A Magyar Passió Eperjes Károly első filmrendezése, amellyel a magyar történelem egyik fontos tragédiájára hívja fel a figyelmet. A Kossuth-díjas színművész munkáiról, új filmjéről, benne közel 12 ezer szerzetes elhurcolásáról, annak '56-ra és máig ható következményeiről beszélt a Metropolnak adott interjújában.

Eperjes Károly Kossuth-díjas színművésszel a Pokorny József Sporttelepen találkozott a Metropol, mialatt hatéves unokájával a legutóbbi Fradi-öregfiúk meccset nézték. A színész a lapnak elmondta, unokája nemcsak a focimeccsekre, hanem első filmes rendezése, a Magyar Passió premier előtti vetítésére is elkísérte őt. A film november 4-től látható a mozikban.

Nagyon jó társaság!

Eperjes Károly kötetlenül mesélt a gyerekkoráról, többek között az is kiderült, miért lett belőle Fradi-drukker. Dózsa-drukkernek indultam, mert gyerekkoromban a haverok mind a Dózsának drukkoltak. Akkoriban a Fradi meg a Dózsa volt nagyon jó. Hegykőn, ahol laktunk, nekünk volt először televíziónk. Nálunk nézték a meccseket a jobboldaliak, a helyi pártházban pedig, aki befért. Otthon, mi gyerekek az asztal alatt hasaltunk, úgy néztük a tv-t, mert tele volt a szoba. Amikor édesapám – aki pedagógus volt, Isten nyugosztalja – meghallotta, hogy a Dózsának drukkolok, odahívott: Karcsi, gyere csak ide! És sorolta: a pap nagybátyád, a nagyapád, én: mind Fradi-drukkerek vagyunk, különben is becsületes, keresztény, magyar gyerek a Fradinak drukkol! Na, a második félidőben már a „Hajrá, Fradi!"-t fújtam. Hú, mit kaptam a barátoktól: Szemét áruló!" - mondta a színész.

A foci fontos szerepet kapott az életében. Nemcsak játszik, hatéves unokájával rendszeresen járnak a meccsekre is.

Színész a pályán

A Pesti Magyar Színházban újítjuk fel a Rómeó és Júliát és a Legyetek jók, ha tudtokot, illetve a Peer Gyntöt még egyszer játsszuk Komáromban és Sopronban, ahol a Szent Ferencre is készülünk. Az osztályommal Kaposváron végre nem online vizsgázunk. És november 4-től megy a mozikban a Magyar Passió - válaszolta arra a kérdésre, hogy mit csinál monstanság.

Szerettem volna ezt, ha nem is megúszni, de elkerülni, mert rendezni és játszani is, az kétszer 100 százalék, de könnyen előfordulhat, hogy csak kétszer 50 százalék lesz belőle. Nagyon sok remek kollégának felajánlottam, de mindenki azt felelte: ez a tied, Szami. Minden próbálkozásom ellenére, így végül rám maradt mindkét feladat, és igyekeztem mindegyikben 100 százalékosan helytállni. Mondhatom, hogy a többiekkel is így volt, a saját feladatával, mindenki 100 százalékosan odatette magát, és végül 31 nap alatt leforgattuk a filmet, miközben én magam is kétszer voltam covidos" - mondta.

"Egy AVH-s a főszereplő, úgy mondanám, hogy én a központi figurát játszom benne. Óriási erőforrás, megerősített, örömet és békességet adott. A lélek küzdelme, a szeretet győzelme nem hagyja hidegen az embert" - mesélte a szerepéről.

Mind a három helyes magyar identitású film, de nemcsak magyar, hanem egyetemes is. Nagyon örülök, hogy ez a film elkészült. Szívből ajánlom mindenkinek, mert nagyon szép. Emellett igaz történet: majdnem 12 ezer szerzetest likvidáltak egyetlen éjszaka, 1950. június 8-án. Volt, aki külföldre menekült, volt, aki börtönben halt meg, volt, akit beszerveztek, civil pályára ment, mindenféle volt. Erről eddig nem volt szó a történelemkönyvekben. Úgy tudom, eztán lesz - mondta, mit gondol az Eldorádó, a Hídember és most a Magyar Passióról – ahol a személyes és az egyetemes, a kereszténység és magyar sors egybeér. 

Olyan ez nekünk, mint a lengyeleknek Katyni. Ha kivesznek egy katolikus intelligenciát, 12 ezer embert a társadalomból, az mind a kórházakban, mind az iskolákban, egyetemeken meglátszik. Ez borzasztó dolog. Hiányukat a mai napig érezzük a bőrünkön. Szerintem '56 is másként történhetett volna, ha nem csak tömegként bolyonganak ott, igazi közösséggé válhattak volna, ha ott lett volna vezetőként az élükön egy jó pap, szerzetes, de hát ők bent ültek a börtönben vagy éppen kiverték őket."