A gyilkos járat tartogat jó néhány kellemesen véres és abszurd pillanatot, a Deadpool 2 rendezőjének új akciófilmje izzadtságszagúan és fárasztóan másolja Tarantino és Guy Ritchie stílusát. Brad Pitt egyébként jó a filmben.

Van az a kissé alpári vicc, amiben szellentőversenyt rendeznek a hadseregben és az egyik őrmester annyira nyerni szeretne, hogy a nagy erőlködésben összecsinálja magát.

Ez jut eszünkbe A gyilkos járat nézése közben: a film nagyon próbál véres, vicces, abszurd, erőszakos és menő lenni, a rendező példaképei között pedig egyértelműen előkelő helyet foglal el Tarantino vagy Guy Ritchie, és minden igyekezetével próbálja átvenni azok stílusjegyeit, de a nagy erőlködésnek nyögés a vége. Vagyis pontosabban egy átgondolatlan, a stílust a tartalom felé helyező, vicceskedő, de sokszor kellemetlen fekete komédia.

A gyilkos járatForrás: Scott Garfield/Photo Credit : Scott Garfield

Pedig a nem túl eredeti alapkoncepcióból egy valóban üde film is születhetett volna: történetben a Brad Pitt által alakított bérgyilkos azt a feladatot kapja, hogy lopjon el egy táskát egy japán vonaton, a szerelvényre felszállva azonban azzal szembesül, hogy számos konkurens kollégája is a vagonokban tartózkodik, miként a távol-keleti és az amerikai maffiának a nehézfiúi is, akik mind-mind különböző balhé kedvéért váltottak jegyet az expresszre.

David Leitch ugyanazt a hibát követi el, ami miatt a hasonló tematikájú Füstölgő ászok vagy a Bérgyilkosok viadala is félresiklott: teletűzdeli a vásznat első ránézésre izgalmasabbnál izgalmasabb karakterekkel, de mindegyik esetében megelégszik egy-egy rendhagyó jellemvonással, ezáltal pedig azok pillanatok alatt érdektelenségbe fulladnak.

A vonaton utazik egy ártatlan iskolásnak tűnő lány, aki a felszín alatt egy sunyi méregkeverő, a fekete amerikai bérgyilkos esetében az jelenti a poénforrást, hogy folyamatosan a Thomas, a gőzmozdony-ból süt el életbölcsességeket, de még Brad Pitt karaktere is hiába főszereplő, nem tudunk meg semmit a lelkivilágáról; az esetében a humoros kontrasztot az jelenti, hogy gond nélkül öl, ha a helyzet úgy kívánja, de egyébként végtelenül peches és Buster Keaton módjára szerencsétlenkedik. 

A gyilkos járatForrás: Scott Garfield

A vázlatosan felskiccelt karakterekért pedig nem lehet izgulni, éppen annyi érzelmet vált ki bármelyikük halála, mint egy becsapódó vonatajtó, akármilyen hirtelen és abszurd módon is éri őket a végzet. És ez az, ami Tarantino vagy Guy Ritchie (főként korai) filmjeiben elképzelhetetlen,

mindketten még a legapróbb szereplők esetében is ügyelnek arra, hogy valamiféle érzelmet kiváltson, ha valamelyikük távozik az élők sorából: örömöt, bánatot, megdöbbenést, nevetést, de a lényeg, hogy ne csak egy legyintéssel konstatáljuk.

Ugyanakkor A gyilkos járat esetében is viszonylag könnyű belőni, ki találja majd viccesnek a film stílusát: aki kedvelte a szintén David Leitch által jegyzett Deadpool 2-t, annak valószínűleg A gyilkos járat is tartogat néhány mulatságos pillanatot, akit kifejezetten irritált a parodisztikus képregényadaptáció, az valószínűleg néhány üdítő pillanatot leszámítva savanyú arccal ül majd a moziban.

A gyilkos járatForrás: Scott Garfield

Már csak azért is, mert a rendező teljesen elvetette a sulykot a játékidő tekintetében: bármiféle dráma vagy izgalmas krimiszál nélkül merőben indokolatlan ez a hossz egy szimpla fekete komédia esetében. Leitch-nek és Zak Olkewicz forgatókönyvíróinak pedig közel sincs elegendő ötlet a tarsolyában, egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy ugyanazok a kifacsart szituációk ismétlődnek újra és újra, egy picit újragondolva.

Emiatt úgy érezhetjük magunkat, mintha a főszereplőkhöz hasonlóan mi is egy vonaton zakatolnánk: nézzük a tájat, amely mindig kicsit más, de lényegében nem sokat változik egy belföldi utazás során.

Kár érte, mert Brad Pitt még ebben a felszínesen megírt szerepben is lubickol, és a franchise-okra, folytatásokra, remake-kre és rebootokra épülő jelenlegi hollywoodi filmgyártsában üdítő egy eredeti ötletre épülő, előzmény nélküli produkció. Emiatt pedig még drukkolunk is a sikerének, hátha többen kapnak hasonló lehetőséget és talán ügyesebben is használják majd ki azt.