Udvaros Dorottya meztelenül, pisztollyal kezében fenyeget Bezerédi Zoltán és arra kényszeríti, hogy operett-dalokat énekeljen. Makk Károly ugyanakkor kénytelen volt lengyel színésznőket felkérni arra, hogy leforgathassa a magyar filmtörténet első leszbikus szexjelenetét, kizártnak tartotta ugyanis, hogy a magyar színésznők között találna bárkit, aki főszerepet vállalna az akkoriban rendkívül provokatívnak számító alkotásában. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban a cenzorok szigorúsága jól érzékelhetően enyhült, a rendezők pedig ki is használták mindezt.

A nyolcvanas évek bizonyos értelemben enyhébb diktatúrájában a szexualitás egyre kevésbé számított tabunak, a filmesek pedig ezt ki is használták. A kor legismertebb színésznői közül sokan nem szégyenlősködtek a vásznon, a listánkban szereplő nevek mellett levetkőzött mások mellett Esztergályos Cecília a Kojak Budapesten-ben, Frajt Edit az Ideiglenes paradicsom-ban, Básti Juli a Kettévált mennyezet-ben, Fehér Anna a Széphistóriá-ban, Kubik Anna az Első kétszáz évem-ben vagy Nagy-Kálózy Eszter Az utolsó kézirat-ban.

Kifejezetten izgalmas azonban, hogy a sok meztelenség miatt úgy tűnik, a korszak filmjei azt az érzést keltik a nézőben, mintha a hosszú évtizedeken keresztül elfojtott társadalmi frusztrációk törtek volna fel hirtelen. Bár Tímár Péter az Egészséges erotiká-ban vagy Bacsó Péter a Te rongyos élet!...-ben óvatosan bírálgatta a szocialista rendszert, annál több nyomasztó melodráma készült a sötét történelmi korszakok miatt is félresiklott emberi kapcsolatokról.

Bánsági Ildikó - Bizalom (1980)

Szabó István művészetének visszatérő eleme volt a rendszerváltás előtt, hogy a történeteiben korábbi politikai berendezkedésekre átültetve fogalmazott meg a saját jelenében is érvényes társadalomkritikát. Ezt tette a Bizalom-ban is, amely a második világháború végén játszódik, a főszereplőjének (Bánsági Ildikó) pedig illegalitásba kell vonulni, miután orvos férjét államellenes tevékenység miatt letartóztatják. Az asszony új személyi iratokat kap, az Erdélyből menekült Bíró János (Andorai Péter) feleségének kell kiadnia magát. A férfit végtelenül gyanakvó a nővel szemben, hiszen szintén számtalan alkalommal megcibálta őt is a politika.

A film erre a bizalmatlanságra épít: soha nem tudjuk, hogy a szomszédok vagy éppen a bolti eladók elejtett félszavai őszinteségből és érdeklődésből fakadnak-e, vagy a környezetükben mindenki folyamatosan le akarja leplezni őket. A férfi üldözési mániája pedig szép lassan a nőt is megfertőzi, ez az állandó fenyegetettség pedig ellehetetleníti, hogy a két fél között igazi bizalom épüljön ki. Szabó István túlzás nélkül bergmani mélységeket jár meg, ahogyan elemezi ezt a különös kapcsolatot, nem véletlenül nyerte el 1980-ban a Berlini Filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó díjat, de az alkotást Oscar-díjra is jelölték – ezt végül akkor nem kapta meg, két évvel később azonban neki ítélték a szobrot a Mephisto-ért.

BizalomForrás: MNFA

Ebben a feszült légkörben a szexualitás inkább egyfajta pillanatnyi, görcsös egymásba kapaszkodásként jelenik meg a két fél között, az intimitás az állandó szorongásban egy pillanatra láthatatlan védőburokként szolgál csupán, hogy aztán az rögtön el is párologjon és ismét bekoptasson a félelem.

Tallós Rita - Cha-cha-cha (1982)

Kovácsi János rendezését több helyen hasonlítják a Megáll az idő-höz, azonban bár itt is az ellenkultúráért, azaz esetünkben a hatvanas évek beat-zenéjéért rajongó fiatalokat láthatunk és az ő mindennapjaikon keresztül szűrődnek be – elsősorban a szülői karaktereken keresztül – az aktuálpolitikai problémák és a mindennapok valósága, a Cha-cha-cha sokkal gyengébb film. 

A film főszereplője egy átlagos, visszahúzódó, gátlásos gimnazista srác, Ernő (Rudolf Péter), aki a kortárs könnyűzenéből merít erőt és cigarettázással próbál tekintélyt kölcsönözni magának a felette járó, nagyobb hangú és vagányabb iskolatársai előtt – azaz tipikusan olyan karakterről van szó, aki élhetne bárhol és bármikor az elmúlt száz évben szerte a világ nyugati féltekéjén. A fiú problémája is mindennapi: reménytelenül szerelmes az iskola legnépszerűbb lányába, tipikus széplelkű kamaszként pedig verseket írogat neki. Azaz a film egy átlagos felnövéstörténetként indul, amelyek mindig azt mutatják be, hogy miként lepleződik le a tizenévesek előtt fokozatosan a felnőttek világa. A filmben például ilyen az a jelenet is, amelyben az esküvő ceremóniamestereként fárasztóan és tenyérbemászóan jópofáskodó és tudálékos tánctanárról egyszer csak lehull az álarc és kiderül: valójában halálosan unja a szerepkörét.

A forgatókönyv azonban a fináléban igencsak műfajidegen módon egy sajátos jelenetet is tartogat a nézőknek. A főszereplőnek a tánciskolában lehetősége lehetősége nyílik felkérni a plátói szerelmét néhány lépés erejéig. Nem sokkal később vidáman indulna hazefelé, de az idősebb barátai elráncigálják a közeli parkba, ahol sokként éri, hogy a szíve választottja részegen egymás után közösül a viháncolva röhögő fiúkkal. Ernő így egy csapásra kiábrándul a nőből és azokból a srácokból, akiknek barátságára áhitozott. 

Cha-cha-chaForrás: Filmarchívum

Tehetetlen haragjában és csalódottságában verekedni kezd, persze őt verik meg a többiek, méghozzá brutálisan, hogy aztán hazaérve az őt számonkérő apja lendülő kezét elkapva végre egyszer valóban kiálljon önmagáért.

A tiniromantikáról és a gyermeki illúziók hazugságairól tehát kegyetlen és torokszorító élményt ad a film, olyat, amellyel nagyon kevés alkotásban találkozhatunk – nem csak itthon, de szerte a világban is. Az jelenet legalábbis garantáltan örökre beleég a retinája, amelyben Rudolf Péter először a széttár lábbal fekvő Tallós Rita vaginájára pillant (a felvételt testdublőrrel oldották meg Tallós Rita állítása szerint), majd egy pillanattal később az arcát láthatjuk, ahogyan kéjesen és bódultan a kamerába nevet.

Cha-cha-chaForrás: Filmarchívum

 

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!