James Wan rendező két Aquaman-film között visszatért a horror műfajához, de sajnos ezúttal csak egy gyengébb darabbal rukkolt elő. Az Eleven kór azonban a legnagyobb jóindulattal is csak bűnös élvezetnek nevezhető, de inkább bűnös, mint élvezhető darab.

Sajnos számtalan logikai bukfenc övezi James Wan (Fűrész, Insidious, Démonok között) legújabb filmjét, az Eleven kór-t, amivel a rendező egy aquamanes kaland után újra egy horrorfilmhez adta a nevét. Azon belül is ezúttal a testhorrort boncolgatja, de sajnos sikertelenül: a filmjeire jellemző borzongás elmarad, helyette inkább az unalom érzése uralja a filmet.

Annabelle WallisForrás: Collection ChristopheL via AFP/© Warner Bros. - Atomic Monster - Boom Entertainment - Boom! Studios - New Line Cinema - Starlight Culture Entertainment/Warner Bros. - Atomic Monster -

Az Eleven kór-ban egy hangulatos, de talán túl sok mindent is eláruló nyitány után egy harmincas nő, Madison (Annabelle Wallis) kálváriáját ismerhetjük meg. Madison több vetélés után újra terhes, barátja viszont nemcsak lusta fickó, de fizikailag is bántalmazza a terhes nőt. Az egyik ütés miatt Madison csúnyán beveri a fejét, aznap este pedig egy sötét alak megöli a férfit, majd a nőt is megtámadja. Madison elvetél, majd bizarr éber álmai lesznek a sötét alakról, amint másokat öl meg. Azonban kiderül, hogy ezek nem álmok: Madison valódi gyilkosságokat lát, amiket minden jel szerint a képzeletbeli gyerekkori barátja, Gabriel követ el. 

A gond az, hogy a film - bár nem remake, reboot vagy folytatás - egyáltalán nem eredeti, sőt. Aki olvasott egy bizonyos Stephen King-könyvet, esetleg látta belőle a filmváltozatot, valószínűleg gyorsan rájön, mire megy ki a játék, és szinte végig unatkozni fog (ebben az esetben már a cím leírásával is lelőném a fordulatot). De tovább megyek: az Eleven kór elemeit (bántalmazott nő, örökbefogadott, rejtélyes múltú gyerek, elhagyatott klinika, az utolsó utáni pillanatig szkeptikus zsaruk stb.) számtalan más horrorfilmben láthattuk már, nem csak ebben a bizonyos történetben.

Minimális háttértudással is gyorsan ki lehet következtetni, hogy mi a magyarázat a látottakra. Igazából a fordulat annyira gyenge, hogy a néző el is gondolkodik, hogy vajon tényleg annak szánták-e. Mindenesetre a befejező jelentsor az, amin végleg elvesztít mindenkit a film: inkább nevetséges, mintsem félelmetes végjáték követi a nagy leleplezést, és a logikát is látványosan félredobják.

Annabelle WallisForrás: Collection ChristopheL via AFP/© Warner Bros. - Atomic Monster - Boom Entertainment - Boom! Studios - New Line Cinema - Starlight Culture Entertainment/Warner Bros. - Atomic Monster -

James Wan láthatóan elemében van, menti a menthetőt, de a történet gyengeségét az ő dinamikus rendezése sem tudja elfedni.

Sajnos az összképen a néhol tényleg fojtogató atmoszféra és egy-egy érdekes vizuális megoldás sem segít. Pár jobban sikerült pillanat nem feledteti azokat a megmagyarázhatatlan furcsaságokat, amiket a foghíjasan megírt forgatókönyv okoz. A legtöbb gyomorgörcsöt a film eleje váltja ki, az a nagyon is realitások talaján mozgó jelenet, amiben egy terhes nőt üt meg újra és újra a párja, utána viszont gyorsan bekövetkezik a lejtmenet.

A borzongásra vágyók inkább kerüljék el!