A Gladiátor II történelmi hitelessége: a valóság és a fikció Ridley Scott filmjében

Top 5 film novemberben: 24 év után itt a Gladiátor folytatása. Paul Mescal és Pedro Pascal a film egyik jelenetében

Fotó: UIP Duna Film

Ridley Scott sokszor elmondta, hogy nem érdekli, ha a filmjei történelmileg pontatlanok, akkor sem, ha valós eseményeken alapulnak és történelmi személyek életét dolgozzák fel. Legújabb filmjét is többen kritizálták, mondván megkérdőjelezhető a Gladiátor II történelmi hitelessége.

Tényleg harcoltak hajók a Colosseumban? A Paul Mescal és Denzel Washington főszereplésével készült Gladiátor II történelmi hitelessége sokak szerint erősen megkérdőjelezhető, ezért Ridley Scott látványos folytatásfilmjével kapcsolatban a BBC megkérdezte a római történelem szakértőit, hogy válasszák szét a tényeket a fikciótól. 

Kérdéses a Gladiátor II történelmi hitelessége (Paul Mescal) 
Fotó: UIP Duna Film

Ridley Scott már több alkalommal, így a 2023-as, a francia történészeket is megszólalásra késztető Napóleon kapcsán is világossá tette, hogy nem különösebben izgatja történelmi filmjeinek hitelessége, ennek ellenére a Gladiátor II esetében felkérte a római kor egyik elismert szakértőjét, Alexander Mariottit, hogy konzulensként már a forgatókönyvnél legyen segítségére.

Mariotti a BBC-nek úgy fogalmazott, hogy bár törekedett a történelmi hitelességre, azzal is tisztában volt, hogy "nem dokumentumfilmet készítünk, hanem az a cél, hogy szórakoztassunk".

Megszólaltak a történészek a Gladiátor II történelmi hitelessége kapcsán

Épp a szórakoztatási igény, vagyis az, hogy a mese felülírta a történelmi pontosságot, több szakértőt arra késztetett, hogy megszólaljon Scott új filmjével kapcsolatban (sőt, sokan már a trailer láttán kifejtették véleményüket), szóvá téve, hogy építészeti szempontból is hiteltelen a film, kezdve azzal, hogy ha pontosak akarunk lenni, a cselekmény fő helyszínének neve nem is lehetne Colosseum, ugyanis azt eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak nevezték és csak a középkorban kapta a Colosseum elnevezést, valamikor i.sz. 1000 körül, feltehetően Nero császár egy, a közelben álló szobráról, a kolosszusról.

Az elliptikus alaprajzú, 

• 188 m hosszú, 
• 156 m széles 
• és 48,5 m magas, 
• mészkőből, tufából és téglából emelt, bonyolult szerkezetű építmény azonban valóban színhelye volt gladiátorjátékok keretében megrendezett tengeri csatáknak, így a Gladiátor II cápás jelenete akár hiteles is lehetne, csakhogy a történészek szerint az épület csak kis mennyiségű víz feltöltésére volt alkalmas, azaz alacsony a valószínűsége, hogy olyan tengeri ütközetet (ún. naumachia) rendeztek, ahol elegendő mélységet tudtak biztosítani a filmben látható méretű gályák és emberre veszélyes cápák úsztatásához. Paul Belonick amerikai történészprofesszir szerint ugyanakkor a Róma jóval alacsonyabb pontján fekvő Circus Maximusban rendezhettek efféle viadalokat, mivel azt a közeli Tevere folyó vizével könnyedén eláraszthatták, de a film történész konzulense, Mariotti szerint a Colosseum is alkalmas lehetett ilyesmire, mivel egy mesterséges tó helyére épült, amit megfelelő vízrendszerrel láttak el.

Ellenben a páviánok és az orrszarvú szerepeltetése részben pontos – de ez is csak részben, a történészek szerint ugyanis ezeket az állatokat inkább csak megmutatták a közönségnek, és szemben az oroszlánokkal és párducokkal, nem engedték őket küzdelembe. Arra pedig végképp nincs feljegyzés, hogy egy gladiátor úgy lovagolt volna meg egy orrszarvút, mint ahogy az a filmben látható.

Gladiátor II: nem valószínű, hogy az orrszarvúk részt vettek a csatákban
Fotó: UIP Duna Film

David Potter, a Michigani Egyetem görög és római történelem egyetemi professzora szerint egyébként a gladiátorok filmes ábrázolása valószínűleg teljesen téves. Szerinte ugyanis a harcok nem voltak olyan brutálisak, mint a filmekben: a gladiátorok 40 százaléka szabad ember volt, aki pénzért küzdött, és ezek az összecsapások sokkal inkább a WWE és UFC, azaz a pankráció és a kevert-harcművészetek mérkőzéseihez hasonlítottak, bíróval és orvosi stábbal, jellemzően különböző harci stílusok versengésével, így a harcok véresek is lehettek akár, de ritkán halálosak. Potter szerint 10-ből 9 alkalommal nem halt meg senki a küzdők közül. Ellenben a római polgárok fogadásokat kötöttek a nyertesre.

A film történelmi személyeivel, illetve hiteles ábrázolásával is gond van: a Gladiátor II-ben szereplő karakterek közül több is valós személyeken alapult, de ami a filmben történik velük, az merő fikció. 211-ben Caracalla és Geta valóban Róma közös uralkodói lettek, és a feltételezések szerint Caracalla meggyilkoltatta Getát (ami nagyjából megfelel a film cselekményének), de azt is feltételezik, hogy Geta az anyjuk karjaiban halt meg (amiről szó sincs a filmben), viszont a filmbéli Macrinus (a visszavonulását tervezgető Denzel Washington) nem csak sikeres merényletet követett el Caracalla ellen, de három nappal a császár halála után maga is császárrá lett (erről sincs szó a filmben), ráadásul első olyan személyként, aki soha nem volt a római szenátus tagja. Egy évig uralkodott, aztán egy államcsíny után kivégezték (vagyis nem egy gladiátor és egy császár lányának közös fia végzett vele, mint a filmben).

Gladiátor II (Denzel Washington)
Fotó: UIP Duna Film

Mivel a Gladiátor III forgatókönyvén már elkezdődtek a munkálatok , a nézők ismét arra számíthatnak, hogy Scott ismét csak inspirációként használja a történelmet a tömegszórakoztatáshoz.  A történész konzulens Mariotti nem lát ebben problémát, mert véleménye szerint Scott történelmi filmjei igazodnak ahhoz, amit a nagy művészek a történelem során műveltek: "amit Ridley csinál, semmiben sem különbözik Shakespeare-től vagy Michelangelótól". Sőt, Mariotti úgy véli, hogy az olyan filmek, mint a Gladiátor II összekötik a nézőket az őseikkel, főként a Colosseum jelenetei, hiszen a rómaiak hasonló okokból mentek megnézni a gladiátorjátékokat, amiért az emberek ma filmeket néznek.

Ami pedig a történelmi pontatlanságokat illeti, a film történész szakértője szerint egy olyan film, mint a Gladiátor és folytatása hatalmas hatással van nem csupán a nézőkre, de a turizmusra is.  Az elmúlt két évtizedben a Colosseum látogatottsága megnőtt, annak ellenére, hogy épp a film által keltett érdeklődés miatt kellett az épület látogatását belépőjegyhez kötni. Mariotti szerint a nézők egyébként is képesek megkülönböztetni a valóságot a mesétől, a történelmet a fikciótól, ellenben "az akadémiai világban óriási a sznobizmus a filmekkel szemben".