Michael Bay megfilmesítette a GTA-t anélkül, hogy engedélyt kért volna

Rohammentő
Vágólapra másolva!
Egy dán filmnek a remake-jével jelentkezett Michael Bay, azonban ha északi drámát és melankóliát várunk, akkor garantáltan csalódni fogunk: a rendező nem hazudtolta meg magát: a Jake Gyllenhaal főszereplésével készült Rohammentő egy videóklipes stílusban levezényelt buta, ennek ellenére egészen szórakoztató akciófilm.
Vágólapra másolva!

Michael Bayt sokan a világ legrosszabb rendezőjének tartják, ami talán igazságtalan egy olyan világban, ahol mások mellett Uwe Boll vagy a néhai Ed Wood is tevénykedhetett, de az említett kollégáinál mindig sokkal jobb anyagi lehetőségekből gazdálkodhatott, hogy aztán ízléstelen, giccses és szirupos látványosságokra pazarolja el a belé fektetett bizalmat.

Rohammentő Forrás: UIP-Duna Film

Pedig tud, ő ha akar, főleg, ha rövidebbre van húzva a póráz: a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúkat?-at annak idején mindössze 19 millió dollárból forgatta le, mégis egész pofás akciófilm lett, de az első nagyobb költségvetésű produkciója, A szikla is modern klasszikussá vált, később azonban önmaga hatása alá kerülve elkezdte ontani az olyan celluloid-katasztrófákat, mint a Pearl Harbor - Égi háború vagy a Transformers-franchise. A tehetségét azonban nem vesztette el teljesen, mint azt a 2013-as Pain and Gain is bizonyította, ha nem vaskos dollárkötegekkel, hanem a kreativitásával kell érvényesülnie, akkor képes megemberelni magát. És szintén hollywoodi szinten szerény költségvetésből kellett megvalósítani a Rohammentő-t is, ami bár koránt sem a világmegváltó darab, azt, amit ígér, hiba nélkül be is tartja.

Az új rendezése egy tipikus high concept akciófilm, azaz a története egyetlen nagy ötletre épül: két bankrabló egy sikeres balhé után menekülés közben elköt egy mentőautót és túszul ejti az azon szolgáló ápolónőt és az éppen általuk meglőtt, sürgősen ápolásra szoruló zsarut, a hatóságok pedig természetesen nem hagyják csak úgy futni őket, Los Angeles fél rendőrállománya a nyomukba ered.

A szögegyszerű sztorit Bay nem is bonyolítja túl: egy húsz perces előjátékban vázlatosan felskicceli a karaktereket, hogy mégis játékfilmre, ne csak egy maratoni videóklipre emlékeztessen a produkció, aztán beletapos a gázpedálban és onnantól kezdve nincs megállás.

Rohammentő Forrás: UIP-Duna Film

A Rohammentő végig azt a benyomást kelti, mintha a GTA című számítógépes játék nem hivatalos adaptációja lenne, hiszen a főszereplők – akárcsak a bűnözőszimulátor bármelyik tetszőleges epizódjában – bankot rabolnak, az utcán tűzharca keverednek a rendőrökkel, később pedig más gengszterekkel is, kocsit lopnak, majd maratoni autós üldözés veszi kezdetét, amelynek folyamán még át is festik a furgont, hogy lerázzák az üldözőiket.

És mindezt Michael Bay kellő stílusérzékkel és céltudatossággal vezényli le, a produkció azokat a kilencvenes évekbeli akciófilmeket idézi, amelyekre manapság szentimentális könnycseppekkel emlékszünk, mert nem voltak túlbonyolítva, nem finomkodtak erőszakábrázolás terén, a férfiak még férfiak voltak, a súlytalan számítógépes effektek helyett pedig a praktikus trükkökre hagyatkoztak, azaz az autók a forgatás során valóban összetörtek, a lángok pedig a robbanásoknál tényleg felcsaptak, nem csak egy programozó varázsolta azokat a vászonra.

Ezt a régi iskolát követi a Rohammentő is. Egy rövid felvezetéssel szerény kísérletet tesz arra, hogy azonosulni tudjunk az egyik rablóval, hiszen kiderül róla, hogy veterán tengerészgyalogos, aki hiába szolgálta a hazáját, az nem becsüli meg őt, és sürgősen pénzre van szüksége, mert a feleségének orvosi beavatkozásra van szüksége, ezért vállalja a balhét. De a prológust követően egészen a fináléig háttérbe szorul a történet drámai töltete és az akciók kerül a fókuszba.

Ez a sallangmentesség azonban nem feltétlenül tesz jót a filmnek: hiába ülnek olyan remek színészek a volánnál, mint Jake Gyllenhaal és Yahya Abdul-Mateen II, ha a kétdimenziós karakterek között nem alakul az a kémia, mint például a Bad Boys zsarupárosánál – a forgatókönyv szerint bár fogadott testvérek, a szereplők mégis idegennek hatnak a vásznon. A maratoni autósüldözés pedig idővel monotonná válik, annál is inkább, mert lényegében egy olyan road movie-t láthatunk, amely végig egyetlen városban, szürke autópályákon és egyhangú utcákon játszódik.

Rohammentő Forrás: UIP-Duna Film

Az azonban tagadhatatlan, hogy Bay technikai értelemben kihozta a maximumot a szerény negyven millió dolláros költségvetésből, a hangos és látványos akciók azt a hatást keltik, mintha legalább a kétszeresét szórta volna el a forgatás során. És a rendezőnek ezúttal a megalomániáját is sikerült visszafognia, a legtöbb filmjével ellentétben itt nem próbál minden egyes jelenetet végtelenül epikusan és heroikusan tálalni – két centivel persze most is a Föld felett jár, de legalább nem végig a fellegek között szárnyal megrészegülve, mint az ezredforduló óta csaknem minden alkalommal. Az emlékezetes karakterek hiányában még a saját műfaján belül sem fog klasszikussá válni a Rohammentő, de két órára képes visszarepíteni a kilencvenes évek tesztoszterontól duzzadó akciófilmjeinek világába.