Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Pixar tavalyi második egész estés filmje, a Lelki ismeretek teljesen megérdemelten vitte el áprilisban a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat, sőt, megkockáztatnám, hogy más alkotásaikhoz hasonlóan a legjobb filmek között is ott lett volna a helye.
Másik 2020-as filmükhöz, az Előre-hez hasonlóan ezúttal is az elmúlás tematikáját dolgozzák fel - csak ezúttal nem maradók, hanem a távozók eddig ismeretlen szemszögéből. A Lelki ismeretek-ben Joe Gardner (Jamie Foxx), egy középkorú, kissé megkeseredett New York-i helyettesítő tanár, akinek a zenei karrier nem jött össze, helyette maradt a tanítás. Egy napon aztán két meghatározó esemény is történik vele: állandó zenetanári állást kap az iskolában, majd lehetősége van beugrani egy igazi jazzzenekarba egy igazi fellépésen.
Aztán még a koncert előtt leesik egy nyitva hagyott csatornába és meghal.
Mi történne, ha meghalnál életed legboldogabb napján?
- teszi fel a kérdést a Pixar filmje. A mi történik a halál után-kérdést viszont szerencsésen elkerülik, Joe ugyanis nem hajlandó továbblépni, helyette véletlenül arra a helyre kerül, ami az élet előtt van. A Nagy Azelőtt tele van sok-sok ifjú, kiforratlan lélekkel, köztük 22-vel (Tina Fey), aki eddig nem volt hajlandó elkezdeni élni a Földön - pont azt, amire most Joe a leginkább vágyik.
A Lelki ismeretek talán a Pixar eddigi legérettebb filmje.
Valószínűleg minél idősebb a néző, annál jobban élvezi - én legalábbis láttam pár olyan gyereket a nézőtéren, akiket mintha annyira nem kötött le volna le a film. Unatkozni persze senki sem fog: a drámai kezdést ugyanis egy testcserés komédia váltja fel. A film ezen szakasza első látásra kicsit megtöri a varázst, de általa világítja meg az élet pozitív oldalát is. 22 a Földön járva igazán szűz szemmel tapasztalja meg és látja meg a szépséget azokban a hétköznapi eseményekben, amelyek Joe számára már inkább csak nyűgnek számítanak.
Mindemellett a film kerüli a témából adódó filozófiai okfejtéseket is. A túlvilágból keveset mutat, Isten mibenlétét sem feszegeti, sokkal inkább arra keresi a választ, hogy az ember mitől önmaga,
mi az a bizonyos szikra, ami ahhoz kell, hogy a lelkek megkezdhessék a földi életet.
Az animáció természetesen ezúttal is gyönyörű, tele kreatív megoldásokkal, különösen a túlvilág picassói ábrázolásában: furcsa formák, kevés részlet, megnyugtató színvilág jellemzi azt a helyet, ahol a lelkek formálódnak. A minden apró részletében kidolgozott New York pedig gyakorlatilag a film egyik főszereplőjévé válik, annyira eleven és élő minden vonása.
Természetesen meg kell említenünk az Oscar-díjas zenét is, ami észrevétlenül kúszik be a néző bőre alá. És persze a jazz is. Ha eddig valamiért nem kedveltük, a film végére akkor is hozzánk nő a kiszámíthatatlan és gyönyörú jazz: Joe zeneszeretete nemcsak 22-re, hanem a közönségre is átragad.
A Pixar 23. egész estés filmje a koronavírus-járvány miatt odaát a Disney+-on debütált tavaly karácsonykor, nálunk azonban mozibemutatót kapott.
Ha tehetjük, semmiképpen sem hagyjuk ki ezt a nagyszerű műfaji kavalkádot,
hiszen mindenféle giccs, szájbarágás és közhely nélkül ad át olyan üzeneteket, amelyek mindenki számára megfontolandók.
