A filmrajongók kezdetben bizonyos fokig hálásak lehettek a Netflixnek, hiszen például ha a tartalomszolgáltató nem karolja fel, valószínűleg Martin Scorsese-nek soha nem nyílik lehetősége arra, hogy elkészítse a pályaösszegző művét, Az ír-t, a képregény-adaptációkon szocializálódó fiatalok ugyanis valószínűleg nem váltottak volna jegyet egy három és fél órás gengsztereposzra. De szintén a cégnek köszönhetően kapott jelentős figyelmet Noah Baumbach, már-már Bergman Jelenetek egy házasságból című klasszikusához mérhető mélylélektani drámája, a Házassági történet is. Illetve ők támogatták Enyedi Ildikó berlini Arany Medve-díjas Testről és lélekről című Oscar-jelölt filmjének reklámkampányát is a díjátadó előtt, ahogy a Netflix lett Alfonso Cuarón 2018-as, a velencei filmfesztiválon fődíjas, valamint három Oscar-díjat elnyert Roma című kétségtelen remekművének világpiaci forgalmazója is.
De rögtön hozzá kell tenni: már a nemzetközi színre lépésükkor is ontották magukból a hitvány filmeket és sorozatokat.
A cég pedig látványosan elkötelezte magát az amerikai demokrata kurzusnak és a szélsőliberális, vagy éppen a keresztényellenes ideológiának. Minderre a legjellemzőbb példát az egyik legnagyobb botrányuk jelenti: 2019-ben, a karácsonyi időszakra időzítve rukkoltak elő a Krisztus első megkísértése című brazil szatírával, amelyben melegként ábrázolták Jézust. A Netflixet pedig cseppet sem érdekelte, hogy felháborodott keresztények tömege mondta le az előfizetését.
Az LMBTQ-propaganda azonban nem állt meg itt, sőt, odáig terjedt, hogy még a nyíltan homoszexuális baloldali aktivista RTL Klub-figura, Márki-Zay Péter tanácsadója, Osváth Zsolt is szóvá tette, hogy a Netflix úgy próbálja eladni a produktumait a melegekkel, mint ahogyan a régi hollywoodi filmekben a kutyákkal és a gyerekkel tették.
És valóban feltűnő, hogy a meleg szereplők bármiféle dramaturgiai funkció nélkül tűnnek fel a cég alkotásaiban öncélúan, miként azt a woke kultúrát nyíltan népszerűsítő, A végzős év című vígjátékban is láthattuk. A 2010-es évek közepén még az alkotói szabadság – félig-meddig hamis – pózában tündöklő Netflix mára a szélsőbaloldal politikai szócsövévé vált.
Mindez nemcsak a produkcióikban, hanem azok forgatásán is érezhető: a hónap elején pattant ki például a botrány, hogy szexuális zaklatás miatt kirúgták Frank Langellát Az Usher-ház bukása című Edgar Allan Poe-adaptációból, de kiderült, hogy a 84 éves nagy színészt a csaknem 60 éves karrierjével a háta mögött azért szégyenítették meg, mert egy szerelmi jelenet forgatása közben megérintette a fiatal feleségét alakító színésznő lábát. Langella bocsánatkéréssel és poénokkal is próbálta menteni a helyzetét, de mindez csak olaj volt a tűzre, a film producere azt mondta neki, nem viccelődhet, nem bókolhat, nem érhet hozzá senkihez, mert ez már egy új rendszer, a valós szándékai pedig senkit nem érdekelnek.
A színész joggal érezhette úgy, hogy az eltörlés kultúrájának az áldozata lett, ami véleménye szerint a demokrácia antitézise.
A Netflix hasonlóképpen bánik a saját beosztottaival is: májusban egy hónap leforgása alatt mintegy százötven alkalmazottat rúgtak ki, a tömeges elbocsátást a bevételkiesésükkel indokolták. Utóbbi egyébként valóban igencsak jelentős,
a Netflix 2022 első negyedévében kétszázezer előfizetőt vesztett el, de a jelentés szerint fennáll a lehetősége annak is, hogy a következő negyedévben további kétmillió fogyasztó mondja le a szolgáltatást. A bejelentés hatására rögtön 35 százalékkal be is zuhantak a részvényeik.
A bevételkiesésért azonban csak saját magukat okolhatják: amellett, hogy agresszív politikai propagandát gyártanak, egyre kevesebb figyelmet fordítanak a minőségi tartalmakra, ez pedig igencsak öngyilkos stratégia éppen akkor, amikor egyre jobban kiéleződik a konkurenciaharc a streamingszolgáltatók között. Az HBO Max idén fokozott terjeszkedésbe kezdett, miként a Disney Plus is, de mások mellett az Apple Prime és a Hulu is jelentős konkurenciának számít.
A Netflix a legnagyobb öngólt azonban akkor lőtte, amikor a kórusba beállva a legtöbb nyugati világmárkával karöltve kivonultak az orosz piacról a háború kirobbanása után. Ezzel hétszázezer előfizetőt veszítettek, akik ráadásul be is perelték a céget, és 726 ezer amerikai dollárt követelnek az egyoldalú szerződésmódosítás miatt.
A cég anyagi veszteségei azonban nem indokolhatóak kizárólag a kulturális embargóval: filmjeik minőségi romlása mellett ugyanilyen hangsúlyos a katasztrofális üzleti stratégiájuk is.
A Netflix mindig is a legdrágább streamingszolgáltatónak számított, tavaly ősszel ennek ellenére is árat emeltek. Hazánkban a legolcsóbb előfizetés 2500 forintba kerül havonta, ami első hallásra nem tűnik soknak, de az alapcsomag 480p-s, azaz nagyjából a videókazettákra jellemző képminőséget kínál, ráadásul ezzel az előfizetéssel csak egyetlen eszközön nézhetjük a videókat. 3500 forintért már elfogadható szolgáltatást nyújtanak, de ha ki akarjuk használni az akár egy középkategóriás okostelevízió nyújtotta kép- és hangminőséget, akkor 4500 forintot kell fizetnünk. Összehasonlításképpen: az HBO Max feleennyibe kerül, de ha mindez nem elég, a Netflix idén globális áremelést tervez; az év elején ezt már el is kezdték az Egyesült Királyságban és Írországban, így valószínűleg még 2022-ben nálunk is még drágábbá válik az amúgy is drága szolgáltatás.
Szintén tavasszal jelentette be a Netflix, hogy az áremelés mellett reklámokat is beépítenek az olcsóbb előfizetési csomagokba: azaz, ha valaki nem engedheti meg magának, hogy közel ötezer forintot fizessen a vállalható képminőségű szolgáltatásáért – ami ugye hamarosan még drágább is lesz –, de ragaszkodik a Netflix-előfizetéséhez, azt hamarosan mindenféle reklámokkal is zaklatják majd filmnézés közben.
Ez pedig mindent el is mond a cég állítólagos ,,szociális érzékenységéről".