100 éves lenne Telly Savalas

Kelly hősei

Száz évvel ezelőtt (1922. január 21-én) született Aristotelis Savalas, azaz Telly Savalas – neve összeforrt a Kojak című tévésorozattal, és olyan filmeket tett emlékezetessé jelenlétével, mint Az alcatrazi ember, A világ legszebb története,  A halál 50 órája, a Mackenna aranya, A piszkos tizenkettő vagy a Kelly hősei.

Manapság már presztízs az A-kategóriás színészek számára, ha tévésorozatban szerepelhetnek, de fél évszázaddal ezelőtt sokkal inkább a mozikarrier megtorpanását jelentette, ha sikeres hollywoodi produkciók vagy kisebb közönség érdeklődésére számot tartó, de annál nagyobb kritikai elismeréssel övezett független filmek ünnepelt színészei (elsősorban megélhetési okokból) hirtelen tévészériák főszereplőjeként tűntek fel. A két Oscar-díjra jelölt, John Cassavetes filmjeiben remeklő Peter Falk például hallatlan népszerűségre tett szert a Columbó-val (1971–2003), de a tévényomozó örökké gyűrött ballonkabátját nem tudta már levetni magáról, a dörzsölt detektív olcsó szivarfüstje ködbe borította jobbnál jobb filmes alakításait – az átlagnéző emlékezetében ugyanis elsősorban Columbóként létezik.

Ahogy egy másik kiváló karakterszínész, A vágy villamosa Oscar-díjas mellékszereplője, az "üllőorrú" Karl Malden filmkarrierjére is árnyékot vetett a népszerű krimisorozat, a San Francisco utcáin (1972–1977), mert míg a szériában a társát alakító fiatal Michael Douglas számára a tévékrimivel szerzett népszerűség ugródeszkát jelentett a hollywoodi filmkarrierhez, addig az akkor már hatvanas éveiben járó Malden karrierjében a sorozat sokkal inkább a parkolópályát jelezte.

És ott van a görög bevándorlók gyerekeként Garden City-ben született Telly Savalas, aki 1973 és 1978 között 117 alkalommal játszotta el a Kojak című krimiszéria címszerepét, az ugyancsak görög származású, nyalókafüggő nyomozót. Karrierje elején még Oscar-díjra jelölték, sikerfilmekben játszott, majd a hetvenes évek után néhány kivételtől eltekintve (mint amilyen az 1979-es Poszeidon kaland, amelyben Malden is feltűnik) főként tévéprodukciókban szerepelt, de itt is meghatározó volt Kojak: 1985 és 1990 között hét egész estés tévéfilmben alakította ismét legismertebb szerepét (és ugyancsak a tévé számára készült legismertebb filmje, A piszkos tizenkettő két folytatása, amelyben eredeti szerepével ellentétes karakterként vezeti a náci tisztek gyilkolására kiképzett börtönkülönítményeket).

Kojak (Telly Savalas) Forrás: CBS

Savalas esetében ugyanakkor sokkal inkább a hollywoodi filmezés jelentett kitérőt az 1959-től 1993-ig tartó televíziós pályán – amelynek beindulása részben a véletlen, pontosabban a második világháború műve.

Az ötgyermekes család második fiát 19 éves korában sorozták be, 1941 és 1943 között szolgált a második világháborúban az amerikai hadsereg egészségügyi kiképző ezredében, ahonnan tizedesi rangban szerelt le, miután megsérült egy autóbalesetben. Több mint egy évet töltött kórházban, majd még mindig a hadsereg kötelékében rádió- és televíziógyártást tanult. Közben a Columbia Egyetem orvosi karára is beiratkozott, ahol végül 1946-ban pszichológusi diplomát szerzett – és friss végzettségével, valamint a hadseregnél szerzett tömegkommunikációs bizonyítványával kezdett az ABC tévétársaságnál dolgozni, először a külügyminisztérium által támogatott Your Voice of America című műsor hírszerkesztőjeként és bemondójaként, később a legkülönbözőbb tematikájú műsorok producereként (Gillette Cavalcade of Sports), illetve rendezőjeként (Report to New York).

Színészi karrierje 1958-ban indult, amikor az Armstrong Circle Theatre című műsorfolyam szerkesztői megkérdezték, nem tudna-e európai akcentussal beszélő színészt ajánlani, s mivel senki alkalmasat nem talált, magára vállalta a szerep eljátszását. A nem várt sikeren felbuzdulva egyre bátrabban színészkedett különböző tévéműsorokban (Sunday Showcase, Naked City, Acapulco), mígnem 1961-ben kisebb szerepet kapott a valós eseményeken alapuló Mad Dog Coll című maffiafilmben (ebben tűnt fel Gene Hackman is először a mozivásznon) – ő alakította a címszereplő ír-amerikai gengsztert üldöző egyik nyomozót.

Mad Dog Coll (Gene Hackman és Telly Savalas) Forrás: Columbia Pictures

Alakítása annyira meggyőző volt, hogy Burt Lancaster is felfigyelt rá, és beajánlotta maga mellé a John Frankenheimer rendezte A veszettek (1961) című bűnfilmbe, amelyben Savalas megismételte korábbi (és későbbi) rendőrszerepét.

A két korai filmszerep nagyot lendített tévészínészi karrierjén is: 1961-ben már hat különböző műsorfolyamban játszott egyre nagyobb szerepeket (The New Breed, King of Diamonds, Cain's Hundred etc.), majd egy évvel később két komolyabb filmes feladatot is kapott: ő alakította a magánnyomozót J. Lee Thompson sötét, hitchcocki hangulatú thrillerében, a Rettegés foká-ban (a film Martin Scorsese rendezte remake-jéről itt írtunk), és kiszakadva a rendőrszerepből, valósággal parádézott a börtönben Feto Gomezként a megtörtént eseményeken alapuló, Az alcatrazi ember-ben – amelyben ismét Frankenheimer rendezte, ismét Lancaster oldalán (és amelyben ugyancsak játszott Karl Malden is).

A veszélyes bűnözőből a börtönben elismert madárszakértővé vált Robert Stroud életét felelevenítő Az alcatrazi ember-ben Savalas olyan átéléssel és nyers természetességgel alakította a főhős rabtársát, mutatta meg egy gonosztevő emberi arcát, hogy játékáért Oscar-díjra jelölték.

Ennek ellenére hollywoodi karrierje nem ívelt meredeken felfelé – valójában az amerikai filmiparban soha nem volt képes kitörni a mellékszerepekből, ahhoz Európába kellett utaznia, de ott is csak 1969-ben kapta első főszerepét, a Crooks and Coronets című brit bűnügyi komédiában (r: Jim O'Connolly).

Ami a hollywoodi szuperprodukciókat illeti, Telly Savalas mellékszereplőként lett sztár.

Főként 1965 után, amikor a már jócskán kopaszodásnak indult színész leborotválta a maradék haját, hogy tar koponyával játssza el Poncius Pilátus szerepét A világ legszebb története című bibliai filmben (r.: George Stevens).

A világ legszebb története Forrás: United Artists

A teljes kopaszság egzotikusan férfias külsőt biztosított Savalas számára (ahogy kicsivel korábban Yul Brynnernek is) – és a továbbiakban már csak kopaszon állt a kamerák elé, tar koponyája pedig nem csupán különös ismertetőjelévé, de színészi védjegyévé is vált.

Filmkarrierjének közel egy évtizedes – a hatvanas évek derekától a Kojak indulásáig tartó – csúcs időszakában Savalas változatos szerepekben, változatos módon használta kopaszságát: lett tőle egyszerre férfias és komikus, kapzsi és rámenős, kegyetlen és elbűvölő vagy épp perverz és mániákus. Ebben az időszakban forgatta három emlékezetes második világháborús filmjét, A halál 50 órájá-t (1965, r: Ken Annakin), A piszkos tizenkettő-t (1967, r: Robert Aldrich) és a Kelly hősei-t (1970, r: Brian G. Hutton) és két legjobb westernjét, a Skalpvadászok-at (1968, r.: Sydney Pollack) és a Mackenna aranyá-t (1969, r: J. Lee Thompson), valamint alakította a Bond-ellenlábas Blofeldet az Őfelsége titkosszolgálatában című 007-es moziban (1969, r: Peter R. Hunt).

Ugyancsak ebben az időszakban próbált szerencsét kis költségvetésű európai zsánerfilmekben –Charles Bronson mellett játszotta a főszerepet például Az erőszak városa című olasz krimiben (1970, r.: Sergio Sollima), izgalmas mellékszerepet kapott a sci-fi és horror műfaji hibrid Horror Express-ben (1972, r.: Eugenio Martín), James Coburn és Bud Spencer mellett lett az Élet vagy halál című italowestern (1972, r: Tonino Valerii) főszereplője, eljátszotta a banditából lett mexikói függetlenségi harcos Francisco Villát a Pancho Villa című westernben (1972, r.: Eugenio Martín), és főszereplője volt a Lisa és az ördög című spanyol-olasz horrornak (1974, r: Mario Bava).

Lisa és az ördög Forrás:Euro America Produzioni Cinematografiche

Majd jött Kojak szerepe, ami jóformán meghatározta életének további karrierjét: az 1973 és 1978 között készült sorozat (majd 1985 és 1990 között főszereplőjeként megkapta a legjobb sorozatszínész Golden Globe- és Emmy-díjait, és voltaképp e szériával szerzett közönségsikere és szakmai elismerése miatt került olyan szuperprodukciók sztárgárdájába, mint a már említett Poszeidon kaland, a Földi űrutazás (1978, r.: Peter Hyams), a brit háborús kalandfilm Műgyűjtők és kalandorok előnyben (1979, r.: George P. Cosmatos) vagy később az Ágyúgolyófutam 2. (1984, r.: Hal Needham), hiszen főszerepet (a tévés produkciók mellett) hazájában is jóformán csak kis költségvetésű B-filmekben kapott.

Egy efféle "független filmet", egy horrorba hajló orvosi drámát maga is rendezett, Beyond Reason címmel 1977-ben, amelyben saját magára osztotta a valósággal kapcsolatot vesztő pszichiáter főszerepét – ám a helyenként kifejezetten érzékeny, de összességében felemásra sikerült film végül el sem jutott a mozikba, nyolc évvel később jelent meg a videótékák polcain, s persze a kazetta borítójának szövege is a Kojak-re hivatkozott a rendező-forgatókönyvíró-főszereplő személyét illetően...

Rendezőként és forgatókönyvíróként nem sikerült tehát feltűnést keltenie, de énekesként igen. Sőt, színészi karrierjének is egyik izgalmas pillanata lett, amikor énekesként is meg tudta jeleníteni prózai előadó-művészetének valódi mélységét.

Savalas 1972-ben debütált énekesként This is Telly Savalas... című albumával, zenei pályafutásának legnagyobb sikerét ugyanakkor nem elsősorban jellegzetesen bársonyos, férfias énekhangjának köszönhette: a Bread együttes If című számának nagy részben "elszavalt" átirata lett a legismertebb dala, amellyel meghódította a brit slágerlista csúcsát.

Telly Savalas karrierjének alakulásában – abban, hogy a megélhetést elsősorban a tévében kereste, és számos méltatlan filmet is elvállalt – nagy szerepet játszott, hogy a hozzátartozói és kollégái által melegszívű és folyamatosan jótékonykodó, vízi életmentőként, motorversenyzőként, pókerjátékosként és versenyló-tulajdonosként is tevékenykedő Savalas korán lett népes családjának feje. Étteremtulajdonos apja 1948-ban halt meg, onnantól Savalas lett a család elsőszámú pénzkeresője, akinek gondoskodnia kellett édesanyjáról és négy testvéréről, majd később három feleségétől született hat gyermekéről.

Életének utolsó éveit megkeserítette öccse, George korai halála (az 1985-ben meghalt színész is a Kojak miatt él tovább a tévénézők emlékezetében, ő alakította ugyanis "Fürtöskét"), majd legfőbb bizalmasa és barátja, édesanyja elvesztése (1988). A lelki traumák miatt a színész szervezetében is elindultak a káros sejtfolyamatok: Telly Savalas 1994. január 22-én halt meg, hólyagrákban, egy nappal a 72-ik születésnapja után.