisgyerekekre vadászó elmebeteg gyilkos tartja rettegésben Berlint, mígnem jellegzetes fütyüléséről egy vak lufiárus fel nem ismeri, s két koldus krétával egy M betűt (mörder, azaz gyilkos) rajzol a pedofil gyilkos kabátja hátára – a gyengékre vadászó szörnyetegből pedig hirtelen gyenge és rémült üldözött lesz. 

M – Egy város keresi a gyilkost (Peter Lorre)Forrás: Criterion

Az M – Egy város keresi a gyilkost ma is hátborzongató és letaglózó erejű, rendkívül összetett bűnfilm: egyszerre egy megszállott sorozatgyilkos portréja, tanulmány egy városról és a tömegpszichózisról, valamint sajátos gengszterfilm. Utóbbit illetően: épp az M bemutatásának idején született meg Hollywoodban a klasszikus amerikai gengszterfilm, ám míg már az olyan műfajteremtő filmekben, mint a Kis cézár (1931, r.: Mervyn LeRoy), A közellenség (1931, r.: William A. Wellman) és A sebhelyes arcú (1932, r.: Howard Hawks) a bűnöző minden gaztette ellenére belopja magát a közönség szívébe, Lang mellőz minden olyan eszközt, ami a berlini alvilágot egy kicsit is szimpatikussá tehetné. 

S ez nem csupán a létező legszörnyűbb bűnt sorozatban elkövető (részben a berlini premier után két hónappal kivégzett "düsseldorfi vámpír" Peter Kürtenről mintázott) Hans Berckertre igaz (akit a magyar származású, Löwenstein Lászlóként született Peter Lorre alakít páratlan tehetséggel), hanem az őt üldözőbe vevő hivatásos bűnözőkre is, akik leginkább azért akarják kézre keríteni és kiiktatni a gyerekgyilkost, mert a rémet ugyancsak nagy erőkkel üldöző rendőrség a folyamatos razziákkal, állandó készültségével teljesen ellehetetleníti a működésüket. 

M – Egy város keresi a gyilkost (Peter Lorre)Forrás: Criterion

Ami a bűnözőket illeti, Lang nem biztosít semmilyen azonosulási pontot, legfeljebb annyiban, hogy a néző egyetért: a gyerekgyilkost meg kell állítani. Igaz, a világ egyik legnagyobb hatású rendezője ezt az érzetet már a 111 perces film első tíz percében mesterien felépíti, akkor még rendhagyó, ma már általánossá vált plánozási technikájával, motívumtükrözéseivel és különleges hangszerkesztési módszerével. A nyitójelenetben egy bérház udvarán gyerekek kiszámolóst játszanak, a középen körbeforgó kislány a gyerekeket elrabló zsákos emberről szaval, miközben ujjával mutogat a többi gyerekre.

Alighogy a kislány kiszámolja az egyik kisfiút, Fritz Arno Wagner kamerája lágyan, de határozottan elindul felfelé, az első emeleten teregető asszonyon megállapodva, aki a gyerekekre szól: ne szavalják folyton ezt a rémisztő versikét. Majd az asszony szűk lépcsőházban viszi egy emelettel feljebb az újabb mosást egy másik asszonynak, akivel röviden a gyilkosról beszélnek –  a feszültség pedig egyre nő, ahogy a mosónőt látjuk, teknőben súrolja a szennyest, néha a faliórára néz, az óra delet üt, látjuk az iskola előtt várakozó szülőket, az asszony ebédhez terít, várja haza a gyerekét.

Egy kislány pattogtatja a labdáját az utcán, egy hirdetőoszlopnál megáll, arra dobálja tovább a labdát. A hirdetőoszlop plakátja 10 ezer márka jutalmat ígér annak, aki segít kézre keríteni a gyerekgyilkost. Árnyék vetül a szigorú feliratra – egy gyilkos árnyéka, aki A hegyi király barlangjában jellegzetes dallamát fütyüli Grieg Peer Gynt-jéből, kedves a kislánnyal és lufit vesz neki. Elsie Beckmannt pedig már hiába keresi az anyja – a kislány tányérja üresen áll a konyhaasztalon, a parkban egy bokor mögül gurul ki a kislány labdája, az újonnan kapott lufi fennakad egy villanypóznán.

M - Egy város keresi a gyilkostForrás: Criterion

Alig telt el 10 perc, és az M - Egy város keresi a gyilkost nézője feszülten figyeli a vászon minden apró szegletét – és fülel, minden apró neszre. Noha ez volt Lang első hangosfilmje, szembetűnő, milyen következetességgel alkalmazta az akkor még új technikát, s miközben a dialógusokat épp csak a szükséges mértékben használta, Lang a hangkulisszával – például a képen kívüli hangokkal, a jeleneteken hídként átívelő mondatokkal, vagy épp a csenddel (s ennek csak egyik része, hogy az egyetlen zene a gyilkos által fütyült Grieg-motívum) – nem csupán nyomasztó-realista atmoszférát teremtett, de sokszor vezette is a cselekményt. 

A kép- és hangszerkesztést, de a cselekményvezetést illetően is szinte alig hihető, hogy 90 éves filmről van szó – frissességét ugyanakkor részben magyarázza, hogy az M - Egy város keresi a gyilkost termékenyítően hatott nem csupán a pszichológiai thrillerekre és a film noirra (miként óriási hatása lett Lang másik klasszikusának, az 1927-es Metropolis-nak a sci-fi-re), de mélységével a legtágabb értelemben véve ihlette meg a világ filmművészeit.

M- Egy város keresi a gyilkostForrás: Criterion

Lang esetében a mélység művészi és társadalomkritikai értelemben is értendő – filmjei (kiváltképp a német expresszionizmusban fogant alkotásai) rendre üzenetértékűek. Az újabb gyilkosságok hírére felbolydul a város. Szivarozó urak esnek egymás torkának az egyik kocsmában, miután egyikük felveti, talán épp az asztaltársaságban ül a gyilkos, látta, hogyan nézett a másik a közös házban élő gyerek után. Az utcán egy másik idős, jól öltözött urat állnak körbe félelemtől és haragtól eltorzult arcú emberek, félreértve egy kislányt segítő udvarias szándékát. Az omnibuszon fülön csípett zsebtolvaj szemrehányást tesz a rendőröknek, inkább a gyerekgyilkost üldöznék, a tömeg a hívószóra kirángatja a rendőrök kezéből a piti bűnözőt: ő a gyilkos, nosza, verjük agyon!

Lang egyszerre lázálomszerűen, mégis realistán, mélységében ragadja meg a tömegpszichózist (a lincselés természetéről öt évvel később, Hollywoodban forgatott kiváló filmet, Téboly címmel) – s voltaképp ennek részeként mutatja be a Berckert üldöző alvilág erőfeszítéseit, majd illegális "ítélőperét" is.

M - Egy város keresi a gyilkost (Gustaf Gründgens)Forrás: Criterion

A bemutatás idején Langot már elborzasztotta a nemzetiszocializmus térnyerése, de az őt végül hazájából elüldöző, tisztes polgárokat hatalmába kerítő ordas eszmén túl az M - Egy város keresi a gyilkost-nak általánosabb érvényű sugallata is van.

Lang egy pillanatra sem akarja menteni a gyilkost, ugyanakkor meg akarja értetni: a gyilkos ezúttal beteg ember. Beckert híres védőbeszédében (Lorre élete legjobb alakítása) az őt körülvevő bűnözőket vádolja a "bűnszervezeti rögtönítélő bíróságon":

Kik vagytok ti mindannyian? Betörők és csalók, és még büszkék is vagytok, hogy megfúrtok egy mackót, vagy cinkelitek a kártyát. Olyan dolgokat műveltek, amiket nem kellene...De én mit tehetek az átok ellen, ami bennem van?... Megállok egy plakát előtt, és olvasom, hogy mit tettem. Ezt tettem? Nem is tudok semmiről – mondja (üvölti, sírja) Beckert. S monológjában nem is a beteg elme önmosdatása a lényeg, hanem az, ahogy rávilágít: miközben az elmebeteg képtelen szabadulni az őt kísértő démonoktól, a többi bűnöző képes lenne a jó és rossz közötti választásra. 

M - Egy város keresi a gyilkost (Peter Lorre)Forrás: Criterion

Sőt. Lang a gyilkos vágyain uralkodni képtelen pszichopatát voltaképp nem csak a többi bűnözővel állítja szembe. Beckert (aki egy jelenetben a tükör előtt állva keresi magában a gyilkost) védőbeszéde tágabb értelemben nemcsak az alvilággal, de a tisztes polgárokkal is perlekedik: azokkal, akik a fenyegetettség tömeges pszichózisának hatására egy pillanat alatt kelnek ki magukból, s rontanak rá csoportosan, bizonyíték hiányában, csupán egy félreértelmezhető jel alapján kipécézett embertársukra, hogy kiontsák életét. 

Egyenként valószínűleg képesek a jót megkülönböztetni a rossztól – de tömegbe verődve, csőcselékként éppúgy démonkísértette gyilkossá válhatnak, mint Beckert. Ez súlyos üzenet volt a nemzetiszocializmus térnyerése idején – de ma sem vesztette érvényét. S csak kiegészíti az M - Egy város keresi a gyilkost legáltalánosabb mondandójával: vigyázzunk a gyerekeinkre, mert a gyilkosok köztünk járnak.