Az utóbbi évek egyik legbotrányosabb és legrosszabb filmje, a 365 nap lényegében a nők tárgyiasítását és a szexuális erőszakot legitimálta - az ultraliberális Netflixen. Elkészítették a lengyel film második részét, amely amellett, hogy lényegében egy kétórás szoftpornó, az elődjének az ideológiáját követi.

Egy átlagos lengyel lány a nyaralása során idegen helyen ébred megkötözve. Az előző nap elkábították és elrabolták, a fogva tartója pedig nem más, mint a szicíliai maffia feje. A dúsgazdag férfiról hamar kiderül, már régóta figyeli a nőt, és egészen pontosan 365 napig nem engedi szabadon, hacsak addig a nő bele nem szeret. A thrillerbe illő alapkoncepciótól azt várhatnánk, hogy a lány újra és újra szökni próbál majd, és izgulhatunk, vajon sikerül-e meglépnie a nárcisztikus, megszállott és elmebeteg bűnöző elől, de szó sincs erről.

Barbara Bialowas és Tomasz Mandes rendezése az Alkonyat- és A szürke ötven árnyalata-filmek koncepcióját követi, azaz egy átlagos nő és egy minden szempontból furcsa férfi "szerelméről" szól. És ha azt gondolnánk, hogy az utóbbi két széria silányságát és több szempontból káros mondanivalóját nem lehet fokozni, akkor tévedünk: a Netflix produkciója a legócskább "young adult" történeteket is alulmúlta.

Az szinte elhanyagolható tény, hogy rettenetesen megírt, ügyetlenül eljátszott és halálosan unalmas film volt az első rész, hiszen ami igazán felháborító volt benne, az a mondanivalója.

Romantikus lányregényként adták el ugyanis azt, hogy egy férfi öntudatlan állapotig bedrogoz egy nőt, aztán fogva tartja és anyagi luxussal próbálja kiváltani a szeretetét, valamint szado-mazo szexszel: olyan állatias és abuzáló módon közösül vele, hogy az átlagos pornók feminista kiáltványnak tűnnek néhány jelenethez képest.

365 nap (2020)Forrás: Netflix

Lényegében egy szépség és szörnyeteg típusú történetről van szó, amelyben egy ártatlan lány megszelídít egy erőszakos, érzéketlen vadállatot, csakhogy

itt azt az üzenetet kapjuk a végén, hogy a nők végül is nem vágynak másra, csakis anyagi jólétre, és arra, hogy a férfi kemény kézzel uralkodjon felettük. Ennél mérgezőbb macsófantáziát nehéz elképzelni.

Sokszor kritizáljuk a Netflixet azért, amiért népszerűsíti a szélsőbaloldali, álságos woke kultúrát. Úgy tűnik azonban, a streamingplatform még ebben sem következetes, sőt, kifejezetten álszent, hiszen a bevétel reményében nem csupán kiárusítja a saját ideológiáját, de olyasmit reklámoz, ami minden jó érzésű emberben zsigeri ellenérzést kelt. Márpedig a 365 nap első részével sok pénzt kaszáltak a Netflix vezetői, így annak ellenére is rábólintottak a folytatásra, hogy az az elődjéhez hasonlóan szintén a nők tárgyiasítását és húsdarabként való kezelését üdvözíti.

365 nap: Ma (2022)Forrás: Netflix

Azaz a Netflix még a woke kultúrát is szembeköpi, ha az anyagi érdekei úgy diktálják; valószínűleg a náci propagandafilm, az 1935-ös Az akarat diadalának remake-jét is örömmel elkészítenék, ha az várhatóan sok nézőt vonzana.

A 365 nap: Ma egyébként éppen onnan folytatja a történetet, ahol az előző rész befejeződött. A szerelmespár friss házasként a mézesheteit tölti, az első félóra lényegében egy maratoni szoftpornó, csak éppen erotika nélkül. A nő aztán egy bálon rajtakapja a férjét, miközben az mással hempereg, és úgy dönt, kereket old. A jóképű kertészük fel is ajánlja a segítségét a szökésben, aztán idővel persze kiderül, nem önzetlen felebaráti szeretetből támogatja a nőt. A feldühödött maffiavezér férj a nyomukba ered, csak sajnálatosan túlságosan lomhán, így a csigalassan vánszorgó, dögunalmas kétórás játékidő végén számíthatunk csak némi drámára és akcióra. A nagy összecsapás egyébként olyan röhejesre sikeredett, hogy önmaga paródiájává válik a film.

365 nap: Ma (2022)Forrás: Netflix

Színészi játékról ezúttal sem beszélhetünk, igaz, a nevetségesen közhelyes párbeszédeket egyébként is nehéz lehetett komoly arccal előadni. Minden elismerésünk a kertészfiút alakító színészé, amiért képes volt röhögés nélkül, fapofával olyan "mélyfilozófiai gondolatokat" végigmondani, mint például "a szép lányok mindig a rosszfiúkhoz vonzódnak".

És szintén emeljük a kalapunkat a betétdalokat kiválogató szakember előtt is. Már-már kurátori munka szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen precízen állítsa össze az elmúlt évek legirritálóbb és legízléstelenebb popszámait, bármelyik pláza ruhaüzletében kellemesebb zenei élményben lehet részünk, mint a film nézése közben – amit természetesen egyetlen, lelki egészségét óvó embernek nem ajánlunk.