Top Gun: Tom Cruise megalázta egész Hollywoodot

Top Gun: Maverick
Vágólapra másolva!
Sokan várták az 1980-as évek egyik legnagyobb slágerfilmjének, a Top Gun folytatását– legalábbis az eddigi kimagasló érdeklődés ezt bizonyítja. Az új Top Gun a legerősebb első hétvégi bevételt hozta el Tom Cruise negyven éves karrierjében, és tegyük hozzá, érthető módon, ugyanis az elmúlt évek talán legszerethetőbb és leglátványosabb filmjéről van szó.
Vágólapra másolva!

Tom Cruise-t lehet bírálni a magánélete vagy a szcientológiával kapcsolatos viszonya miatt, de tagadhatatlanul az egyik utolsó klasszikus, nagybetűs hollywoodi filmsztár: azon kevesek egyike, aki ha megjelenik a vásznon, pusztán a kisugárzásával minden tekintetet magára vonz.

Amellett, hogy természetesen nagyon jó színész. Nyilvánvalóan nem véletlenül dolgozott vele Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Steven Spielberg vagy Stanley Kubrick.

Ráadásul, pályatársaival ellentétben nem posztol minden nap fényképeket a közösségi médiában, megőrizve ezáltal a misztikumát, illetve nem játszik sem televíziós sorozatban, sem Netflix-re szánt szánalmas produkciókban, csakis mozifilmben.

Azaz kevés felkérésre mond igent, egy-két kivételtől eltekintve (pl. Trópusi vihar) kizárólag főszerepeket vállal, így minden egyes bemutatója igazi eseményszámba megy.

Top Gun: Maverick Forrás: Collection ChristopheL via AFP/Paramount Pictures

A színész karrierjében az 1986-os, Tony Scott rendezte Top Gun hozta el a nagy áttörést, és jól illusztrálja, mennyire más időket élt Hollywood akkoriban, hogy miután a kasszasikert gyors folytatással meglovagolni igyekvő stúdió újabb felkérésére Cruise nemet mondott, a producerek nem is gondoltak arra, hogy másra bízzák a főszerepet, és hosszú időre lemondtak egy újabb Top Gun-filmről.

Nem lehetnek illúzióink afelől, hogy ha az első rész az elmúlt 10 évben készült volna, akkor egy percig sem parkoltak volna a hangárban a repülőgépek, hanem sorban készülnének az újabb epizódok, függetlenül attól, hogy ki ül a pilótafülkében.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy több mint 30 év után érdemes volt-e ismét harcba küldeni az F-14-eseket. Hiszen, ha lerántjuk a nosztalgiát az eredeti műről, akkor mai szemmel már közel sem olyan acélos a film. Persze, Tony Scott itt kísérletezte ki először a sajátos, egyből felismerhető stílusjegyeit: a filmjeinek nézésekor már a főcím után számolhatjuk a másodperceket, mikor tűnik fel először a csillagsávos lobogó, de stílusának ugyanilyen markáns jellegzetességei a túlszűrőzött képek, a heroikusan, a naplementében menetelő hősök, a drámai jeleneteknél pedig a függönyökön vagy más réseken keresztül beszűrődő sejtelmes fények, amelyek mindig vagányul hatnak a vásznon.

De ugyanígy jellemzőek a rendezéseiben a – nem ritkán tragikus múltat cipelő – macsó férfikarakterek, illetve a száguldás imádata – legyen szó versenyautóról (Mint a villám), sportkocsiról (Az utolsó cserkész), tengeralattjáróról (Az utolsó esély), metróról (Hajsza a föld alatt), vonatról (Száguldó bomba) vagy éppen vadászrepülőkről, amelyek a Top Gun mellett a Revans című filmjében is feltűntek. Ezeket a stílusjegyeket a későbbiekben tökélyre fejlesztette, az 1986-es klasszikusban azonban még nem érezte a mértéket és mai szemmel olykor parodisztikusan hatnak. De nemcsak emiatt nehéz komolyan venni mai szemmel az eredeti Top Gun-t: mióta Tarantino arról beszélt, hogy a felszín alatt a történet arról szól, miként szabadítja fel Tom Cruise karakterének elfojtott homoszexuális fantáziáját Val Kilmer figurája, nem lehet ugyanazzal a szemmel nézni a közös jelenteiket. Főként, miután a Youtube-on valaki Tarantino teóriájának megfelelően (mérsékelt ízléssel és vicceskedve) újravágta a film előzetesét:

De Tom Cruise nem csak a színjátszáshoz ért, hanem ahhoz is, miként kell megszólítani a legszélesebb nézőközönséget, az 1996-ban bemutatott Mission: Impossibe óta rendszeresen produceri minőségben is részt vesz a sikerfilmjeiben. És a munkái során soha nem a könnyebbik utat választja: színészként rendszeresen az életét kockáztatja, mert ragaszkodik hozzá, hogy a legveszélyesebb jeleneteket is kaszkadőr nélkül oldja meg, de ugyanez a mentalitása érvényesül a forgatás egyéb részeiben is. A Top Gun: Maverick-et eredetileg 2019-ben mutatták volna be, de ő maga halasztotta el a premiert arra hivatkozva, hogy néhány trükkel még nem volt elégedett, aztán amikor nem sokkal később a járvány miatt bezártak a mozik, hallani sem akart arról, hogy a produkció valamelyik tévénél kössön ki. És nem csak a nagyvászon szeretetében konzervatív:

a film legnagyobb erőssége, hogy amit lehetett, praktikus trükkökkel oldottak meg, nem számítógépek által generált repülők röpködnek, hanem valódi gépek, ezáltal pedig az akciók valódi súllyal bírnak.

Top Gun: Maverick Forrás: Collection ChristopheL via AFP/© Paramount Pictures - Skydance Media - Jerry Bruckheimer Films - Tencent Pictures - TC Productions/Paramount Pictures - Skydance Me

És bár Tony Scott öngyilkos lett 2012-ben, Joseph Kosinski tökéletes utódjának bizonyult. Nem egy rendezőzseni, nem rendelkezik egyedi látásmóddal vagy stílusjegyekkel, de kiváló szakemberként képes nagyszabású blockbusterek levezénylésére: bizonyította ezt mások mellett a szintén Cruise főszereplésével készült Feledés-ben vagy a Tron: örökség-ben is. Azaz egy végtelenül profi és megbízható rendező, ugyanakkor nem olyan nagy nevű szakember, hogy a híresen kontrollmániás Tom Cruise producerként ne tudná érvényesíteni az akaratát.

A maximalizmus pedig a film minden pillanatán érezhető: amellett, hogy az akciókat szétfeszíti az adrenalin, a készítők aprólékosan ügyeltek minden apró részletre.

A történetben az első rész főszereplője azt a feladatot kapja, hogy képezzen ki egy csapatot egy különösen veszélyes küldetésre és bár a fiatal pilóták szerepét ráoszthatták volna egyszerű szépfiúkra is (hiszen e karakterek megformálásához nem kell komoly színésziskola), mégis olyan tehetségeket választottak, mint a Whiplash-ben lenyűgöző alakítást nyújtó Miles Teller. És ugyanígy, a nem túl hangsúlyos szerelmi szál kapcsán Cruise kereshetett volna egy manökent is partnerének szerepére, de ő az Oscar-díjas Jennifer Connelly-t kérte fel. És bár a Top Gun folytatására senki sem a drámai pillanatok miatt ül be, a forgatókönyvben a legapróbb karakterek is éppen annyira kidolgozottak, hogy érdekli a nézőt a sorsuk.

A legtöbb lelketlen és sorozatgyártott hollywoodi látványfilmmel ellentétben ezúttal azt érezhetjük minden percben, hogy az alkotók tényleg a szívüket és a lelküket beleadták, évek óta nem láthattunk hasonlóképpen élvezetes akciófilmet.

Top Gun: Maverick Forrás: Youtube/ Paramount Pictures

Tom Cruise pedig a hatvanhoz közeledve sem hajlandó megöregedni: már-már megdöbbentő, hogy még abban a jelenetben sem lóg ki a sorból, amelyikben huszonévesekkel röplabdázik félmeztelenül, de az elképesztő fizikai erőnléte még szembetűnőbb akkor, amikor Val Kilmerrel szerepel együtt; korosztálytársán látni az idő múlását, igaz, Val Kilmer korábban súlyos beteg volt. Cruise viszont úgy tűnik, mintha nem harminchat telt volna el az első rész óta, hanem szinte közvetlenül azt követően forgatták volna.

És bár a Top Gun: Maverick minden erényének dacára azt gondoltuk volna, hogy hidegen hagyja majd a közönséget, hiszen a nyolcvanas évek slágerfilmjeinek felmelegített verziói általában nem érdekelnek szélesebb rétegeket – elég csak megemlíteni a legújabb Terminátor-epizódot vagy a kasszáknál szintén leszerepelt Predator - A ragadozó-t –, de Tom Cruise producerként mindenképp megdöntötte egyéni csúcsát: a film több mint százhúsz millió dolláros bevételre tett szert csak az első hétvégén Észak-Amerikában, ezzel máris a legerősebb első hétvégi nézőszámot produkálta a színész-producer négy évtizedes karrierjében.