91 éves korában eltávozott idősebb Matolcsy György, akinek neve örökre összeforrt a magyar animáció történetével – a Pannónia Stúdió alapítójaként és vezetőjeként, producerként, de elméleti szakemberként (filmtörténészként és esztétaként) is óriási szerepe volt a hazai animációs művészet világraszóló sikereiben.

Neve hosszú éveken keresztül egyet jelentett a magyar rajzfilmmel  – kezdte 1971-ben a „magyar rajzfilm atyjaként" aposztrofált Macskássy Gyula (1921-1971) búcsúztatását. Matolcsy György neve éppúgy elválaszthatatlan a magyar animáció remekművekben és nemzetközi sikerekben gazdag történetétől, mint az első magyar mese-rajzfilm, A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951) rendezőjéé.   

Idősebb dr. Matolcsy GyörgyForrás: Jóború Adél/A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál Facebook-oldala

Sőt. A hosszú ideig a magyar animációs film fellegváraként működő Pannónia Film-, Rajz- és Animációs Stúdió egyik alapítójaként (1957) és több évtizeden át (1959-től 1995-ös nyugdíjazásáig) a vállalat animációs stúdióvezetőjeként az eredetileg jogász-közgazdász végzettségű (de a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára is járó) Matolcsy György nem csupán meghatározó személyisége volt a magyar animációnak, de egyenesen 

oroszlánrészt vállalt abban, hogy a félévszázados lemaradásból indult magyar animációs filmgyártás rövid idő alatt nemzetközileg elismert, Oscar- és cannes-i Arany Pálma-díjakkal kitüntetett művészeti sikerágazattá nőjön. 

Matolcsy György már a "kezdetekkor" jó érzékkel ismerte fel, hogy az animációt illetően „az értékes egyúttal népszerű is, vagyis e területen a nagyközönség és a jó művészet között nincs szakadék" – stúdióvezetőként pedig e felismerés szellemében törekedett az alkotói, tematikai és technológiai (rajz-, báb-, tárgymozgatott film) sokszínűségre és vezető művészei számára biztosította a művészi szabadságot (ami a kor politikai viszonyai mellett korántsem volt könnyű feladat). 

A "sokféleség dialektikus egysége" – ahogy az eltérő látásmódú egyéniségek és az animáció formagazdag természete közötti kapcsolatot nevezte – rövid időn belül hagyománnyá lett az újszerűséget is folyamatosan támogató Pannónia Stúdióban, amely legalább három évtizeden át ontotta magából a remekműveket.

Matolcsy irányítása alatt a Pannónia rendkívüli gyorsasággal, már az 1960-as évek elejére az egyik legszabadabb és kiemelkedő nemzetközi sikereket produkáló alkotói műhellyé vált – kezdve a sort Macskássy Gyula és Várnai György Párbaj (1960) című rajzfilmjével, amely elnyerte a cannes-i zsűri különdíját.

A hatvanas évek közepén pedig beköszöntött az aranykor, olyan művészek felkarolásával, mint Jankovics Marcell, Kovásznai György, Szoboszlay Péter, Mata János, később pedig Gémes József, Richly Zsolt, Szabó Sipos Tamás, Reisenbüchler Sándor vagy Vajda Béla, illetve a bábanimátor Fóky Ottó és Imre István.  

Mesék a művészet világából (1965, r.: Kovásznai György)Forrás: Filmarchívum

A hatvanas évek elején ugyanakkor azt is kiharcolta a stúdióvezető Matolcsy György, hogy az akkor már tucatnyi állandó alkotócsoport az egyedi animációk és reklámfilmek mellett munkához jusson a televíziónál (ezzel is fenntartva a mennyiség és minőség folyamatos bővülését, valamint hogy a stúdió leszakadhasson a közvetlen állami szubvenciós köldökzsinórról). A Pannóniánál kezdődött a hazai sorozatfilmek gyártása, először 1963-ban Macskássy Gyula Peti-sorozatával, majd egy évvel később Nepp József és Jankovics Marcell ötletéből (de mellettük Dargay Attila, Macskásy Gyula vagy Ternovszky Béla epizódrendezésével) kiindulva sorra készültek a népszerű Gusztáv-filmek, az évtized végén pedig megkezdődtek a Nepp József, Ternovszky Béla és Romhányi József "teremtette" Mézga család kalandjai.

A hatvanas évek végére elérte, hogy az Iparművészeti Főiskolán (ma MOME) elinduljon a szakemberképzés, a budapesti székhely mellett szülővárosában, Kecskeméten, illetve Pécsett is alkotóműhelyeket hozott létre, és kitartóan küzdött az első egészestés rajzfilm, a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára "időzített", Jankovics Marcell rendezte János vitéz (1973) megszületéséért.

A János vitéz a magyar animáció addigi történetének legnagyobb vállalkozásának számított – és addigi legnagyobb sikerének is (fél év alatt egymillióan látták), ami bizonyította a kételkedők számára, hogy a műfajra igény van a moziban (ezt az igényt ugyanis a kísérőfilmként vetített rövid alkotások, de még a televíziós sorozatok esetében is mindaddig nehezebb volt megbecsülni).

Ternovszky Béla, Jankovics Marcell és Matolcsy György a Pannónia FilmstúdióbanForrás: Film, Színház, Muzsika/Arcanum

A János vitéz bemutatása után az egészestés rajzfilmek gyártása is folyamatossá vált – két évtizeden át, Matolcsy György nyugdíjba vonulásáig mintegy kéttucatnyi alkotás született, köztük olyan filmekkel, mint a Dargay Attila rendezte Lúdas Matyi (1977) és Vuk (1981), Jankovics Marcell vitathatatlan remekműve, a Fehérlófia (1981) vagy a Ternovszky Béla rendezte Macskafogó (1986).

Mindeközben a rövid animációk sorra nyerték a legrangosabb nemzetközi elismeréseket – a teljesség igénye nélkül csupán három filmet kiemelve: Jankovics Marcell Küzdők (1977) és Vajda Béla Moto perpetuo (1980) című alkotásait Cannes-ban Arany Pálma-díjjal tüntették ki, Rofusz Ferenc A légy című 1980-as rajzfilmje pedig első magyar alkotásként nyert Oscar-díjat. 

A nyolcvanas évekre a Matolcsy György vezette Pannónia Stúdiót a világ öt legnagyobb animációs stúdiója között emlegették – ráadásul a stúdió ekkorra már a tévés munkáknak, a nemzetközi forgalmazásnak és a bér-, illetve koprodukciós munkáknak köszönhetően jóformán önfenntartóvá vált, vagyis Matolcsy  kiváló érzékkel szorította az állami dotációt a minimumra, megteremtve egy valódi, piaci alapokon működő, de az alkotók egyéni művészi szempontjait is szem előtt tartó (sőt, a piaci bevételeket a műhelymunka szolgálatába állító) filmvállalatot  (nem véletlenül választotta a Nemzetközi Animációs Filmszövetség ebben az időben főtitkárává).

Matolcsy György nemcsak gyakorlati, de elméleti szakemberként is rengeteget tett a magyar animációért. Több egyetemen tanított, filmtörténeti és esztétikai tanulmányai pedig megkerülhetetlenek a műfaj hazai szakirodalmában – írásait olvasva ráadásul végtelenül szerény személyiségébe is bepillantást nyerhetünk: soha nem önmagát, hanem a vizsgált problémát helyezte előtérbe, amelyet tárgyilagosan és precízen, mégis szenvedéllyel közelített meg, de sem a szenvedély, sem személyes ízlése nem homályosította el éleslátását.

Nagyon jó barátja volt Hankiss Elemér, aki elméleti kutatásaihoz is sok segítséget nyújtott.

A 91 évesen elhunyt Matolcsy György egész életét a szeretett műfajnak szentelte – s azok a szavak, amelyekkel ő méltatta néhai barátját, Macskássy Gyulát, rá ugyancsak érvényesek: neve egyet jelent a magyar animáció történetével.