Vágólapra másolva!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu
December 12-től a mozikban a Demjén Ferenc slágereire épülő magyar zenés film. A Hogyan tudnék élni nélküled? rendezőjével, Orosz Dénessel beszélgettünk.
Szóljon hozzá!
Vágólapra másolva!

- Az első két játékfilmed, a kifejezetten férfi nézőpontú Poligamy és a Coming Out forgatókönyvét még önállóan írtad, aztán a Seveleden már Várady Zsuzsival dolgoztál együtt, most pedig, a Hogyan tudnék élni nélküled? Goda Krisztina és Kormos Anett szkriptjéből forgott. Ezzel kapcsolatban rögtön két kérdés is adja magát. Szerinted, érezhető-e bizonyos mértékű, de folyamatos elszakadás a pályádon a férfi témáktól, vagy legalábbis az írónőkkel való együttműködés okán eltolódik-e a nézőpontod, jobban érvényesül a női szemszög? Illetve: hogy érzed, a Hogyan tudnék élni nélküled? jelez-e egy másfajta eltolódást a nagyjátékfilmes pályádon a szerzői vígjátékoktól a klasszikus értelemben vett stúdiórendező irányába?

- Mindig nagyon szeretek nőkkel dolgozni. Várady Zsuzsival ráadásul nem a Seveleden dolgoztam együtt először, hanem már a Coming Outnak is ő volt a dramaturgja. És bár a Seveled ötletével én álltam elő, amikor Zsuzsit bevontam, egészen új irányú ötletekkel lendítette előre az írás folyamatát, ami részben épp abból fakadt, hogy nőként látott rá a cselekményre. Goda Krisztinával és Kormos Anettel sem ez az első együttműködésünk. Krisztával a Csak színház és más semmi című sorozatában dolgoztunk már együtt, így bár ez az első nagyjátékfilmes rendezésem, ahol nem én írtam a forgatókönyvet, mégsem olyan idegen tőlem a helyzet a sorozatrendezői rutinom miatt. Persze volt olyan, hogy a mostani forgatás előtt nem láttam magam előtt azonnal, hogyan válik majd egy jelenet igazán élővé, aztán a próbán megdöbbentem, mennyire lüktetően hiteles lett egy pillanat alatt, épp azért, mert nők írták, színésznőknek. Szóval kifejezetten élvezem, hogy ki lettem rángatva a férfi nézőpontomból.

Hogyan tudnék élni nélküled? (Törőcsik Franciska és Ember Márk)
Fotó: Intercom

A Hogyan tudnék élni nélküled? esetében mind a férfi, mind a női nézőpontnak helye van, ezért kifejezetten szerencsés, hogy nők írták és férfi rendezte, noha a kerettörténet miatt egyértelműen erősebb a női perspektíva. Szóval ha ez egy fejlődési folyamat eredménye, vagy annak a része, akkor nem ellenkezem, de azért hozzáteszem, hogy mindig is nyitott voltam a nők érzéseire, gondolataira, és szerintem azért ezek már a Poligamy-ban is megjelentek.

Ami az általad említett szerzőiséget, illetve a felkérésre dolgozó, klasszikus értelemben vett mesterember-rendező szembeállítását illeti, nem látok efféle eltolódást – én most is igyekeztem úgy végezni a munkámat, hogy abban a személyiségem is benne legyen. Az író-énem miatt az előkészítés során voltak dramaturgiai észrevételeim is, ezeket mindig megbeszéltünk Krisztával és Anettel.

- Mivel nem te írtad a filmet, így nem is téged illet elsősorban a kérdés, de mégis: miért éppen Demjén Ferenc dalaira lett felfűzve a musical?

- Erről Kirády Attila producert kellene megkérdezni, a Demjén-dalokra épülő film ötlete ugyanis az ő fejéből pattant ki. Az, hogy mégis személyes, szerzői filmként is tudom emlegetni a Hogyan tudnék élni nélküled?-et, annak köszönhető, hogy nagyon tudok kapcsolódni ezekhez a dalokhoz, sok mindent megmozgatnak bennem. Ezzel rengetegen vannak még így, lehet közös érzelmi nevezőként hivatkozni rájuk. Emellett pedig nagyon régóta szerettem volna zenés filmet csinálni.

- Egy időben nyilatkoztad is, hogy szeretnél eltávolodni a vígjáték műfajától…

- Bár a Hogyan tudnék élni nélküled?-ben is fontos a humor, de azért a musical zsánere miatt ezt vehetjük egy kisebb műfaji továbblépésnek.

- Ugyanakkor nem ez az első találkozásod a zenés műfajjal: a Poligamy című első játékfilmedből a te részvételeddel is készült musical.

- Igen, de azért más kihívások elé állított a saját filmem forgatókönyvének átdolgozása, mint egy zenés-táncos film megrendezése.

Orosz Dénes
Fotó:  Orbital Strangers

- A színházi tapasztalat mellett hogyan készültél a Hogyan tudnék élni nélküled? megrendezésére? Néztél klasszikusokat vagy újabb musicaleket?

- Természetesen. Amúgy is imádom az olyan klasszikus musical-eket, mint A muzsika hangja, vagy az Ének az esőben. Elsősorban a Mamma Mia-t, a Grease-t, A legnagyobb show-man-t és a Dirty dancing-et elemeztük Babos Tamás operatőrrel – bár ez utóbbi film nem musical, inkább zenés film. A magyarok közül a Made in Hungária volt az etalon. Ezeket a filmeket egyébként is nagyon szeretem.

- Kinek szól pontosan a Hogyan tudnék élni nélküled? A Demjén-rajongóknak, a mai fiataloknak, a mai 40-es 50-eseknek? A kerettörténet a mában játszódik és egy huszonéves lány magánéleti traumáját mutatja be, a fő cselekményszál pedig az édesanya 1990-es évekbeli balatoni románcának sztorija – de közben van egy rejtett idősík is, ha figyelembe vesszük, hogy a filmben sok Demjén-sláger az 1970-es években született, tehát mintha a film a nagyszülők generációját is szeretné megszólítani.

- Érdekes ez a „rejtett idősík”, igazad lehet, de ilyen szándékosság nem volt az alkotókban. Viszont azt gondolom, hogy a Demjén-dalok egyfelől kortalanok, másrészt nagyon alkalmasak arra, hogy fel lehessen rájuk fűzni egy romantikus juke-box musicalt.

Orosz Dénes
Marics Peti és Orosz Dénes a Hogyan tudnék élni nélküled? forgatásán (fotó: Orbital Strangers)

- De azért az érdekes, hogy épp az 1990-es évek derekán játszódik a történet, amikor zeneileg ez elsősorban a techno és a grunge korszaka volt…

- Ha arra vonatkozik a felvetésed, hogy megfontoltuk-e a Demjén-slágerek „modernizálását” vagy a korszakban uralkodó zenei stílusokhoz való igazítását, akkor azt tudom mondani, hogy nem éreztünk olyan kényszert, hogy a hangszerelésben erőszakot kövessünk el a dalokon. Marics Peti a maga karcos hangjával például önmagában is legitimálja és maivá teszi az általa énekelt dalok hangzásvilágát. A dalok új hangszerelését inkább egyfajta „leporolásnak” mondanám. Ilyen szempontból a Mamma Miá-hoz vagy a Made in Hungáriához tudnám hasonlítani a mi filmünket. A zenés betétekben pedig nagyon sok rendezői ötletemet sikerült megvalósítani – számomra a romantikus komédiák prózai dramaturgiája után ez volt a legnagyobb rendezői kihívás.

 

 

Szóljon hozzá!