Az idei cannes-i fesztivál egyik fő szenzációja az Elemi ösztön rendezője, Paul Verhoeven új francia filmje, a Benedetta volt, ami szexet és meztelenséget bőséggel felvonultató erotikus filmként alaposan kiverte a biztosítékot a politikai korrektség és a hazugságokkal teli, álszent filmes világban. Ami azért sem meglepetés, mert a 83 éves holland rendező - a filmművészet számos más területe mellett természetesen - mestere a merész szexfilmeknek is, ilyen rendezéseiből válogattunk össze tízet.

Wat zien ik

A rendező már 1971-es, azaz ötven éve bemutatott, Albert Mol holland regényein alapuló első filmje alkalmával is egyfajta sajátos, művészi szexfilmet rendezett. A cím hollandul annyit tesz, hogy "Mit látok?", az (egyik) angol cím Egy prosti naplója: előbbi cím a filmbeli bizarr, olykor szado-mazochista szexuális szerepjátékokra utal, utóbbi pedig találóan summázza a történetet, aminek legközelebbi filmtörténeti előképe A nap szépe című Buñuel-klasszikus. Egy prostituált (Ronny Bierman) performanszainak katalógusát látjuk, a műfaj vígjáték. Verhoeven rögtön a leghumorosabb filmjével kezdte a pályáját, ennyire sosem merészkedett később közel a komédia műfajához. Viszont a Wat zien ik több, mint egy olcsó szórakoztató film, pontosabban öntudatosan, önironikusan az: Verhoeven ugyanazt csinálja, mint alteregóként is tételezhető főhőse, azaz szexszel csábítja be a közönséget, és tehetsége is van hozzá - a film kasszasiker volt Hollandiában.

 

Török gyümölcs

Jan Wolkers regényén alapuló, 1973-as második rendezését minden idők legsikeresebb, sőt legjobb holland filmjének tartják, amit akkoriban három és fél millióan láttak Hollandiában (minden negyedik ember), és Oscar-díjra is jelölték a legjobb külföldi filmként. Ennek a filmnek már nem központi témája a szex, de azért bőven jut belőle ebbe a Kifulladásig-ot idéző, 68-ból és a hippikorszakból kiábrándult, tragikus románcba. Rutger Hauer szerelmi csalódásból lábadozó, bohém szobrásza falja a nőket a filmben, nem is igazán válogat köztük, szerelembe pedig a gyönyörű Monique van de Ven szintén igencsak szabados karakterével esik, szexualitásuk pedig épp annyira kendőzetlenül realisztikus, mint amennyire erotikus. A film kiváló operatőre, az utóbb sikeres hollywoodi karriert befutott Jan de Bont valósággal beleszeretett a színésznőbe, tizenöt évig voltak házasok.

 

Forró verejték

Rutger Hauer és Monique van de Ven kapcsolatára épített Verhoeven a Neel Doff emlékiratain alapuló 1975-ös, kosztümös életrajzi filmjében is. A XIX. század végén játszódó filmben a koldusszegény, de gyönyörű hősnő prostituáltnak áll, ami nem is hoz gyökeres változást az életébe, mivel addig is lépten-nyomon kihasználták a férfiak. Egyszerre túlélési stratégia és egyfajta kollektív bosszú a megerőszakolt hősnő részéről a munkásmozgalmi aktivitása, ami viszont csak csalódást hoz neki. A rendező és múzsája ezúttal sem spóroltak a szexszel és a meztelenséggel, részben ennek is köszönhető a film kasszasikere: Verhoeven ismét az adott év legsikeresebb és legjobb holland filmjét rendezte meg, egyben akkor ez a film volt minden idők legnagyobb költségvetésű holland filmje.

 

Spetters

Bár Verhoeven a Futás az életért című 1977-es, szintén nagy sikert aratott világháborús filmjéből sem hagyta ki az (egyik) védjegyének számító szexet és meztelenséget, az 1980-as Spetters-ben nagyobb szerepet kap az itt bemutatkozó új Verhoeven-múzsa, a (változatosság kedvéért) gyönyörű Renée Soutendijk viszonya a három fiatal férfihőssel. A színésznő amellett, hogy megmutatja a bájait (pl. amikor elveszi Maarten Spanjer karakterének szüzességét), egy meglehetősen explicit, nemcsak női, de férfi meztelenséget is felvonultató szexjelenetben is szerepel, Hans van Tongeren péniszét izgatja kézzel. A Verhoeven korábbi munkáihoz hasonlóan merész és kompromisszummentes film még a hollandoknál is túlzásnak számított, és bár a kasszáknál sikeres lett, hozzájárult ahhoz, hogy a rendező páriává vált szülőhazájában, és Hollywoodba költözött.

 

A negyedik férfi

Még Hollywood előtt, 1983-ban mutatta be Verhoeven A negyedik férfi című thrillert, amiben Renée Soutendijk immár nem szorul háttérbe három férfi mögött: hasonlóan ördögi, talán a szó szoros értelmében boszorkányos femme fatale ebben a filmben, mint később Sharon Stone az Elemi ösztön-ben, ami e film hollywoodi változataként is értelmezhető. Michael Douglas helyett Jeroen Krabbé alakítja a férfi főszerepet, egy írót, aki egy rejtélyes nő bűvkörébe kerül. Különösen emlékezetes és botrányos köztük a szexjelenet, amiben Jeroen Krabbé szeretkezik Renée Soutendijkkel.

Cikkünk folytatódik, lapozzon!