Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz 57 éves Oscar-díjas színésznő újabb karriercsúcsot döntött legújabb filmjével. Nicole Kidman és a Jókislány a női lélek legsötétebb és legpajkosabb bugyraiba kalauzol minket, mi pedig élvezettel követjük végig a dívát ezen az úton.
Az idei Golden Globe házigazdája, Nicki Glader a show elején poénkodott azon, hogy az 57 éves ausztrál színésznő évente vagy 10 filmet forgat és de jó, hogy a férje, Keith Urban addig otthon gitározgat. Valóban Nicole Kidman Hollywood egyik legtermékenyebb sztárja, idén a Prime kínálatában látható Máshol, a Dallas utánzatnak is beillő A tökéletes pár illetve A Sakál napja után a Skyshowtime legnépszerűbb kémsorozata, a Lioness második évadában is feltűnt a színésznő, miközben a Családi affér című romantikus vígjáték mellett a Jókislány is elkészült. Leírva is sok, és feleennyi idős kollégái is példát vehetnének az erősen hatvan felé haladó színésznő munkabírásáról. A sok forgatás azonban nem megy a minőség rovására, és ennek a legjobb példája a Jókislány, ami a legbevállalósabb szerepe Kidmannak, a Hatalmas kis hazugságok óta.
Nicole Kidman lemegy kutyába
A színésznő, amióta maga mögött hagyta a 2000-es éveket és a sorozatos popcorn-filmeket, egész gyorsan megtalálta magát a sorozatok és a kisebb, függetlenebb filmek világában, és nem kellett 40 évet várni egy jó lehetőségre, mint az idei Oscar-favorit Demi Moore-nak A szer című testhorrorral. Fontos megemlíteni Demi filmjét is, ugyanis ez a két alkotás az év legbevállalósabb és legőszintébb női filmje, még ha egyik sem tökéletes, sőt talán csak A szerből lesz egy nap kultfilm, de ez nem von le semmit a Jókislány értékeiből. 2025-ben ugyanúgy beszélniük kell a nőknek az öregedésről, a társadalomban betöltött szerepükről és a vágyaikról. Nem csak anyák, hanem igazi nappali - és éjszaki "szukák" is, ahogy legutóbb Amy Adams filmjével kapcsolatban írtuk, akik az anyaság mellett vágynak az elismerésre, a karrierre, egy igazi férfira. A Jókislány azonban mélyebbre megy a vágyak feltárásban, és pont ettől lesz fontos film, viszont annyira mégsem elég mélyre, és emiatt nem lesz klasszikus belőle.
Kidman egy raktározó cég CEO-ja, ötvenes nő, aki ismeri a dörgést, egy zseni a szakmájában, tökéletes anya, 20 év után is odavan a színházi rendező filmjéért, büszkén neveli a két lányát, és egy vállalat vezetőjeként tisztes, konzervatív életet él. Látszólag. Belül mélyen pajkos, már-már perverz vágyai vannak. Kidman karaktere, Romy már a film elején a férjével való érzéki, de számára unalmas szex után kioson a dolgozószobájába, hogy ott egy szado-mazo pornóra szerezzen magának örömet. Romy életébe hamarosan egy feleannyi idős gyakornok érkezik Samuel személyében, akiben ott van az a hiányzó kis extra, amiért akár az egész életét kockára tenné a sikeres üzletasszony.
A holland rendező, Halina Reijn túl sokat akart markolni a filmjével, és ahogy a homok kipereg a tengerparton az ember ujjai között, úgy ez a film is kezd szép lassan a direktornő markából kifolyni. Egyszerre akar mesélni a női CEO-k helyzetéről, arról, hogy néha elvárják tőlük, hogy férfiak legyenek, néha meg a hasonló szinten lévő kollégáik is lenézik őket és kutyaként bánnak velük, miközben bemutatják azt is, hogy egy női vezetőnek menyire kell ügyelnie arra, hogy még véletlenül se legyen toxikus a munkakörnyezet, illetve hogy a fiatalabb kolléganők is felnézzenek rájuk. Mindeközben egy sérült lélek kálváriájáról is mesél, aki maga sem érti, miért nem elég neki, amit megkapott: a tökéletes élete helyett szívesebben menne le kutyába és lefetyelne a gazdija kezéből, szó szerint. A Jókislány a hatalom és a kontroll gyakorlásáról is mesél, amivel tudni kell élni, de fél pillanat alatt el is lehet veszíteni, kockáztatva ezzel a komplett életünket. És akkor még ott van a korkülönbség kérdése: a Z-generáció lazábban veszi a kapcsolatokat és kapcsolódásokat, amíg egy középkorú nő még a szeretői viszonynak is meg akarja adni a módját. Már leírva is sok a téma, és bizony mindegyiknek csak a felszínét kapirgálja a Jókislány, igazából egyik topik mélyére se megy igazán és ez leginkább a forgatókönyv hibája, amit szintén a rendezőnő jegyez.
A totális középszertől, sőt kapufától Kidman frenetikus alakítása menti meg a filmet. Nem hiába kapta meg a Velencei Filmfesztivál legjobb színésznőjének járó díjat. A játéka majd' annyira merész, mint a legutóbb gruppenszexelő, Emma Stone játéka a Szegény párák című filmben. Kidman testileg és lelkileg is teljesen kivetkőzik magából, amíg szép lassan minden álarcát leveti előttünk, és kijönnek legelemibb és legállatibb ösztönei is. Emlékezetes jelenetből nincs hiány, a Jókislány egyszerre szexi és megalázó, sőt a hatalom és az élet szimbóluma is lesz egyben. Egy rendes alá-fölé rendelt szexuális viszonyhoz nem árt, ha van egy rendes dom, vagyis úr is. Ennek a kritériumnak azonban Harris Dickinson sajnos csak részben felel meg. Samuel kezében valójában annyi hatalom van, hogy bármikor elsírhatná a HR-en, hogy rámászott a főnöke. Valódi veszélyt nem rejt a figurája, sőt egy ponton már-már romantizálja a kapcsolatukat a rendező, ami a film végére tévútra viszi a történet és a szereplőket is, és egyre nagyobb lyukak keletkeznek az alapvetően izgalmas történeten. A másik gond Dickinsonnal, hogy a szépfiú imázsát nem tudja vagy nem akarja levetkőzni, mindent tisztességgel megcsinál, bármelyik ötvenpluszos (és fiatalabb) nő is rávetné magát, de színészileg semmi extrát nem tesz hozzá a természet adta adottságaihoz. Antonio Banderas Kidman férjeként derekasan asszisztál a színésznő remekléséhez, de nem kap elég teret, ez Kidman filmje és ezt tiszteletben is tartja a spanyol sztár.
Kiknek ajánljuk a Jókislányt?
Igazi modern, feminista történet a Jókislány, így bárkinek, aki szeretné még inkább megérteni a nők szerepét a huszonegyedik században. Kidman-rajongóknak alap, mert évek óta nem volt ennyire jó a szupersztár és azoknak, akiknek bizony néha pajkosabb gondolatai támadnak a megszokottnál.
A Jókislány országszerte látható a mozikban szinkronos és feliratos verzióban is.
10/7
