Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban: a Csillagok háborúja története

Star Wars, A Birodalom visszavág
Vágólapra másolva!
Közel 50 évvel ezelőtt született meg minden idők egyik legsikeresebb filmsorozata, a Star Wars. Az első filmet 1977-ben mutatták be, 1983-ra trilógiává bővült, mára pedig 9 sorfilm, két antológiafilm, egy animációs mozifilm, valamint tucatnyi élőszereplős, illetve animációs tévésorozat alkotja a Csillagok háborúja univerzumát, ha nem számítjuk az Ewokokkal készült mellékfilmeket, a LEGO animációs filmjeit és sorozatait, valamint a SW-tematikájú videoátékokat, a regényeket és képregényeket. Ráadásul a SW univerzuma egyre tágul: a Csillagok háborúja jogainak birtokosa, és a folytatástrilógia gyártója, a Disney nemrég újabb mozitrilógiát jelentett be és idén három újabb sorozat megjelenése várható a streaming-szolgáltatónál.
Vágólapra másolva!

Az eredeti trilógia filmjei meghatározták az 1970-es évek végének, 1980-as évek elejének tömegkultúráját, a bemutatását tekintve első három, a cselekmény időrendjében a negyedik-ötödik-hatodik rész hamar a popkultúra megkerülhetetlen klasszikusává nemesedett, amelyen generációk nőttek fel, és amely évtizedekkel később előzménytrilógiával és folytatástrilógiával, valamint számos mellékfilmmel bővült – s amelynek univerzumára épülő játékok és témaparkok népszerűsége is mutatja, hogy megrendíthetetlen és kimeríthetetlen a régi és újabb rajongók érdeklődése, nem véletlenül birtokolja épp a Star Wars a legsikeresebb filmes merchandising Guinness-rekordját.

Az egész épp fél évszázaddal ezelőtt kezdődött, amikor George Lucas pályafutása legszemélyesebb alkotásának, az 1950-es és '60-as évekre eső kamaszkorának, a korszak életérzésének és a "felspécizett" autókkal általa is űzött illegális gyorsulási versenyeknek emléket állító American Graffiti sikerén felbuzdulva úgy döntött, megfilmesíti másik korai élményanyagát, azaz filmet készít az Alex Raymond által rajzolt Flash Gordon képregényfolyamból, pontosabban az abból készült Flash Gordon meghódítja az Univerzumot című televíziós sci-fi-sorozatból . S ki tudja, megszületik-e egyáltalán a Star Wars, ha Lucasnak sikerül megszereznie a megfilmesítési jogokat – csakhogy az azokat birtokló producer Dino De Laurentiis olyan rendezőkben gondolkodott, mint Federico Fellini, Nicolas Roeg, majd az 1980-ban bemutatott filmet végül jegyző Mike Hodges.

Peter Cushing, George Lucas és Carrie Fisher a Csillagok háborúja forgatásán Forrás: Photo12/Archives du 7e Art/Lucasfilm/Lucasfilm

A Lucas számára meghiúsult Flash Gordon-film azonban új távlatokat nyitott a mozis űrkalandok történetében. A producer-rendező-forgatókönyvíró Lucas részben a Raymond-képregény és tévésorozat világára alapozva, részben az általa nagyra tartott Kuroszava Akira szamurájfilmjeitől (különösképp a Rejtett erőd-től), Frank Herbert A Dűne című regényétől, valamint klasszikus hollywoodi és italowesternektől, illetve második világháborús amerikai és brit filmektől (például Az angliai csata) megihletve hozzáfogott egy saját, egyszerre modern és archaikus univerzum megteremtéséhez. Amelyben aztán helyet kapott a Beowulf- és Artúr-legendákból, ősi mítoszokból, illetve a világvallásokból merített hit- és erkölcsfilozófia, hogy

egyszerre ismerős, de mégis újszerű módon jelenítse meg Jó és Rossz örök, szűnni nem akaró harcát.

Az 1977-es Star Wars: Egy új remény intergalaktikus közegben ábrázolja a világot egyensúlyban tartó mitikus "Erő" két oldalának összecsapását, mitoszokra építve saját mitológiát teremtve, ügyesen keverve az észszerűség határain belül mozgó sci-fi elemeket a valóságtól elrugaszkodott, meseszerű fantáziával.

Star Wars IV: Egy új remény Forrás: Lucasfilm

S bár a SW-filmekben azóta is több a fantasztikum, mint a tudományosság, az első Csillagok háborúja mozifilm nem véletlenül került az amerikai filmintézet által megválasztott 10 legjobb sci-fi közé (ráadásul a második helyen): az azóta is minden egyes SW-film nyitányaként szolgáló, térrel és idővel játszó, a történet örökérvényűségére vonatkozó, az Óperencián túli mesevilágra utaló felütés ("réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban") jegyében Lucas nem csupán önálló mitológiát teremtett, de kimunkált speciális effektusok segítségével úttörő vizualitással megteremtett privát univerzumát az egyetemesen emberi cselekmény szempontjából következetesen népesítette be a legkülönfélébb teremtményekkel.

– vallotta maga Lucas az első Csillagok háborúja mozifilmről.

Noha a SW-univerzumából hiányzik a klasszikus sci-fik tudományos és társadalmi problémákra való érzékenysége, a jelenből a jövőre következtető hozzáállása,de az "űropera" nagyon is valóságos, időtlen – azaz mindig időszerű – problémát állít a középpontba: a jó és rossz általános küzdelmét, amely egyaránt formálta az emberiség történetét, és amelyet nagy valószínűséggel megörökölnek az újabb generációk is, amíg világ a világ.

Ebben a tekintetben ugyanakkor a Csillagok háborúja nem csak külsőségeiben tekinthető tudományosan megalapozott science-fictionnek: tudományossága, a fantasy filmekre jellemzően a mitoszok morális tanulságaira alapoz, de mégis, az egyetemes kulturális örökségében és a vallásokban felhalmozott erkölcsi tanításokat veszi alapul, azaz morálisan nagyon is tudományos.

Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a legelső forgatókönyv kidolgozásakor Lucasra nagy hatással volt a világvallások mögött egy egységes ősmítoszt feltételező Joseph Campbell amerikai vallástörténész és író munkássága, akitől Lucas tanácsot is kért, hogy a történet mitologikus részében sikerrel emelje ki és gyúrja egybe az ősi mítoszok és vallások azon elemeit, amelyek általános érvénnyel, kortól, nemtől, kultúrától, világnézettől függetlenül minden néző számára ugyanazokat a morális tanulságokat hordozzák.

A Csillagok háborúja ennek megfelelően lett egy olyan mitologikus, tudományos-fantasztikus és fantasy elemekkel tarkított, különleges látványvilágú, a világűrben játszódó kalandfilm-sorozat, amely magába sűríti az egyetemes mítoszok és a világvallások közös elemeit – s amely az eredettrilógia végén, A Jedi visszatérben jó és rossz küzdelmében az akarati szabadságot és az önfeláldozást emeli követendő példává, filozofikus mélységben ábrázolva az eleve elrendeltetettség és a szabad akarat között vívódó Darth Vader, valamint Luke Skywalker sorsát, akik kölcsönösen mentik meg egymást.

A Jedi visszatér Forrás: 20th Century Fox

Sőt. A Lucas által célul tűzött "több fantasztikum, mint tudomány" vezérelvébe némi általános jellegű technológia-filozófiai (egyesek szerint egyenesen technikaellenes) motívum is szorult. Már a legelső SW-film, az Egy új remény bemutatja a technika felhasználási lehetőségeit: a fénykard, a droidok, űrsiklók, az Ezeréves Sólyom etc. az embert alapvetően hasznosan szolgáló fejlett eszközök, míg az elnyomó természetű, mindenki mást leigázó intergalaktikus birodalom csúcsfegyvere, a Halálcsillag egy, más bolygókat egy pillanat elpusztítani képes eszköz.

Ha már szóba került az amerikai filmintézet által megválasztott 10 legjobb sci-fi: a lista élén, az első SW-filmet megelőzve, Stanley Kubrick 1968-as látomása, a 2001: Űrodisszeia áll. Ennek a filmnek a nyitányában egy fekete monolit jelenik meg az ősemberek között, széthintve az intelligenciát, amely rögtön abban mutatkozik meg, hogy az ősember megtanul eszközt használni, egy mamutcsonttal veri szét az őt fenyegető ellenség, a másik törzs tagjainak koponyáját. Az ősember győzelmi mámorában az ég felé hajítja primitív fegyverét, amely mintha a csillagok közé repülne, s addig forog, míg űrhajó nem válik belőle: Kubrick állásfoglalása szerint a civilizáció egyik, ha nem a legfontosabb motorja az volt, hogy az ember egyre fejlettebb és egyre halálosabb fegyvereket készített magának, amellyel legyőzhette vetélytársait.

S mintha erre a filozófiai gondolatra ültette volna rá Lucas is a Csillagok háborúját, amelynek mindhárom eddigi trilógiájában fontos szerephez jut a tömegpusztító eszközök rémképe (amely voltaképp Lucas generációjának egyik alapélményéből, az 1945-ben ledobott atombombák és az azt követő, folyamatosan életben tartott atomfesztültségéből származik), amely elől a hősök rendre valamely, techikai fejlettségében vagy életkörülményeket illetően primitívebb bolygón keresnek menedéket – s még akkor is jelen van e rémkép, ha az 1999 és 2005 között, hosszú szünet után (1983: A Jedi visszatér) született "eredettrilógiában" ez leginkább a klónhadsereg létrehozásában ölt testet.

Apropó: ami azt illeti, óriási a vizuális feszültség a klónhadsereg és a birodalmi rohamosztagosok, valamint a legkülönbözőképp tarka űrfajokkal vegyülő lázadók között minden SW-filmben. Lucas nem pusztán állást foglal az erőszakosan uniformizált, egyetlen ember akarata szerint szervezett diktatorikus társadalommal szemben, és az egyéniségeknek teret engedő demokrácia mellett, de azzal, hogy a droidok és idegen fajok között rendkívül sok szerethető, viselkedésében antropomorf, az erkölcsi jó oldalán álló szereplőt vonultat fel, okosan alapozott meg a film sikerének: elvégre minden néző szereti magát egyéniségnek érezni, miközben rákapcsolódik a szabadság és egyenlőség egyetemes üzenetére.

Star Wars, A Birodalom visszavág Forrás: InterCom

Lucas valójában egységes, zárt trilógiát alkotott a ma már negyedik-ötödik-hatodik epizódokat magában foglaló "eredettrilógiával" – s akárhogy is, de ennek cselekményét ismételte, variálta újra, egészítette ki a lehetséges "kitörési pontokon" mind a Lucas által készített "előzménytrilógia", mind a 2015 és 2019 között készült folytatástrilógia, de a két antológiafilm, a Zsivány Egyes (2016) és a Solo (2018) is.

Az előzménytrilógiával bővült valódi franchise-á a Star Wars, majd miután Lucas bejelentette nyugdíjba vonulását és 2012-ben eladta a SW-jogokat is birtokló Lucasfilmet a Disney-nek, rendkívüli gyorsasággal született meg a folytatástrilógia, a két antológiafilm és a Din Djarin, Boba Fett, illetve Obi-Wan Kenobi kalandjaira építő sorozatok.

Utóbbiak részben Lucas elképzeléseit követik (Lucas már 2009-ben, a Star Wars: A klónok háborúja című 3D-animációs mozifilm után nekilátott egy sorozat kidolgozásának, végül túl költségesnek vélte, ezért nem valósította meg), de a – leszámítva a tíz évvel a Star Wars III. rész – A sithek bosszúja eseményei után játszódó, Deborah Chow rendezte Obi-Wan Kenobi c. szériát – a sorozatok kreatív vezetői, Jon Favreau és Dave Filoni voltaképp önálló univerzumot teremtettek a Csillagok háborúja univerzumán belül: ez az ún. Mandoverzum, amelynek négy része – A Mandalóri, a Boba Fett könyve és az idén bemutatásra kerülő Ahsoka és a Skeleton Crew – tulajdonképpen kívül esik a Skywalker-sagán, és leginkább új szereplőkkel gazdagítja a Star Wars legendáriumát.

A Mandalóri Disney

Illetve, mintegy igazodva a technikai szempontból a kezdetektől úttörő SW-filmekhez, a márciusban a harmadik évadot kezdő, először 2019-től sugárzott A Mandalóri számára fejlesztette ki a Lucas által alapított vizuális effekt-részleg, az Industrial Light & Magic a StageCraft elnevezésű, azóta más sorozatok és filmek által is alkalmazott technológiát: egy olyan virtuális videófalat, amely 360 fokban veszi körül a színészeket és a stábot.

A Star Wars világa egyre bővül, legutóbb egy új trilógia ötletét vetették fel a Disney-nél, de egyelőre annyi biztos, hogy idén a Disney+ bemutatja az Ashoka és a Skeleton Crew című sorozatokat, már forog az eredettrilógia cselekménye előtt 100 évvel korábban játszódó The Acolyte, és előkészítési szakaszban van a Lando című, vélhetően Felhőváros bányászkolóniáját irányító Lando Calrissian karakterére alapozó sorozat.