Valóban az év magyar filmje a Hogyan tudnék élni nélküled?

Orosz Dénes negyedik nagyjátékfilmje kiemelkedik az elmúlt évek romantikus, zenés filmjei közül. És nem csak magyar viszonylatban. A Demjén Ferenc dalaira felfűzött Hogyan tudnék élni nélküled? könnyed hangvételű, de az érzelmi mélységeket is bejáró musical lett. Kritika.

Anélkül, hogy túl sokat elárulnánk a cselekményből, rögtön érdemes megjegyezni, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? tökéletesen oldja meg, hogy épp annyira szólítsa meg a mai 20-30 éveseket, mint a szüleiket, akik az 1990-es években voltak fiatalok, sőt, mintegy rejtett idősíkként (az egyes dalok keletkezési idejét figyelembe véve) megjelenik az 1970-es évek is, ezzel pedig a nagyszülők is úgy érezhetik, hogy a film visszaidézi a fiatalkorukat – még akkor is, ha elsősorban arra csodálkozhatnak rá, hogyan éltek, miként szerettek gyerekeik, miközben a film, gyötrődő fiatal énekesnővel (Varga-Járó Sára) és anyjának (Törőcsik Franciska) 30 évvel korábbi nagy szerelmi titkának felidézésével épp ellenkező "megértési" irányból közelíti a múlt és jelen összekötését. Több nemzedék filmje tehát a Hogyan tudnék élni nélküled? – elvégre (mondhatnánk némi közhellyel) a szerelem kortalan, ahogy a címadó Demjén-sláger is az.

Hogyan tudnék élni nélküled? (Törőcsik Franciska és Ember Márk)
Fotó: Intercom

A generációk egymás felé fordítása korántsem afféle hozadék, a Hogyan tudnék élni nélküled? ugyanis nagyban emlékeztet az ABBA-számokra felfűzött Mamma Mia!  juke-box musicalre, amelyben szintén az anya múltja és a lány jelene mozgatja a cselekményt, miközben a zene adja a dráma savát-borsát. De korántsem arról van szó, hogy az ABBA-musical cselekményét a forgatókönyvíró Goda Krisztina és Kormos Anett áthelyezte volna az egzotikus görög szigetről a magyar tenger partjára – az összevetés megáll ott, hogy mindkét esetben az anya és a lánya, illetve szerelmeik belső konfliktusai kerülnek reflektorfénybe, és a megfelelő dramaturgiai csomópontokon olyan, eleve népszerű dalok szólalnak meg, amelyek tökéletesen adják vissza a szereplők érzéseit, miközben (épp népszerűségük okán) hasonló megélt vagy megélni vágyott érzésekre emlékeztetik a nézőt is.

Röviden: a Hogyan tudnék élni nélküled? esetében (is) dráma és zene tökéletes egyensúlyba kerül. Természetesen a romantikus komédia szabályainak megfelelően a sztori ismerős panelekből építkezik, ami kiemeli a sokévi átlagból az a slágerek és a panelek kreatív használata. 

Már az indulás rendkívül lendületes: belvárosi klub, napjaink, fényűző lagzi, az énekesnő Lili (Varga-Járó Sára) flitteres miniruhában énekli a színpadon, hogy sajtból van a Hold, miközben a parketten egy magánéleti dráma bontakozik ki, ugyanis a vőlegény épp összeszűrné a levet az egyik koszorúslánnyal, az ifjú ara érthetően indulattal esik nekik, ráadásul Lilivel egy nem kimondottan szimpatikus ötvenes férfi (a hely tulajdonosa?. az egyik örömapa?) kezd illetlenül szemezni. Mindez az alig ötperces jelenet beillene egy rendkívül ötletes, energetikus videóklipnek – mind a színpad és a tánctér eseményeinek egymásra rímeltetésével, mind a kiváló tempóérzékű vágással, koreográfiával, színészi jelenléttel és operatőri (Babos Tamás) munkával (meg persze a zenével, ugyebár).

Vagy vegyük a filmtörténetet is megidéző jelenetet: az 1995-ös idősíkon Törőcsik Franciska és Ember Márk éneklik teljes egyetértésben, táncra perdülve a film címadó dalát, a csinos színésznő felkapaszkodik egy tetőantennára, épp úgy, ahogy a tető alatti lakásban ücsörgő házinéni tévéjén Gene Kelly teszi az Ének az esőben (1952) leghíresebb jelenetében, és ahogy a szerelmes kéz megérinti az antenna rúdját, odalent megszakad az adás. Szerelmi dráma, amit a megfelelő ponton az elektromosság erejével hoz működésbe a zene és a megfelelő időpontban leföldel a humor.

Az elsősorban "értelmiségi", de mindenképpen szerzői vígjátékairól (Poligamy, Coming Out, Seveled) ismert Orosz Dénes remek munkát végzett első, felkérésre készült "stúdiófilmjében" (tegyük hozzá, hozzá hasonlóan Goda Krisztina is efféle "értelmiségi szerzői zsánerfilmes" alkotó) – mind a sztorit (ami talán két helyen feneklik meg, ott is érthető, lélektani okokból), mind a zenés jeleneteket ötletesen vezényelte le, kihozva színészeiből is mindazt, ami ahhoz kell, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? kimagasló magyar zenés film legyen, és amiben egyáltalán nem erőltetett jelenet, amikor Demjén Ferenc a pályaudvaron a fiatal zenészek után néz mosolyogva. A "Demjén-musical" alkotói leróják tiszteletüket a magyar könnyűzene legérzelmesebb dalainak előadója előtt, de elsősorban a Demjén-slágerek fő témája, a szerelem előtt.