Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu1930. január 30-án egy mozilegenda született meg a kaliforniai San Bernardino városában. Gene Hackman a 20. század egyik legfontosabb amerikai filmszínésze lett, akinek a legnevezetesebb alakításait gyűjtöttük születésnapi listára.

Íme Gene Hackman legjobb filmjei:
Bonnie és Clyde (1967)
Gene Hackman a karrierjét színpadi színészként kezdte New Yorkban. Az egyik itteni alakítása révén kapott egy kicsi szerepet a Lilith című filmben, ahol Warren Beattyvel is együtt dolgozhatott. Amikor pedig pár évvel később Beatty főszerepet kapott a formabontó, független és később filmtörténeti jelentőségűvé váló Bonnie és Clyde-ban, Hackmant ajánlotta be az egyik mellékszerepre. Az alakításáért Hackmant Oscar-díjra jelölték, és rögtön befutott Hollywoodban is.

Fotó: T.C.D / VISUAL Press Agency / NORTHFOTO/Prod DB © 20th Century Fox / DR FRENCH CONNECTION II (FRENCH CONNECTION 2) de John Frankenheimer 1975 USA avec Gene Hackman sequelle, suite |
Francia kapcsolat (1971)
A Francia kapcsolat négy évvel később már a főszereplői Oscar-díjat is elhozta Gene Hackman számára. Ebben a legendás és legendásan nyers zsarufilmben Jimmy „Popeye” Doyle rendőrnyomozóként eredt a nemzetközi bűnözés, főként a Marseille-ből érkező drogszállítmányok nyomába.

Fotó: KPA Honorar und Belege / KPA Honorar und Belege/KPA / Heritage-Images
Magánbeszélgetés (1974)
A rendezőóriás Francis Ford Coppola egyik legnagyszerűbb filmjében a hetvenes évekre oly jellemző paranoia-thriller történet bontakozik ki: profi lehallgató szakember főhőse valami olyasmit rögzít véletlenül a parkban, amit nagyon nem kellett volna. Hackman megszállottan keresi az igazságot, de egy ilyen filmben sosem lehet teljesen meglelni azt.

Fotó: Entertainment Pictures / NORTHFOTO/(©) Copyright 1973 by ZUMA Movie Stills Libraig
Madárijesztő (1973)
A saját összes mozifilmes alakítása közül Hackman arra a legbüszkébb, amit a Madárijesztőben nyújtott Al Pacino oldalán két útszéli csavargó barátságának történetében. A film ugyanakkor kellemetlen élményt is jelentett a számára, hisz a kritikák ugyan az egekig magasztalták, de a mozipénztáraknál megbukott, Hackman pedig ezután a saját bevallása szerint jó darabig szívesebben vállalt el szerepeket biztos és jó pénzért, mint művészi értékért.

Fotó: Moviestore Collection/face to fa / NORTHFOTO/Moviestore Collection/face to fa
Superman (1978)
Gene Hackman már akkor szuperhősfilmekben menőzött, amikor ez a műfaj még messze nem számított olyan felkapottnak, mint manapság. Pedig Lex Luthor, azaz Superman nagy ellenfelének szerepét nem akarta elvállalni, mert a filmhez le kellett volna borotválnia a bajszát. A rendező, Richard Donner úgy győzte meg, hogy fogadást ajánlott: ha Hackman megszabadul a bajszától, ő is a sajátjától. Miután pedig a színész megborotválkozott, Donner csak akkor állt elő a titokkal: a rendező egész addig viselt arcszőrzete egy álbajusz volt. De Hackman nem lett dühös, sőt egyből megkedvelte a trükkös rendezőt, és később is többször dolgoztak együtt, Superman-filmeken is.

Nincs bocsánat (1992)
Szintén húzódozott a Nincs bocsánat főgonoszának eljátszásától is, mondván a western műfaja már kifulladt, és őt egyáltalán nem érdekli. A rendező és főszereplő westernlegenda, Clint Eastwood azonban a nyakára járva meggyőzte, hogy ez egy teljesen másfajta vadnyugati történet lesz, Hackman pedig a Nincs bocsánat sikere és a saját második Oscar-díja után többször szerepet vállalt még további westernekben is.

Tenenbaum, a háziátok (2001)
A 95. születénapját ünneplő színésznagyság 78 évesen jelentette be a teljes visszavonulását, és ehhez azóta tartja is magát. Az egyik utolsó emlékezetes szerepét a kultrendező Wes Anderson színpompás korai filmjében nyújtotta, élvezettel lubickolva egy olyan nagyapa szerepében, aki egész életében elhanyagolta (a részben épp emiatt) meglehetősen fura családját, a halálos betegsége hírével beállítva viszont mindent be akarna pótolni.