Better Man: Robbie Williams filmje nem csak puszta majomkodás

A zenés életrajzi filmek reneszánszának korában, a futószalagon érkező darabok között kivételesnek számít ez a rendkívül nyers és kivételesen őszinte alkotás. A Robbie Williams életét feldolgozó mozi, a Better Man, talán nem a kategóriája legjobbja, de mindenképp beverekedte magát az élbolyba, kritikánkból pedig megtudhatja, mitől lett ennyire magával ragadó egy olyan sztori, melynek főszereplője egy emberszabású.

Az utóbbi évek egyik legkedveltebb műfajává nőtte ki magát az életrajzi zenés film. Számtalan zenész, énekes életútját dolgozták fel sikermozik, így a vásznon követhettük végig nem is olyan rég például Freddie Mercury, Elton John, Whitney Houston vagy Elvis Presley életútját. Ehhez a táborhoz csatlakozott a szórakoztató ipar igazi fenegyerekének számító Robbie Williams is, aki egykor a Take That nevű fiúbanda vokalistája volt, majd aztán társait hátrahagyva, rögös úton ugyan, de fényűző szólókarriert tudott befutni. Az ő életének különböző szakaszait mutatja be a Better Man, mely kendőzetlenül beszél a siker fényekkel és csillogásokkal teli perceiről, illetve bátran barangolja el a nézőt Williams karrierjének mélységesen sötét bugyraiba is.

A Better Man: Robbie Williams plakátja
(Fotó: ZUMAPRESS.com / ZUMAPRESS.com/© 2024 by Entertainment Pictures)

Ami már rögtön feltűnhet azoknak, akik a moziplakátot jobban szemügyre veszik, hogy a sztori középpontjában egy főemlős van. Nem, nem a legújabb Majmok bolygója lett félrecímezve, Robbie Williams saját kérését láthatjuk itt. A sztár ugyanis már az előzetesben kifejtette, mi miatt játssza őt egy csimpánz a róla szóló filmben:

Mindig is úgy tekintetem magamra, mint aki egy kicsit kevésbé fejlődött ki.

Ezzel a vizuális megoldással talán kicsit szájbarágósra sikerült a főhős kiemelése a sztoriból, e nélkül is tökéletesen működött volna a mozi, de igazából mégis hozzá tudott adni egy kis pluszt, az egyébkét remekül sikerült filmhez, hiszen annyit elárulhatunk, Mr. Williams sokszor valóban állatiasan viselkedik. Akik pedig esetleg amiatt aggódnának, hogy zavarná őket a túlzottan szőrös főhős, pár perc alatt hozzá lehet szokni.

Jonno Davies a fiatal Robbie Williams személyében
(Fotó: ZUMAPRESS.com / � 2024 by Entertainment Pictures/ZUMAPRESS.com)

A Better Man kezében ott a siker kulcsa

Azt előre lehetett tudni, hogy a projekt kiváló kezekben van, mivel az a Michael Gracey ült a direktornak fenntartott székben, aki korábban már szerzett tapasztalatot abban, hogyan is kell sikert kovácsolni egy életutat feldolgozó musicalből. Az ő nevéhez fűződik A legnagyobb showman, valamint a Pinkről szóló dokumentumfilm, az All I Know So Far is. Bár a műfaj sajátossága, hogy egy kaptafára felhúzva be lehet mutatni szinte bárki életét (felemelkedés, bukás, majd a katarzist elhozó újbóli felemelkedés), mégsem érezzük túl sablonosnak a Better Mant, mert a remekül összerakott sztori, és a kellően elmélyített karakterek miatt magával tud ragadni a mű. Ehhez pedig társul a mesterien kiötlött koreográfiák, a kivételes operatőri munka, a remek érzékkel végrehajtott vágás, na meg persze az a rengeteg sláger, mely egy igazi koncertélményt kölcsönöz a moziteremben ülve.

A számítógépes technika talán néhol kicsit zavaró, de egész korrektül sikerült
(Fotó: JLPPA / Bestimage / JLPPA)

Bénáskodó kisfiúból igazi sztáralkat

A sztori nem meglepő módon a gyerekkortól indít, ahol megismerhetjük, az akkor még cuki, csetlő-botló emberszabásúként megjelenő Robbie-t, akit utolsóként választanak a focicsapatok tagjainak szelektálásakor, nagyon szeret ecetes-sós chipset majszolva tévét nézni a nagymamájával, és igazi hősként tekint a nem túl családcentrikus életet élő apjára. Eme utóbbi, tehát az apja elismerését és szeretetét minduntalan kiérdemelni kívánkozó fiú motívuma egyébként az egész filmet végigkíséri. Aztán megismerhetjük az idővel pimasz kamasszá cseperedő főszereplőnk új arcát, és megtudhatjuk, hogyan vezetett útja a 90-es évek Angliájának egyik legkedveltebb fiúegyüttesébe, a Take That-be. A filmnek ettől a pontjától Robert megszűnik létezni, és a cselekmény ezután szinte már csak Robbie-ra koncentrál. Főhősünk mellett a bandatagok súlytalannak tűnek, nem kapnak akkora reflektorfényt a történet szempontjából, a narrátor, aki Robbie Willams személyesen, a bandából való kiválását is a saját maga hibáival magyarázza. Az azonban tény, hogy a legtöbb szórakoztató pillanatot a filmnek ezen szaka hozza magával, a röhejes hacukákban vonagló tinisrácokkal és az értük rajongó fiatal hölgyekkel. Még a minden zenei biográfiai alkotásban elengedhetetlennek számító, rettentően sztereotipra megírt, zsarnok menedzser (Damon Herriman) karaktere sem rondít bele túlzottan a képbe.

Robbie Williams számtalan arcát ismerhetjük meg
(Fotó: JLPPA / Bestimage / JLPPA)

A szerekkel, az alkohollal és a saját démonjaival folyamatosan küzdő Robbie-ra aztán rátalál a szerelem, és a film talán legszebb jelenetében megismerkedik Nicole Appletonnal, akit az elragadó Raechelle Banno alakít. Az ő történetük amennyire mesébe illő módon indul, legalább annyira szomorú véget ér. A Better Man nem köntörfalaz, megmutatja, hogyan és miért jutott el Williams ennyire mélyre. A párkapcsolati kudarc mellett egyre jobban gyülekeztek a sötét fellegek Robbie feje fölött. A folyamatosan fennálló önértékelési zavar egyre erősödött, az apja iránti viszonzatlan szeretet és kötődés továbbra is jelen volt, majd egy ponton már teljesen egyedül találta magát. Ám innen is vissza tudott kapaszkodni, és egy látványos, már-már Ridley Scott Gladiátorait megszégyenítő módon számol le az őt visszahúzó erőkkel. A mozi lezárása eztán pedig igazán megindító. Olyan katarzisban lesz részünk, melynek köszönhetően szem nem marad szárazon, ezt garantálni lehet.

Az utóbbi évek egyik legjobb musicalje lett a Better Man
(Fotó: ZUMAPRESS.com)

Végszó

Nem mondjuk, hogy a Better Man a legjobb zenés életrajzi film lenne, de az biztos, hogy a legjobbak közé tartozik. Rendkívül jól egyensúlyozza a végtelenül nyers vadságot, valamint a megérintően érzelmes, szép momentumokat tartalmazó jelenetek egymásutániságát. A történetvezetésére lehet azt mondani, hogy gépies, megszokott, de ez egy pillanatig sem érdekli a nézőt, mert olyan képi világot, zenei aláfestést, hangulatot, érzelmeket és gondolatokat kap, amitől tátva marad a szája, és még másnap sem tud másra gondolni. Az angol fenegyerek rajongóinak mindenképp kötelező moziban megtekinteni a filmet, de nyugodtan vigye magával minden fanatikus azt a családtagot, barátot vagy ismerőst is, aki nincs annyira tisztában a hamarosan hazánkba látogató Robbie Williams karrierjével, mert neki is hiánytalanul szórakoztató élményt fog nyújtani a Better Man.