Sokkolta a fél világot, hogy tüdőtágulatban elhunyt a világ egyik legvitatottabb rendezője. David Lynch munkáit sokan úgy nézték, mint ahogy Columbo faggatta a gyilkost: csak még egy kérdésem volna! A néhai rendező munkáival kapcsolatban a rajongóknak nem egy, hanem tucatnyi megválaszolatlan kérdése maradt, amiket a nagy rendező magával vitt a sírba. Az Elefántember és a Kék bársony után Lynch gyökereiben változtatta meg a televíziózás műfaját a Twin Peaks című misztikus sorozattal, majd Hollywoodot is meghódította, a Mulholland Drive - A sötétség útja című filmmel a nagyközönség felé is nyitott egy kicsit.
Lynch számos interjújában utalt arra, hogy az átverések nagymestere és gyakorlatilag a fogyasztói társadalmi szemléletünket kihasználva, kifigurázva készíti el a filmjeit. Ahogy a szerettei által megfogalmazott közleményben is kiemelték a rendező egyik leghíresebb mondatát:
Tartsd a szemed a fánkon, ne a lyukon!
Vagyis nézzük a nagy egészet és ne vesszünk el a részletekben vagy a hiányokon. Sokak szerint ez az egy mondat maga a magyarázat Lynch komplett munkásságára, leginkább a két levitatottabb művére, a Twin Peaksre és a Mulholland Drive-ra.
Az 1990-1991 között futó Twin Peaks első évada látszólag egy izgalmas kriminek indul, aminek az alapkonfliktusa, hogy ki ölte meg a 17 éves Laura Palmert, akit fóliába csomagolva találnak meg a helyi folyóparton. A naiv nézők azt gondolták, 30 résznyi izgalom és krimi elé néznek, és ez így is volt, csak Lynch nagyon egyedi módon nyúlt hozzá a sztorihoz. Csak néhány kérdés, amit talán meg tud válaszolni, ha látta a sorozatot:
Ha nem látta a sorozatot, akkor valószínűleg jogosan vetődik fel önben a gondolat, hogy a cikk írójával komoly gondok vannak, de nem, csupán ilyen egy igazi David Lynch alkotás.
A Twin Peaksről az elmúlt 35 évben számos teória született, amiket sokak szerint a teljesen más hangulatú, 25 évvel későbbi harmadik évad támasztott alá teljesen. A legelfogadottabb, 2019-ben született teória szerint az egész sorozat a tévénézési és fogyasztói társadalom kritikája. Ahogy fent is idéztük Lynchet, nem a lyukakat kell nézni, hanem a fánkot. Eszerint az elmélet szerint a tévé megrontotta az embereket, folyamatosan több, durvább és csavarosabb sztorit akarnak, de gyorsan és a rész végére legyen meg a gyilkos. Lynch az elmélet szerint a modern tévézés alapjait fektette le, de úgy, hogy minden nézőjének görbe tükröt tartott, és telerakta a sztorit tévutakkal, meg nem magyarázható történésekkel, sok karakter pontos kilétét nem is ismerjük, csupán tippjeink vannak arra, hogy ki kicsoda.
A teória legvadabb része, hogy az alkotóknak feltűnt, hogy minden rész valahogy az elektromossággal kapcsolatosan indul, esetleg tűzzel vagyis valami energia szabadul fel. Úgy vélik, igazából egy tévéműsorban futó tévéműsort látunk, ahol az FBI-os Cooper ügynök a néző, vagyis mi, mindenki más meg szereplő, akiknek hol érdekes, hol horrorisztikus, hogy szürreális a története. Ugyanezt a vonalat erősíti, hogy az úgynevezett Tuskó Lady sokszor hivatkozik Laura Palmerre az "Egyetlenként" egyfajta kiválasztottként, aki elhozza az egyensúlyt a fény és a sötétség között. Röviden: a fogyasztói társadalmi szokásaink mellett megtanulunk gondolkodó lényeknek maradni, még egyszerűbben: Lynch mértéktartásra akart minket nevelni!
No, de mi a helyzet a pár mértékkel befogadhatóbb Mulholland Drive - A sötétség útja című filmmel? A Naomi Watts és Laura Harring főszereplésével készült 2001-es film látszólag egy szögegyenes remekműnek indul: egy autóbalesetben megsérült és amnéziában szenvedő nő és egy hollywoodi wannabe együtt keresnek válaszokat a balesetre, a nő kilétére és egyéb, szürreális kérdésekre Los Angelesben.
Újabb kérdések
Lynch a filmhez kiadott DVD-ben azt állítja hogy a megoldás a kezdő képsorban van, vagyis nem könnyítette meg a nézői dolgát.
Ha viszont maradunk a fánk teóriánál, akkor egy, a hollywoodi létnek beintő filmet kapunk egy nagy reményekkel bíró, bomlott elméjű színésznő szemszögéből. Sokak szerint Betty fején egy tiara van, ami arra utal, hogy nyert egy versenyen, később a karakter maga is elmondja, hogy egy táncversenyen győzteseként jött Los Angelesbe. A következő képen pedig egy ágyba zuhanó figurát láthatunk, feltehetőleg Betty az. Egy álom vagy öngyilkosság? Bármelyik is legyen, onnantól már semmiben sem lehetünk biztosak, a legelfogadottabb teória szerint a film eleje álom, a limuzinjelenettől kezdődő szürreális epizódok a valóság és a vágyak keveredése, és az utolsó harmad, a "szereplők" összeolvadva után pedig a valóság.
Egy biztos, David Lynch egy hatalmas fánkot hagyott ránk, amit hosszú évtizedekig, akár évszázadokig fognak rágni újra és újra az igazi mozifanatikusok.